A szórakoztató ipar csak a nevében és a Disney filmekben szórakoztató. Az átlagember irigykedve nézi a színpadok zenészeit, színészeit, milyen arany életük lehet, pedig. Az is csak egy taposómalom, monotonitás, őrület, káosz. Lerobbanó teherautók, szemétkedő zsaruk, keménykedő menedzserek, bunkó rajongók, ellenségeskedő kollegák, álhíreket terjesztő sajtó, utálkozó közvélemény.

Henry Rollins kendőzetlen kegyetlenséggel mutatja be az underground zenei színtér gyilkos világát, a kiégés különböző fázisait. Naplója, a Black Flaghez (legendás punk/HC zenekar) való csatlakozásától kezdve vezet minket végig egészen a zenekar 1986-os törvényszerű feloszlásáig. Hiteles korrajz, s élvezetes útinapló, ami egy utazásra hív minket az ifjú Rollins koponyája körül.

Élvezetes, de nem a szó klasszikus formájában. Itt nincsenek nagy bulik, részeges történetek, nincs bohémia és semmi kellemes, semmi olyan, ami az idealizált rocksztár életéhez hasonlít. Van helyette nyál, vér és verejték, ki és bepakolás, végtelen hangpróbák, égő sebek, verekedések, meg nem értettség, embergyűlölet, álmatlan éjszakák és nappalok, éhezés, kávé és az a kérlelhetetlen grafománia, ahogy Henry megörökíti mindennapi háborúit. 

A könyvet csak ajánlani tudom bárkinek. A sorokban lüktet az erő, az elszántság, amivel Henry Rollins végig dolgozta, s dolgozza a mai napig, életét. Bárki meríthet belőle motivációt, aki nem ijed meg a szélsőségektől és a kihívásoktól. Gyerünk, szálljunk be mi is a kisbuszba!

Virág Balázs Face ajánlója

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.