Izashan a halálról olvasott Rilke első duinói elégiájában.
Ilyen sorok tűntek a szemébe:
 
Persze, hogy furcsa, ha már nem lakjuk e földet.
S még a nevünket is tört játékszerként kell már odahagynunk.
Furcsa, ha vágyainkra se vágyunk.
Furcsa, hogy mindent, ami kapcsolat volt, most a térben
Szertecsapongani látunk.
És halottnak lenni is roppant fárasztó, Le NE maradjunk - ezt
érezzük folyton - legalább valami cseppnyi öröklétről.
De AZ élők egyre hibáznak, hogy túl éles szemükben a
különbség. Mert AZ angyalok (mondják) azt se tudják,
Hogy élők, vagy holtak közt járnak.
 
Döbbenetes. Még AZ angyalok se tudják?... És fárasztó halottnak lenni? Végső
Nyugalomban? És lehet-e aludni AZ örök világosságban? És ha - mint AZ
Indiaiak tanítják - néha kozmikus viharok űznek AZ újabb születés felé?
Kinek van ehhez joga? Miért nem hagyják pihenni azokat, akiknek elég kaland
Volt AZ élet?

Izashan a halálról olvasott egy kelet-európai költő, Szabó Lőrinc versében:
 
És ez a legfurcsább, a semmi,
Hogy lehet többé sose lenni,
Ez a legfélelmesebb.
Végső lakójául agyamnak
A nagy csodálkozás marad csak,
Hogy voltam, és hogy nem leszek.
 
....
Izashan eltöprengett. A halállal sem akart találkozni, de a mennyei bírákkal
aztán véglegesen nem.
Arra figyelt fel, hogy a csend döbbenetessé nőtt körülötte. Valami
Rettenetes közeledett feléje, alattomos lassúsággal, mint egy kozmikus
Vihar. Menekülni kellett, amíg lehetett. De nem volt hová menekülni. Izashan
Reszketve visszabújt önmagába, és körülnézett. Derengő sötétség vette körül,
néha mintha bizonytalan árnyak mozdultak volna, de végső soron semmit sem
látott. Üvölteni fogok - gondolta -, üvölteni. És már üvöltött is. A hang
ellenállhatatlanul áradt belőle, vádlón, panaszosan, néha sírásba csapott
át, néha olyan durva zengésbe, mint a káromkodás. Izashan üvöltött, és
tovább is üvöltött, amikor már elszédült önmagától, üvöltött addig, amíg
eszméletlenül bele nem roskadt a semmibe. A semmi ölébe vette, ringatta,
Betakarta. Jó volt.

Részlet Popper Péter Sárkányok barlangja címmel frissen megjelent könyvéből.

Kiadói hír (Saxum)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.