Popper Péterre emlékezünk a XIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon készített interjúnk felelevenítésével.

Bookline: Ön eddig több mint 30 könyvet írt, legújabb könyve az idei Könyvfesztiválra jelent meg Praxis avagy angyalok a tű fokán címmel. Mi a nehezebb: az emberi lelket megismerni, meggyógyítani vagy mindezekről könyvet írni?

P.P.: Meggyógyítani.

B.: Egyes történeteiben szerepelnek bizonyos ”szabálytalan” módszerek, amelyeket a beteg gyógyulása érdekében alkalmaz. Gondolok itt a vásárlási kényszerrel küzdő jogász esetére, akit megtanított a Szondi-tesztre vagy a férjgyilkos asszonyra, akinek papi feloldozást nyújtott. A cél szentesíti az eszközt?

P.P.: Ha az eszköz nem káros, akkor a cél szentesíti...

B.: Vallásos családból származik, számtalan vallási irányzatot megismert, több évig élt Indiában, egy vallási közösségben. Miben hisz Popper Péter?

P.P.: Abban, hogy a hitnek nincs racionális magyarázata, tehát nincs mit elmondani róla.

B.: Nem mindig tudod az igazsággal a lelket meggyógyítani – mondja Luka, Gorkij Éjjeli menedékhelyében. A Vadkacsa című Ibsen-drámában Hedvig tragédiáját egy hazugság, illetve ennek feltárása okozza. Mikor hazudhat a pszichoterapeuta és mikor nem?

P.P.: Hallgathat, de soha nem hazudhat.

B.: Kétféle ember létezik: olyan, aki kedvenc háziállata pusztulása után azonnal vagy némi idő elteltével új házikedvencet szerez be és olyan, aki többé sohasem. Ön melyik csoportba tartozik?

P.P.: Egyikbe sem. Az „idő múljon” csoportba. Nincs szükség azonnali végleges gyászra, sem vígasztalódásra. A kedvenc állatnak is jár gyászidő, kinél mennyi. Aztán majd kiderülnek az érzelmi igények.

B.: Sokat dolgozott haldokló betegek között, sőt könyve utolsó fejezetében a halállal való személyes találkozásairól számol be. Hétköznapjaink gondjai, ügyes-bajos dolgaink, tennivalóink legtöbbször elfedik a valódi lényeget, azt, hogy életünk minden percében számolnunk kell a halállal. Milyen a halállal szembenéző élet, Heidegger szavaival a halálhoz viszonyuló lét?

P.P.: Vagy úgy kell élni, mintha halhatatlan lenne az ember, vagy úgy, hogy bármikor kész a halálra.

B.: Napjainkban egyre több embert érintő lelki betegség a depresszió, az életöröm elvesztése. Van-e a pszichológiának hatékony módszere - a gyógyszeres kezelésen kívül - a depresszió leküzdésére?

P.P.: Van rosszkedv, gyász, bánat, szorongás, telítődés stb. Ezek részei lehetnek az egészséges életnek. Nem minden kedvetlen hangulat, belső fájdalom - depresszió. A depresszió pszichiátriai kórkép. A gyógyszeres kezelésen kívül, egyetlen igazi ellenszere az aktivitás, az aktivációs nívó fokozása.

B.: „Az udvariasság, mely mások teljes megértésén alapul, a legnagyobb erény, mert emberiességből fakad” – írta Kosztolányi. Jól gondolom, hogy rokonítható ezzel az a gondolat, amit Ön egy Siva-paptól hallott Indiában: „Mérhetetlen sok embert öltek meg a gyűlölet jegyében, ennél valamivel többet a szeretet jegyében, de a közöny, a visszavonulás, a magány jegyében még nem öltek meg senkit.”?

P.P.: Nagyon fontos szempont! A buddhisták, a Taoisták, a konfuciánusok stb. soha nem gyilkoltak. Hírlik, hogy a Tízparancsolatban is tiltott az ölés. Isten a teremtéskor életet lehelt az élettelen agyag-emberbe. Az Isten az emberben tehát az élet. Az élet tisztelete Isten tisztelete. Aki bármilyen vallás, bármilyen Isten, bármilyen meggyőződés, ideológia nevében bűntudat nélkül öl, az kilépett Isten korlátai közül, már nem ember, hanem démonná változott.

B.: Ön tanított többek között a Zsidó Egyetemen, a Színművészeti Egyetemen és a Buddhista Főiskolán, rendszeresen publikált különféle lapokban, így a 168 Órában, a Mozgó Világban, és a Népszavában, 1997-98-ban Istenek órája címmel vallástörténeti műsort vezetett a televízióban, 2004 óta a Mesterkurzus állandó előadója. Előadásai telt házzal mennek, könyveit sok ezren olvassák. Van-e valami, ami hiányzik az életéből?

P.P.: A hivatás területén nincs. De szeretném, ha több derűs, szemlélődő semmittevő óra-nap lenne az életemben, mindenféle rossz érzés, mulasztás önvádja nélkül.

B.: Három könnyű kérdés a végére: Mi a kedvenc étele és bora?

P.P.: Kedvenc ételem a rakott krumpli és a pásztortarhonya (paprikás krumpli tarhonyával). Se bort, se sört, se pálinkát, se másféle szeszes italt soha nem iszom.

B.: Miért hagyta abba a versírást?

P.P.: Nem hagytam abba. Csak nem jelentetem meg őket, mert mint költő nem érzem magam tehetségesnek.

B.: Ha újra kezdhetné, ma is a pszichológusi pályát választaná?

P.P.: Soha nem akartam pszichológus lenni. Csak engedelmesen hagytam, hogy sodorjon az élet. Én már az érettségi körüli időkben, egy alkotmányos monarchiában a király barátja szerettem volna lenni. De sehol sem találtam nekem való királyt, sem monarchiát. A többi már szinte mindegy volt. Mindenesetre szerettem volna emberekkel foglalkozni és a művészetek-az irodalom, vagy a vallástudományok közelében maradni.

A bejegyzés trackback címe:

http://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr391937156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

wilbury 2010.04.29. 14:11:01

Bölcs és jó ember volt, kár hogy kevesebben gyászolják ebben az országban, mint pld az elmebeteg, semmirekellő lengyel államelnököt.

Maya74 2010.05.15. 21:01:16

Nagyon szerettem, sajnálom, hogy elment...
Legkedvesebb könyvem tőle a 'Belső utak könyve', mely kézikönyv az "úton elindulóknak" és izgalmas olvasmány. Spirituális gondolkodó volt, de nagyfokú szkepticizmussal vizsgált mindent, objektíven és hitelesen világított rá nagy összefüggésekre.

Kedvenc idézetem tőle pedig ez:
"A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság: a jelen."