Ők négyen, a Vénusz nevű bolygó lakói ma újra összegyűlnek, hogy megvitassák minden probléma és gyönyörűség forrását, a Mars-lakókat, vagyis a pasikat, és megünnepeljék Márk második könyvének megjelenését. És persze Hanna válásának első évfordulóját. Hanna nyilván nem értett volna egyet, ha tudja, hogy a többi Vénusz-lakó ünnepnek kiáltotta ki ezt a – számára – tragikus napot, de a háta mögött Móni, Flóra és Márk piros betűsnek nyilvánította a válás évfordulóját.

– Móni szokás szerint késik, mi addig is rendeljünk! – pillantott a bejárat felé Flóra, és odaintett az ezüstkék farmerban, fekete ingben bevillanó Márknak, majd odatolta az étlapot Hanna elé.
– Nem vagyok éhes – húzta el a száját Hanna. – Majd elmondom, miért. De úgyis tudjátok.

 

– Nagyon durván nézel ki, de szuper – lépett Flórához Márk. Szó, ami szó: Flóra meglehetősen extravagánsan festett a citromsárga bőrnadrágban és fekete topban. Vállára omlott a vörös hajzuhatag, és hogy fokozza a hatást: száznyolcvan centijét tizenöt centis tűsarokkal toldotta meg, amelyet két ezüst cérnaszál tartott a bokáján. – Csak nem a dominákra bukik a Sztár?
– Ne mondd, hogy Sztár – kérte Flóra. – Egyrészt van rendes neve, másrészt nem sztár. Nem olyan nagy sztár. Csak nekem az.
– Igazad van, tényleg nem sztár – bólintott, mire Flóra sötét pillantást vetett rá. – Láttátok már? – dobott az asztalra Márk egy könyvet.
– A guru legújabb kötete. Dönts, és az univerzum meghálálja – nevetett fel Hanna, és kezébe vette a kiadványt. Hosszan nézte az ezüstszínű borítón végigfutó, ívelt, aranyló, dombornyomott csíkot. – Ez meg mi a fenét jelképez? Az univerzumot, amint elhúz melletted?
– Végre foglalkoznod kellene a rezgéseiddel – állapította meg Márk, Hanna pedig a szemét forgatta. – Az az alaphelyzet, hogyha pozitívak a rezgéseid, akkor jó döntéseket hozol, hiszen minden a céljaid megvalósulása felé visz. Ám ha negatív gondolataid támadnak, akkor negatívak a rezgéseid, mindemellett persze tisztában lehetsz a céljaiddal, de nem fogod őket elérni. Aki negatívan rezeg, az rossz döntéseket hoz.
– Köszönjük – hajtott fejet Flóra. – Igazán szép okfejtés volt, még ha kissé homályos is. De majd elolvassuk, mint mindig, és kigyűjtjük belőle a legígéretesebb mondatokat.
Ebben a pillanatban befutott Móni, megérkeztek az asztalra a ropogósra sült csirkeszárnyak is, és elkezdhették kitárgyalni, mit is üzen az univerzum Hannának, a válási partija napján.
– Foglaljuk össze dióhéjban a problémát – kezdte Flóra praktikusan, mint gyakorlott szerkesztő. – Hanna gyászpartit rendez, mert pontosan egy éve vált el a férjétől, Robitól, akit nagyon szeretett, akivel majdnem boldog is volt, csakhogy mégsem volt vele boldog, egyáltalán nem, hiszen Robi nem akart gyereket, Hanna viszont igen. Robi indoka: előző feleségétől született, ideggyilkos hármas ikrei. Lombikbébik, ezt zárójelben jegyzem meg. Na most lássuk, ki érti meg Robi sajátos érvrendszerét – nézett körül, de senki sem jelentkezett. Hanna keze megmozdult ugyan, de Márk egy pillanat alatt lenyomta az asztalra. – Hiszen Hanna nem hármas ikreket akart. Még csak nem is ikreket. Csupán egyetlen, szimpla gyereket! – emelte fel a hangját.
– Ne mondd rá, hogy szimpla – vetette közbe Hanna, de mosoly bujkált a szája szélén.
– Oké, Hanna meg nem született gyereke nem szimpla. Szóval, Robi nem ment bele az alkuba. Ki szavaz Robi mellett? – nézett körül ismét. Senki sem mozdult. – Akkor hát Hanna mellett szavazunk. Az a helyzet, hogy el kellett válnod. Nem dönthettél másképp. Ez a legjobb, amit tehettél.
– Azóta is őt szeretem – dünnyögte Hanna.
– Majd elmúlik. Jön egy normális pasi – nyugtatgatta Móni.
– Sajnos, ez teljesen reménytelen. Mármint az, hogy van normális pasi – vett a kezébe egy szárnyat Márk, és aztán sokáig hallgattak. Flóra szíve szerint benyögte volna ugyan: igenis, van normális férfi – de annak meg az exe nem az. Egyet kellett értenie a többiek érvelésével.
– Most akkor elmesélem nektek, mi történt velem az elmúlt egy évben. Elmondom, kikkel találkoztam, milyen őrültek akadtak az utamba – szólalt meg végül Hanna.
– Tudjuk – szólt közbe Móni.
– Akkor is elmondom. Ez az én válási partim.
26.
A boldogságra és hét év jó szexre!

– Hanna, egy jóképű férfi, akinek nincs nő az életében, csak egy kutyája van, és az anyjával karácsonyozik...! Szerinted minden oké vele?
– Szerintetek senki sem normális. Most mi a baj azzal, ha végre egy jóképű, független pasival sikerült összefutnom?
– Pont karácsony napján – folytatta Márk. – És utána képes voltál elhozni magaddal Flórához.
– Egészen eddig rágtátok a fülemet, hogy nyissak végre, ne zárkózzam be, randizzam... Most feltűnt a láthatáron egy férfi, aki határozottan normálisnak látszik, és kiakadsz. Na jó, akkor mondd, hogy mi a baj vele!
– Nem lehet, hogy meleg? Tudod: a kutyájával él, jóképű férfi, és anyukával karácsonyozik.
– Baszki, én is a szüleimmel karácsonyoztam, holott nem vagyok leszbikus. Nem tudtam, hogy a kutya azt jelenti, hogy a gazdi meleg. Ha meleg lenne, akkor nyilván nem akart volna programozni velem. De mindegy is, eldöntöttem, hogy adok neki egy esélyt. És az évet az ágyban kezdem, egy pohár pezsgővel és egy jóképű, független férfival!
– Szerintem semmi baj vele – mondta Flóra. – Mondjuk, én csak pár percig láttam...
– Persze, mert te a Sztárral privátban szentestéztél, várakozásaiddal ellentétben – vigyorgott Móni. – Hát, csajok, én nem látok semmi kivetnivalót Hanna új évi tervében.
– Ahogyan kezded, olyan lesz az éved. Ez babona. Az elmúlt éveket sosem kezdtem pasival – pillogott Hanna.
– Nana, az elmúlt években mindig együtt szilvesztereztünk – kérte ki magának Márk.
– Oké, nem szilvesztereztem mostanában heteroszexuális pasival – helyesbített Hanna. – És jól tudod, mire gondolok... Az ágyban.
– Én melegbárban szilveszterezem, mert már meglehetősen unom ezt a facérlétet. Hátha belefutok a nagy Ő-be – vonta meg a vállát Márk.
– Én elkísérem Zolit egy fellépésére.
– Nocsak. Haknizik a Sztár? – kíváncsiskodott Márk.
– Műsort vezet. Színvonalas műsort, vidéken. Tíz körül vége lesz, utána beülünk a kocsiba, és hazahúzunk, hogy az éjfél már minket is kettesben érjen. Talán az ágyban, talán... mondjuk: az íróasztalon? – mosolygott Flóra.
– Fuj, mindig a munka – fintorgott Márk, aztán elröhögte magát.
– És az is lehet, hogy gyereket csinálunk. Emlékezetes lenne a fogantatása – közölte Flóra.
– Nocsak, már itt tartotok? – nyitotta nagyra a szemét Hanna. – Megbeszéltétek a gyerekdolgot?
– Még nem teljesen, de az elmélet nélkül is el lehet kezdeni a gyakorlatot...
– Én meg otthon leszek, Barnával és a kicsivel. Szerintem mi is az ágyban kezdjük az új évet, remélhetőleg mi is szerelmeskedve – kacsintott Móni. – És ígéretet teszek, magamnak, hogy jövő ilyenkor már dús kebleimet ölelgetheti a férjem.
– Ámen. Akkor ezek szerint mindannyian úgy szilveszterezünk, ahogyan mindig is szerettük volna – emelte koccintásra a poharát Márk. – Igyunk a boldogabb új évre!
– A boldogságra! – tette hozzá Flóra.
– És hét év jó szexre! – végszavazott Hanna, majd koccintottak.

***

– Mindjárt tizenegy óra. Jól elhúzódott ez a program – ugrott be Flóra a kocsiba Zoli mellé. – Sietnünk kell, hogy éjfélkor otthon lehessünk.
– Sietek, nyugi. Mindjárt hazaérünk – felelte a férfi, és gázt adott. Már a kihalt országúton jártak, amikor a kocsi megcsúszott, és végül néhány cikcakk után megállt az út szélén.
– Mi volt ez? – kérdezte ijedten Flóra.
– Defekt. Ha jól sejtem, durrdefekt.
– Ó, a fenébe! Akkor most cserélhetünk kereket itt, a sötétben, és mindjárt éjfél.
– Aligha. A pótkerekem le volt eresztve, ott maradt a gumisnál, és elfelejtettem elmenni érte – vallotta be a férfi.
– Gratula. Akkor most mi lesz?
– Van egy üveg pezsgő a csomagtartóban.
– Ha jól sejtem, a pótkerék helyén – csóválta a fejét Flóra, aztán elnevette magát. – Hát akkor köszöntsük itt az új évet... Bár én szexszel gondoltam ünnepelni ezekben a percekben...
– És? Hol itt a probléma? – mutatott Zoli a hátsó ülésre, aztán magához húzta barátnőjét.

***

– Engedj vizet a kádba, és kezdd el hűteni! – kérte Móni idegesen Barnát, és közben magához szorította a kisfiú forró testét. – Hiába kapta az injekciót, nem megy le a láza.
– Visszahívjam az orvost?
– Nem, inkább készítsd a fürdőt.
– Szegény megint úgy fog zokogni, mint a múltkor – mondta a férfi, miközben átvette a kissrácot, és óvatosan beültette a kádba. Közben csöngött Móni mobilja:
– Szia, anya, éjfél van, boldog új évet!
– Neked is, szívem – Móni hangja fátyolossá vált. – Vigyázz magadra... és vigyázz a fiúkkal is!
– Anya, jobban tudok vigyázni, mint te vigyáztál annak idején – kacagott fel a lánya, és Móni elmosolyodott. Barnával a kád mellett guggoltak, érezték, hogy egyre hűl a víz, a kisfiú szipogott, és ők összenéztek.
– Boldog új évet, drágám – súgta a férfi. Móni kiemelte a gyereket a vízből, és bebugyolálta egy törülközőbe. El is felejtette, milyen programmal akarta kezdeni az új esztendőt.

***

– Tíz, kilenc, nyolc – hangosan számolt a tömeg visszafelé. Márk, kezében egy üveg sörrel a többiek között állt, és arra gondolt, micsoda kicseszés, hogy megint a nagy Ő nélkül kell kezdenie az új évet. Mindegy, legfeljebb megnézi a transzvesztiták látványos show-ját, aztán hazamegy, kialussza magát, és nekilát az új ezoterikus könyvének, amely a nagy Ő megtalálásának spirituális módjairól szól majd.
– Helló, boldog új évet! – lökte meg valaki. Egy ígéretes szempárt látott, egy pillanat alatt elveszett benne.
– Neked is! – felelte, és úgy érezte, nem is olyan fontos, hogy rögtön elsején hazarohanjon könyvet írni. Inkább marad még egy kicsit bulizni...

***

– Nem tudom. Szerintem még... korai – mondta a pasi, és megsimogatta Hanna arcát. – Még ismerkedjünk, randizgassunk egy ideig.
– Rendben – bólintott Hanna, és átfutott a fején: ezek szerint most sem kezdi szerelmeskedéssel az új évet. De még csak szexszel sem. Csak ő lehet ilyen lúzer. Nyilván tényleg meleg a kutyás fickó. – Mindjárt jövök – mondta a pasinak, aztán kiosont a házibuliból, és hazáig meg sem állt. Éjfélkor hangosan visszaszámoltak a tévéműsorban, de ő nem hallotta, mert már mélyen aludt, egyedül, a kanapén.
28.
A Vénusz intézményei: plázák, kávézók és plasztikai sebészetek

– Huszonhat éves koromig más voltam – csúszott ki Ádám száján. Márk csodálkozva kapta fel a fejét. Ádám lakásán voltak: a szilveszteri bulin megismert sráccal mostanra már eléggé közel kerültek egymáshoz...
– Érdekes, rám most is azt mondják egyesek, árnyaltan, hogy más vagyok – felelte.
– De én úgy voltam más, érted, hogy nőkkel... Hogy azt hittem, hetero vagyok.
– Azt akarod mondani, hogy huszonhat éves korodig csak a nők érdekeltek?
– Ez azért így nem pontos. Csak barátnőim voltak, de éreztem, hogy valami hiányzik belőlük. Legalábbis nekem. Már kamaszként sem értettem, hogy miért nem váltanak ki belőlem olyan bizsergést a lányok, mint amilyet akkor éreztem, amikor beléptem egy fiúöltözőbe.
– Ennek ellenére voltak barátnőid?
– Persze, csak az volt a furcsa, hogy például szex közben simán tudtam tévét nézni, figyelni a híradóra, gondolkodni... És egyszer, egy külföldi úton, amikor Amszterdamban jártam, és egy kávézóban mellém ült egy srác, mindent megértettem. Elég gáz volt, mert akkor már két éve jártam egy lánnyal, éppen az összeköltözést terveztük.
– Ennek már...
– Négy éve – nevette el magát Ádám. – Azóta volt időm megszokni, hogy ezzel a fordulattal lettem más valójában. De önmagam számára végre ez a természetes. Csak hát... elég nehéz ezt megértetni a környezetemmel. Például a szüleim nem tudják, még a húgom sem. Az emberek számára az a normális, ha egy férfinak barátnője van, ha megnősül, ha gyereket nemz... Ilyen értékrend szerint neveltek, eléggé meghasonlott állapotba kerültem, pont akkor, amikor lélekben felszabadultam. Hiszen rátaláltam igazi önmagamra, de közben bűntudat is gyötör, mert a szűkebb és tágabb környezetem mást vár tőlem. Mást várnak egy férfitól, nem azt, hogy a saját nembeliekkel érezze jól magát. Most is van egy lány, akivel eljárogatok ide-oda... de ez inkább csak alibi. Közben utálom magam, mert ő nyilván többet szeretne, de tudja, hogy az érdeklődésem „megoszlik”.
– Azt hiszi, hogy biszexuális vagy?
– Talán inkább azt reméli, hogy az érdekes személyiségével „visszafordíthat”. Tudja, hogy mi van velem, elmeséltem neki. Számomra ő egy jó barát, de tudom, hogy én ennél többet jelentek neki. És persze nekem is jól jön, hogy időnként egy lánnyal jelenhetek meg... De egészen meghasonlottam, időnként utálom magam.
– Nem mered bevállalni, hogy meleg vagy?
– A szűkebb baráti köröm lassan rájött, volt, akivel beszéltem is erről. De azért elég nehéz. Folyton érzem a rám nehezedő nyomást, talán nagyobbnak is, mint amekkora valójában... Az tetszik benned, hogy olyan laza vagy. Látszik, hogy jól érzed magad így, és teszel a többiek véleményére.
– Ezoterikus könyvekben is utazom. Nem minden tézisben hiszek, de egyvalamiben biztosan: ha nem bántasz másokat, akkor igenis élhetsz úgy, ahogy jól érzed magad – nézett rá komolyan Márk. – A titkok szétfeszítenek, stresszelnek. Szerintem a szüleid is sejtik, hogy... más vagy. Legalábbis az ő értékrendjük szerint. Lehet, hogy lassan rávezethetnéd őket, mi a pálya.
– Lehet – bólintott Ádám, és kiment a konyhába, hogy főzzön kettejüknek egy kávét, miközben Márk felvette a telefonját.
– Meg kéne látogatnunk Mónit – hallotta Flóra hangját.
– Éppen randizom.
– Gratulálok. Egy újabb nászéjszaka?
– Ez valami más – suttogta Márk. – Majd elmesélem. Nagyon szimpatikus. Kicsit neurotikus, kicsit szorongó, de gyógyítható.
– Szerelmes vagy? – hűlt el Flóra.
– Még nem, de akár az is lehet belőle. De mondd, miért kell megjelennünk Móninál?
– Most fogják operálni, tudod. Előtte önthetnénk bele egy kis lelket.
– Flóra, vazze, nem egy életmentő nyombélműtétről beszélünk, hanem mellplasztikáról, amit ő akar, amit régóta szeretne! Mi a fenének kellene lelket öntenünk belé? Hatalmas cickói lesznek, erre vágyik már évek óta. Legyen elég ennyi, nehogy már vigasztalgassam az egymilliós szépészeti műtétje előtt.
– Látod, micsoda fafej vagy, egy érzéketlen pasi a Marsról! – háborodott fel Flóra. – Bezzeg, ha neked lenne esztétikai nagyobbító műtétre szükséged, biztosan összefosnád a bokádat előtte félelmedben, annak ellenére, hogy fizetős beavatkozásra mennél, önszántadból!
– Jól értem, hogy belekevered a farkamat is? – hüledezett Márk. – Micsoda bonyolult szisztéma szerint gondolkodnak a lakók azon a szépséges Vénuszon, ahol csak plázák és kávézók találhatók!?
– És cipőboltok, ezt ne felejtsd el.
– Ja, akartam is mondani, hogy a nők bolygója tele van cipőboltokkal, na és persze plasztikai sebészetekkel. Isten hozott a Vénuszon, 2009-ben!
– Jó, ezt nem hallgatom tovább. Mit mondjak Móninak: nem érdeklődsz iránta? Inkább pasizol?
– Zsarolsz?
– ...és ha túlaltatják...?
– Te megőrültél. Azt mondtad, a legjobb plasztikai sebészhez megy, valami Endrődi doktorhoz.
– Na igen, de az altatóorvost nem ismerjük. Róla semmit sem tudunk.
– A Vénuszon a zsarolás bevált módszer, már látom. Ezért költöztek a férfiak a Marsra, csak hogy tudd. Mondd, mikor akarsz elbúcsúzni kedvenc barátnőnktől, akit soha, de soha többé nem láthatunk viszont...
– Ne mondj ilyet!
–...apró mellekkel – fejezte be a mondatot Márk. – Csak óriási didkókkal.
– Ebben speciel nincs igazad, mert hallottam már olyanokról, akik később kivetették az implantátumot a mellükből, mert a természetesség lett a trend.
– Szerintem ne szórakozz velem tovább, mert, mint jeleztem, randim van – fogta halkabbra a hangját Márk. – Mikor lesz az apró mellek búcsúpartija?
– Holnap este. Nyolckor. Móninál. Ne késs!
– Oké, akkor most hagyj egy kicsit békén – bontotta a hívást Márk, és Ádámra mosolygott, aki kávéscsészékkel a kezében belépett a szobába.

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr932405096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása