Popper Péter utolsó befejezett könyve az Ünnepi könyvhéten jelenik meg. A kötetről Pataki Istvánnét, a Saxum irodalmi vezetőjét Szabó Erzsébet kérdezi:

Szabó Erzsébet: Miről szól a Sárkányok barlangja?

Pataki Istvánné: Különleges és furcsa könyv, más stílus és más tartalom, mint amit megszokhattunk. A szerző által Izashannak nevezett nyugtalan lélek szokatlan tájakra röpít: kíváncsian és szertelenül teszi fel az élet örök kérdéseit, - Ki vagyok én? - és keresi a választ. Ám a furcsa helyzetek mellett is azt bizonygatja, hogy vállalnunk kell az élet bizonytalanságait és kiszámíthatatlanságát.

Sz. E.: Sokszor idézik Popper Pétert, aki magáról azt írta: Kételkedő vagyok, de nem azért, mert semmiben sem hiszek, hanem mert mindent lehetségesnek tartok. Ez a kételkedő magatartás megtalálható a Sárkányok barlangjában is?

P. I.: Igen, talán még erőteljesebben, mint korábbi könyveiben. Izashan megtanít bennünket jól kérdezni, s a kérdések esetleg fontosabbak lesznek, mint a válaszok. Csodálkozva, és kicsit megvetéssel bámulja, hogy mit művelnek életükkel ennek a bolygónak a lakói. Más könyveiben is, ebben pedig különösen sokat foglalkozik a halállal. Azt hangsúlyozza, hogy a halál ismeretlen az ember előtt, Isten pedig nem ad magyarázatot. Illyés Gyulát idézi: "Köszönet érte, hogy fel, magasba nézve Legyek ma is, Semmit sem félve A mindörökre sűrűsödő éjbe"

Sz. E.: Popper Péter könyveinél megszokhattuk, hogy van ajánlás és mottó is. A Sárkányok barlangját kinek ajánlotta?

P. I.: Kardos G. Györgynek, engesztelésül egy korábbi megbántás miatt. De a bevezetőben Ken Keseyt idézi a Száll a kakukk fészkére című könyvből: "Egész életében arra tanított, hogy sárkányok nincsenek. De mielőtt meghalt, elvezetett barlangjukhoz." Izashan útja is a sárkányok barlangjához vezet, ahol a lélek diadaláról és  a teremtés nagyszerűségéről elmélkedik, de ebbe is humort csepegtet, amikor a teremtésből négy dolgot tagad: a betegséget, az öregséget, a halált - és a szúnyogokat.

Sz. E.:Történelem, végzet, kapcsolatok, - kedvelt témái. Helyet kapnak a szellemi kalandozásokban?

P. I.: Külön fejezetet szentel a kapcsolatok témakörének: elemzi a kapcsolatok kilenc fázisát, jelezve, hogy a megszokás vagy eltávolodás után nem kell újrakezdeni, mert ezután már a történetek rombolóvá és megalázóvá válnak. Izashan álombeli útján a történelem kanyargó útjáról, a végzetről és a hiedelmekről is beszél. Tanulságos történetet mesél el a fiatal halászról és a nagy halról, akitől fél és menekül előle, de öregkorára ismét megkeresi. A halál körüli zűrzavarnak, az öngyilkosságnak külön fejezetet szentel: van-e élet a halál után? Izashannak az a véleménye, hogy aki életet olt ki, az Istent öli meg. A kérdés: elpusztíthatod-e, amit nem te teremtettél? Az emberek hitéről, a körülöttünk keringő abszurd gondolatokról és helyzetekről, amelyekbe belekerültünk, - ezekről szól a könyv.  Fontos fejezetek kerültek a kötetbe  az orvoslás tudományáról, Izashan szerint ugyanis az orvosnak legfontosabb feladata a fájdalom, a szenvedés megszüntetése.

Sz. E.: Úgy tűnik, Izashan maga a szerző?

P. I.: Popper Péter ezt tagadja, bár gondolatai, érzelmei belekerülnek Izashan világába. Mellékel is egy életrajzot a marokkói születésű Izashanról. Különös módon búcsúzik tőle - és olvasóitól: "Már csak kevés ember él, akivel szerettük egymást. Ha eljön az órám, aligha lesz olyan, aki szívből Istenveledet kiáltson utánam. Hát akkor ebben is legyünk lelki önellátók Karinthy módjára: Isten velünk, Isten velem, Isten veled, Izashan!"

Nekünk és sokezer olvasójának hiányozni fog bölcsessége, humora. Isten veled, Izashan!

Részlet a könyvből itt olvasható.

Kiadói hír (Saxum)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.