Az életben nem kell mindennek a megszokott sorrendben történnie. Beszélgetőtársam, Kálmán Mari immár ősz hajú sokunokás nagymama, de csak most jelenik meg első regénye. A Talyigás Irma és az Ürdög rendkívül izgalmas, olvasmányos könyv, amelynek stílusa, szövegének belső ritmusa, szóhasználata olyan igényes, akár egy jó versé. A különös sorsú és jellemű nőről szóló mű a jellemzés bravúrja. A történet végig a komédia és a tragédia mezsgyéjén egyensúlyoz – ahogyan az élet is teszi.

 


Iván Katalin:  Melyik volt eddig a legnagyobb ünnep az életedben?
Kálmán Mari: Szerencsére több ilyen „legnagyobb” volt: a gyerekeim és az unokáim születése. Most pedig egy másfajta ünnep közeledik: az Atlantic Press Kiadó gondozásában hamarosan megjelenik első könyvem, a Talyigás Irma és az Ürdög.


I. K.: Hogyhogy erre csak most kerül sor?
K. M.: Elmúltam hatvanéves, de korábban sohasem jutott annyi időm egy-egy napból, hogy igazából belemélyedhessek az írásba. Aki egyszerre dolgozik, tanul, anya és háziasszony, az tudja, hogy gyakran az ezekkel a szerepekkel kapcsolatos tennivalókra sem elég a huszonnégy óra. Persze, azért le-lecsíptem magamnak órákat, félórákat, de így, bizony, sok-sok év kellett ahhoz, befejezzem első regényemet. Ez tulajdonképpen az életem története, és még megjelenésre vár. Valamilyen módon mindenki ezt írja meg először. Csak aztán következhetnek az egyéb „élettörténetek”, amelyek éppen olyan fontosak, mint a saját sorsom megrajzolása.


I. K.: Mi kell ahhoz, hogy az ember író maradjon akkor is, ha a nap huszonnégy órájából alig néhány percet ülhet a papír – vagy a monitor – előtt?
K. M.: Az ember nem csak akkor foglalkozik a regényével, amikor ujjai a klaviatúrán vannak. Úgy lehetne megfogalmazni, hogy együtt él szereplőivel, állandóan ott vannak vele, körülötte, mintha a valóságban is léteznének, és olyan történések is befolyásolják sorsukat, viselkedésüket, amelyeknek semmi közük sincs hozzájuk. Egyébként véleményem szerint igazából csak az tud írni, aki folyamatosan fényképezi világot, és azokat a tapasztalatait is elraktározza, amelyeket, mondjuk, gyümölcsvásárlás közben szerez.


I. K.: Hogy írsz, milyen technikával?
K. M.: Lassan! Amikor valamivel elkészültem, még hetvenhétszer átírom. Aztán később előveszem, és hetvennyolcadszor is alakítok rajta valamit. Addig változtatgatom a mondataimat, a szórendeket, amíg meg nem találom a legmegfelelőbb hangzást. Ugyanis szerintem a prózai szövegnek ugyanolyan kötött belső ritmusa kell, hogy legyen, mint a versnek.


I. K.: Most találkozol először a nyilvánossággal?
K. M.: Lényegében igen. Fiatal koromban megjelent pár versem, aztán több évtized kihagyása után néhány hónapja antológiákban egy-egy novellám és mesém. Tavaly pedig megnyertem a Litera irodalmi portál kortársfabula-pályázatát. A zsűri által első helyre sorolt KÁR! című fabulám a média működéséről és a „celebgyártás” jellemzőiről szól.


I. K.: Hamarosan az olvasók elé kerül a Talyigás Irma és az Ürdög. Mit takar a furcsa cím?
K. M.: Egy különös nő különös sorsát. Talyigás Irma egy babonáktól terhes tanyavilágban, apa nélkül, „szottyantottként” világra hozott, és magára hagyott gyerek. Öntudatra ébredése első percétől kezdve egyetlen célja van, megmutatni és elfogadtatni magát a református faluközösség zárt világával. Ez a kívánsága egy falubeli ház megszerzésében ölt testet. E vágy valóra váltása fokozatosan élete központi problémájává válik, amely meghatározza minden tevékenységét. Igyekezete észrevétlenül öncélúvá válik, és jellemtorzuláshoz, teljes elmagányosodáshoz vezet. A hátrány, amivel indult, önigazolásul szolgál cselekedeteihez. Kisemmizi a nagyanyját, kidobja az anyját, megzsarolja az időközben megkerülő apját, meglopja a nagynénjét, s végül önmagát zárja ki abból a közösségből, amely felé igyekezett. A központi figurán kívül két kulcsszereplője van a kisregénynek. Szögi Bernát, a falucska lelkésze, aki az önmagunkkal való szembenézést, a cselekedeteinkért való felelősségvállalást képviseli. És a gyermekkor hiedelemvilágából előbukkanó Ürdög, aki látszólag segít Talyigás Irmának, valójában azonban a felelősség áthárításának eszköze. Benne találja meg a hősnő minden torz cselekedetének rugóját. A történet a tragédia és a komédia vékonyka határmezsgyéjén egyensúlyoz, hiszen az élet maga is ilyen: tragikus és komikus egyszerre.


I. K.: Most, hogy elkészültél, mit csinálsz szabad idődben?
K. M.: Írok! Az egyik unokám kedvéért mesesorozatot írtam Katica úrról, a rokonszenves hétpettyesről, és készül egy regényem is, amelynek öregedéssel és magánnyal küzdő hőse a hetvenes évek Budapestjén csetlik-botlik.

Iván Katalin interjúja


Kálmán Mari: Talyigás Irma és az Ürdög

Atlantic Press Kiadó, 2010

144 oldal
Kötés: kemény kötés

A bejegyzés trackback címe:

http://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr62300069

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.