Monaldi és Sorti, olasz történészházaspár levéltári kutatásai során egyedülálló dokumentumokra akadt: megtalálták Atto Melani elveszettnek hitt levelezését. Elhatározták, hogy egy regénysorozat formájában dolgozzák fel a híres kasztrált énekes életét, aki a Napkirály, XIV. Lajos legügyesebb kémje volt.

A hét kötetesre tervezett sorozat címei összeolvasva egy latin nyelvű mondatot alkotnak: Imprimatur secretum, veritas mysterium, unicum… A két utolsó könyv címét a szerzők teljes titokban tartják, és rajongóik egyik kedvenc szórakozásává vált világszerte, hogy megpróbálják kitalálni, mi lehet a két utolsó szó.

A könyvsorozat meglepő adalékokkal szolgál a pápák és az uralkodói családok kapcsolatairól és a 17-18. századi történeti események hátterében megbúvó, titokzatos összeesküvésekről. Európa történelmének egy eddig ismeretlen oldala tárul fel az olvasók előtt, ami minden eddiginél sötétebb képet fest az egyház politikai kapcsolatairól.

A korabeli egyházfők tevékenységére vonatkozó részletek a Vatikán haragját oly mértékben kiváltották, hogy a Szentszék nyomására a szerzőpáros könyveit hazájukban betiltották. Az Imprimaturt követő kötetek a mai napig nem jelenhettek meg Olaszországban. Mindeközben könyveiket újabb és újabb nyelvekre fordítják le világszerte, és az eladási listákon a legsikeresebb történelmi thrillereket is maguk mögé utasítják.

A siker titka azonban nem csak a könyv leleplező jellege. A szerzőpáros lebilincselő történeteiben a modern thrillerek izgalmát adó eszközök egész sora megtalálható, stílusos és kifi nomult rendszerbe foglalva. A sorozatból hamarosan film készül Ben Kingsley és Tim Roth főszereplésével, Stephen Frears rendezésében. Az első rész 2011-ben kerül a közönség elé.


Nyitott Könyvműhely: Rita, Francesco, mindketten történészek vagytok, miért kezdtetek el regényeket írni?

Rita és Francesco: Valójában nem vagyunk „hivatásos” történészek. Francesco zenetörténetből, Rita pedig görög filológiából szerzett diplomát. Egy jó darabig újságíróként dolgoztunk. Olaszországban ez nem egy könnyű szakma, és nekünk kifejezetten sok nehézségünk akadt, mert azok a témák, amelyekkel foglalkoztunk (maffia, egészségügyi botrányok, a bűnözők és a törvényhozásban résztvevő emberek ügyeinek összefonódásai), eléggé veszélyesek voltak. Sokszor maguk a laptulajdonosok és szerkesztők álltak az utunkba, akiknek egyébként dolgoztunk. Többször megfenyegettek minket, fényképeket és más dokumentumokat loptak el az otthonunkból, és számos, hasonló kellemetlen meglepetésben volt részünk. Végül úgy döntöttünk, hogy írunk egy történelmi regényt, mert azt gondoltuk: ha három évszázaddal korábbi eseményekbe ássuk bele magunkat, azzal biztosan nem lehet semmilyen gond! Aztán persze kiderült, mekkorát tévedtünk! Újságírói módszereket latba vetve próbáltuk megközelíteni a történelem eseményeit, és ez elég jól is sikerült. De a múlt bizonyos értelemben sosem múlik el teljesen, még évszázadokkal később is – hiába hangzik ez teljesen hihetetlennek – ki lehet használni, vagy át lehet értelmezni bizonyos szakaszait a politikai érdekeknek megfelelően…
Ny.K.: A könyveitekből olyan dolgok derülnek ki, amelyek átírják a hivatalosan ismert történelem egyes fejezeteit. Valószínűleg ennek hatására történt, hogy hazátokban az Imprimatur után több rész meg sem jelenhetett. Mesélnétek egy kicsit erről? Mi történt az Imprimatur első, olasz nyelvű megjelenése után?

R. és F.: Ez egy elég bonyolult történet. 2001-ben kezdődött, amikor a kézirat egy olyan kiadóhoz került, amelynek egy ismert politikus a tulajdonosa. (Silvio Berlusconi – a szerk.) A könyv meg is jelent 2002-ben, és annak ellenére, hogy szinte semmit sem foglalkoztak a promócióval, azonnal el is fogyott. A második kiadás ennek ellenére négy hét késéssel készült el, a harmadik pedig még lassabban, a könyvesboltokban majdnem három hónapig hiánycikk volt az Imprimatur. Eközben egy milánói lapban, ami egyébként a kiadó tulajdonosának a bátyjáé, egy ismert katolikus történész megjelentetett egy meglepően ellenséges hangú kritikát, amelyben valami ilyesmit írt: „meddig kell még elviselnünk az ilyen embereket?”
Mindezeket követően a könyv hirtelen teljesen eltűnt a piacról. Az interneten egyre több olvasó panaszkodott, hogy sehogy sem tud hozzájutni. A boltosok az újranyomást sürgették, és folyton azt a választ kapták: már készül! De sosem készült el. Sőt, az Imprimatur eltűnt a kiadó katalógusából is, mintha sosem létezett volna!
Külföldön eközben egész másként alakult a könyvünk sorsa. A világ legkülönbözőbb pontjain került az eladási listák élére, és a kritika is felmagasztalta, a legtöbb újságíró Umberto Eco regényeihez hasonlította. A sorozat többi darabjának a jogait már úgy vették meg, hogy még meg sem írtuk őket. Az olasz kiadó viszont elég ellentmondásos eladási adatokat mutogatott nekünk. Mivel elegünk lett a furcsaságokból, megkerestük a tulajdonost, és felszólítottuk, hogy bontsa fel a szerződésünket, különben bírósághoz fordulunk. Ő azonnal beleegyezett. Ezután rengeteg külföldi újságíró keresett meg minket azzal, hogy meséljünk a viszontagságainkról, még dokumentumfilmet is forgattak rólunk. Az olasz sajtó azonban hallgatott. Ezek után döntöttünk úgy, hogy nem fog megjelenni többé egy könyvünk sem Olaszországban: mostantól csak fordításban lesznek olvashatóak a regényeink, az olasz eredeti pedig a fiókban marad!

Ny.K.: Már az első könyvben találhatók olyan részek, amelyek ellentmondanak a történelemkönyveknek. Számítottatok rá, hogy ilyen botrány fog kialakulni körülötte, vagy megleptek titeket a történtek?

R. és F.: Nagyon meglepődtünk! Nem gondoltuk volna, hogy egy 300 évvel ezelőtt élt pápa története ekkora kavarodást fog okozni…

Ny.K.: A könyveiteknek hihetetlen sikere van egész Európában, mit gondoltok, mi lehet ennek a titka?

R. és F.: Talán az olvasóknak tetszik a módszerünk: először is komoly kutatómunkát végzünk az archívumokban és valódi történelmi alakokról írunk. Másodsorban olyan témákat dolgozunk fel, amelyek nem csak a múltat érintik, hanem a modern olvasó számára is tartalmaznak mondanivalót. Végül pedig az az elhatározásunk, hogy az igényes szépirodalmat képviseljük. Olyan szerzők inspiráltak minket, mint Proust, Pirandello, Karl Kraus és Stefan Zweig, illetve egy életrajzokkal foglalkozó nagyszerű olasz írónő, Maria Bellonci. Az emberek már ráuntak az igénytelen áltörténelmi regényekre, amelyek az utóbbi időben elárasztották a könyvesboltokat.

Ny.K.: Érdekes lehet ketten megírni ezeket a monumentális regényeket. Hogyan zajlik a munkafolyamat? Az egyikőtök inkább az író, a másik a kutató?

R. és F.: Nincsen semmiféle szereposztás. Minden egyes oldalt együtt írunk meg és írunk újra, ezért a végeredmény kettőnk stílusának tökéletes összefonódása. Ugyanez igaz az anyaggyűjtésre is. Egy adott évre és helyre koncentrálunk, amit fordulópontnak érzünk Európa története szempontjából, és egy olyan eseményre, ami úgy tűnik, hogy megváltoztatta az események természetes menetét, és a könyvekben ezeket próbáljuk meg leleplezni. Mindent türelmesen felépítünk a korabeli dokumentumok és a sajtó alapján, a legapróbb részletekig, és nem csak azért, mert úgy gondoljuk, hogy az olvasónak hihetőnek kell találnia a regény környezetét, hanem azért is, mert úgy érezzük, szigorúan meg kell maradnunk a történelmi hitelesség keretein belül.

Ny.K.: Két gyermeketekkel Róma és Bécs között ingáztok. Mesélnétek egy kicsit arról, hogyan telnek a mindennapjaitok?

R. és F.: A család és az írás mellett nem marad túl sok szabadidőnk. Minden egyes regény megírása temérdek munkával jár. Alig marad időnk elutazni azokba az országokba, ahol megjelennek a könyveink, hogy az újságírókkal és a rajongókkal találkozzunk. [A magyar olvasók várhatóan november közepén, a Secretum megjelenésekor találkozhatnak velük.] De boldogok vagyunk így. A fejünkbe vettük, hogy végigcsináljuk az Imprimatur-sorozatot, ez egy olyan kötelezettség, amit nem is csak az olvasók, hanem saját magunk miatt vállaltunk. Épp a negyedik részt, a Mysteriumot írjuk, ami Toscanában és Párizsban játszódik 1646-ban, és jövőre készül el.

Kiadói hír (Nyitott Könyvműhely)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.