"Bármi lehet valóságos. Minden elképzelhető dolog meg is történik valahol a dimenziótengelyeken. Ezek a dolgok billiószor megtörténnek ugyanazzal az erdménnyel, és soha senki nem tanul belőlük. Amit valaki csak elgondol vagy elképzel, kíván vagy hisz, már megtörtént. Az álmok lépten-nyomon valóra válnak, és nemcsak az álmodóknak."

Fenntartásokkal vettem kezembe a Galaxis útikalauz stopposoknak trilógia hatodik kötetét. Örülök, hogy megtettem. Így voltam a filmes adaptációval is, mert elképzelni nem tudtam, hogyan lehet Douglas Adams humorát csorbítatlanul filmvászonra vinni. Az is sikerült. Úgy tűnik, hogy a Galaxis útikalauz lelkes folytatói Ford Perfect útmutatásait követve nem dobják be a törülközőt.

Pedig elég lehetetlen vállalkozásnak tűnik első hallásra egy könyvsorozatot úgy folytatni, hogy szerzője, Douglas Adams időközben meghalt. Eoin Colferre bízták ezt a kihívást, aki Adams jegyzeteit és stílusát követve írta meg a Ja, és még valami… címre hallgató kötetet. A rajongók biztosan számtalan bökkenőt fognak benne találni, de a könyv hozza Adams szellemes humorát.

A történet visszaugrik az első kötet kiinduló helyzetére, mert kiderült, hogy szereplőink eddig egy virtuális szobában száz évet és négy univerzumot éltek át földi időszámítás szerint öt perc leforgása alatt. Arthur Dent ez idő alatt sem szokott le a teafogyasztási szenvedélyéről, Trilliant viszont riporterként karriert futott be, lányuk, Vakta pedig szüleit a politikai ambícióival és párválasztásával bosszantja. Tehát Artur Dentnek és stoppos társainak újra át kell élnie a Föld elpusztulását, amellyel ismét elindul egy galaktikus kalandsorozat, alkalmat adva életveszélyes helyzetek változatos túlélési stratégiáinak begyakorlására.  Közben olyan információkkal lehetünk gazdagabbak, mit csinál Gaia földanya Föld nélkül, mit jelent az Akut Deviáns Dinkasági Figyelemhiányos Hiperfingásos Rendellenség, milyen élettani hatásai vannak a kéjrúd elszívásának vagy, egy rosszul sikerült házi videó, hogyan törheti ketté a toplista negyedik legkedveltebb istenének karrierjét.
 
A hatodik rész erőssége, hogy otthonosan mozog Douglas Adams univerumában, erőlködés nélkül szellemes és eldönthetetlen mit adott a kötethez Colfer, és mit Adams. Lehet, elérkezett az a pont, mikor a könyv elkezdi magát írni vagy Ford Perfect veszi kezébe a sorsát? A kötet leggyengébb pontja ugyanis, hogy zavaróan sok Útikalauz jegyzet szakítja meg a történetvezetést. Mindent egybevetve nem számít szentségtörésnek a hatodik rész, így kíváncsian várom a folytatást.
 

Csá ajánlója