Interjú Dr. Csernus Imrével és Pampuryk Péterrel a Felnőtt húsleves című könyv kapcsán

Dr. Csernus Imre legújabb könyve az életről szól. Arról, hogy „(…) ne búvalbélelten, hanem szépen, gyönyörű hittel, lelelkesedve ugorjunk bele a fájdalomba is meg az örömbe is” Hiszen igazából nincs rossz bor, a férfiak gyomrán át az út egy szerelmi baleset helyszínéig vezet, és példát vehetnénk a franciákról, akik nem a négyzetmétert gyűjtik, hanem az élményt. A Felnőtt húsleves című könyv két - néhol négy - férfi baráti beszélgetése: Csernus Imre és Pampuryk Péter kettőse egy-egy fejezet erejéig kiegészül két jó baráttal: Csutorás Ferenc egri borásszal, és Ádám Csaba világbajnok ezüstérmes szakáccsal. 

A könyvet lapozgatva olyan érzése támad az embernek, mintha egy beszélgetésbe csöppent volna…

Ez így igaz. Tudja, a pasik szoktak beszélgetni a kocsmában, sör mellett, hangoskodva. A nők talán el sem tudják képzelni, hogy pia nélkül, tiszta fejjel beszélgessenek a férfiak egymással, de itt most pont ez történt. Ritka az, hogy ilyen jól el tudnak, tudtunk beszélgetni, az életről, a tiszteletről, munka szükségességéről, kapcsolatokról, vagy könnyedebb témákról, mint a gasztronómia, borkultúra – kezdi Dr. Csernus Imre

– Igaz, négy férfi beszélget, ezért a feministáktól majd valószínűleg meg is kapjuk, hogy a pasik osztják az észt… De nem erről van szó! Azt akartam megmutatni, hogy a sok rossz ellenére tudjunk mosolyogni: arra akartam választ adni, hogy hogyan lehet mosolyogva élni?

Igen, a könyv rengeteg kérdéssel indít…

Mindre választ fogunk kapni. Például, hogy a szülőkről való érzelmi leválás miért is fontos annyira. Az csak egy egzisztenciális leválás, ha valaki elköltözik otthonról. Ha nem válok le érzelmi szempontból, akkor bármennyire is nem szeretem a szüleim bizonyos cselekedeteit, óhatatlanul ugyanúgy fogok cselekedni egy párkapcsolatban, mint ők. Érdekes, hogy sokan szoros összefüggést vélnek felfedezni a szüleik és a partnerük között. Mennyire hasonlít anyámra a kedvesem, vagy akár a lányok tudatosan olyan fiút keresnek, mint az apjuk.
Az emberi lét alapvető tulajdonsága a negatív és a pozitív oldalról való tudomásszerzés: mindenkinek van jó és rossz tulajdonsága. Ha nem merem majd őszintén megfogalmazni egy adott ember negatív tulajdonságait, akkor nem ismerem majd fel azokat a szituációkat, amikor pont úgy fogok cselekedni, ahogyan pont nem szerettem volna. Egy jó szülői minta sem feltétlenül jó, ha nincsenek megfogalmazva a negatív tulajdonságok. Ha pedig nem sikerül az érzelmi leválás, súlyos gondok lehetnek később a párkapcsolatban is…

Valószínűleg az is generálta a mély beszélgetéseket, hogy amikor megismerkedtünk, nagyon hasonló élethelyzetben voltunk. – veszi át a szót Pampuryk Péter, a könyv társszerzője. – Imre is, én is, illetve Ádám Csaba szakács is, mind egy hosszú párkapcsolat, válás, szétválás után voltunk. A téma tehát adott volt…

Rengeteg mindenről beszéltünk - folytatja Csernus doki – Például, hogy mit adott Csutinak (Csutorás Ferenc) a borászat. Türelmet, rendszert, elfogadást. Vagy, hogy milyen módon készítünk el egy adott ételt. Miközben én hallgattam a fiúkat, rájöttem, hogy ezt nem csak a borászatban vagy a gasztronómiában, hanem az élet más területén is lehet használni. Bármire vonatkozhat.

Mint például?

Ahogy én az ételekről beszéltem Imre nagyon komoly párhuzamot talált az életre vonatkoztatva. – feleli Pampi. - Az én egyik kedvencem ezek közül a sokkolás volt… Ez a gasztronómiában azt jelenti, hogy az elősütött, kihűlt alapanyagot 3 fokra visszahűtjük, pár perc alatt lehűtik az ételt, kevésbé roncsolva így a nyersanyagot. Imre szerint pedig néha egy őszinte szó, egy „sokkolás” nagyobb egészségben hagyja a dolgokat, és lehet, hogy sokkal jobban roncsolunk valakit, ha lépésről lépésre haladunk.

Az én kedvencem a következetes munka – szól közbe Dr. Csernus Imre – Mondok egy példát. A következetes munka eredménye lehet egy kép, vagy egy könyv is, de ezek mind megmaradnak. Ha viszont megalkotok egy ételt, akár szakácsként, mint Pampi vagy Csaba, akár magánemberként a baráti társaságnak csinálom, ha tudom, hogy jól sikerült annak örülök, majd hogy eltűnt. Egy ember jókedve mindig az adott pillanatra szól, amiért ha nem dolgozik meg, akkor mondjuk holnap már nem biztos, hogy meglesz. Ez is csak következetes munkával érhető el.

Ha már szóba került a gasztronómia… Hogyan kerültek receptek a könyvbe?

Ez a könyv az életről szól! – hangsúlyozza Pampuryk Péter - A receptek csak kiegészítik a mi életről való felfogásunkat. A beszélgetések során szó esett ezekről az ételekről – mert a kedvenceink, vagy épp mert ettünk egy adott ételt, - ezért kaptak helyet a könyvben.

Minden eddiginél nagyobb betekintést enged a magánéletébe: család, barátok, szerelmek – nem fél attól, hogy hátulütője lesz enne? – kérdezem Csernus doktort.

Semmi hátulütője nem lesz. Semmi. Azért, mert én szerettem volna megmutatni, hogy önmagamban mit látok. Önmagammal akartam őszinte lenni, úgy, hogy lemegyek akár a legmélyére is. Mások is mindig ezt kérdezik: nem félsz attól, hogy őszinte vagy, hogy mit fognak szólni? És? Mindazt, amit elmondtam, azt én tudom, és vállalom. Nyugodt a lelkiismeretem, és ez a legfontosabb. Nincs mit szégyellnem, önmagam előtt.

Kiadói hír (Jaffa)

Csernus Imre dr. - Pampuryk Péter:
Felnőtt húsleves - Élet- és ételérzések

Jaffa Kiadó, 2010

ISBN: 9789639971394

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.