Fejős Éva regényhősei egzotikus helyekre kalauzolják olvasóit, de Rio de Janeiróban még ők sem jártak… Rio sokak szerint a világ egyik legszebb fekvésű városa, csodás tengerpartjáról, a Cukorsüveg-hegyről és a hatalmas Krisztus-szoborról már mindnyájan láttunk képeket, de keveseknek adatik meg, hogy személyesen eljussanak oda.

Az Ulpius-ház Kiadó és a Bookline Fejős Éva könyvakció nyertese másodmagával egy hetet tölthetett Rio de Janeiro központjában, a Copacabana strandnál található szállodában az STA TRAVEL jóvoltából. A szerencsés nyertes, Horváth Dóra, megosztotta velünk úti beszámolóját.

Izgalommal tele indultunk november 8-án a reptérre. A becsekkolás simán ment. A repülőn szuper helyeken, mindig ablak mellett ültünk. Egy apró malőr csúszott bele a gépezetbe, Liszabonban törölték a riói járatot. A légitársaság azonban nagyon korrekt volt, és elvittek minket egy közeli szállodába, ahol megvacsoráztunk és elöltöttük az éjszakát. Másnap reggel kivittek a reptérre, hogy folytatódjon a nagy utazás. Itt is minden rendben ment, az út nagyon hosszú volt, de hát messze van Dél-Amerika...

 


Fáradtan, de nagyon lelkesen érkeztünk Rióba. A gépből kilépve azonnal észleltük a hőmérséklet különbséget, arcon csapott a páradús levegő és a 30 fok... :-)  Az útlevélellenőrzés után kiérve a reptérről várt minket a transzfer, ami elvitt a szállodába. Az ide vezető út során megszerezhettük az első benyomásokat Rió hatalmasságáról, és az emberek életkörülményeinek változásáról a peremkerületekről a  belváros felé haladva. A szállodában nagyon kedvesen fogadtak minket, pár dokumentum kiöltése után megkaptuk kulcsainkat, és a portás segítségével felpakoltunk, birtokba vettük a szobánkat. A szálloda teljesen egyszerű, de tágas és tiszta szobával várt minket. Ez a helyzet egész héten át így maradt. A szobánkat minden nap rendbe rakták, a recepción tanácsot adtak, hogy merre induljunk, végig nagyon kedves volt a személyzet.

Másnap reggel úgy döntöttünk, először a közeli Copacabana kapujának nevezett erődítményt nézzük meg. Ez egy ma is működő katonai központ, érdekes kiállításokkal, a tetőről remek kilátással az egész környékre és a Copacabanara. Dél körül indultunk tovább a Cukorsüveghegyre. A tanácsok ellenére a taxizás helyett tömegközlekedtünk, nemcsak az olcsósága miatt, hanem hogy kicsit elvegyüljünk a rióiak között, és jobban átérezzük mindennapjaikat, hangulataikat. Nem bántuk meg. Leintettük a buszt, felszálltunk, és megkértük a jegykezelőt, szóljon nekünk, ha a Cukorsüveg hegyhez érkezünk. Így is történt, pár turista társunkkal együtt leszálltunk a buszról, és rövid gyaloglás után megérkeztünk a célhoz. A messziről kicsinek tűnő felvonó "buszok", itt már elég nagyok voltak, mint kiderült 65 ember tudott beszállni. Megvettük a jegyeket és rövidesen indulhattunk is fel a csúcs felé. Már az első megállónál csodálatos látvány fogadott minket, majd a következő buszba beszállva felérkeztünk a Cukorsüveghegyre. Az a panoráma felejthetetlen. Szerencsére aznap csodás idő volt, kevés felhővel az égen, így szinte az egész várost beláttuk. Tengerpartok, házak, csónakok... mesés látvány tárult elénk. Ezzel véget is tért a nap, mire visszaértünk a szállodába, már sötétedett, és vacsora után még az időeltolódástól kicsit megzavarodva nyugovóra tértünk.

Következő nap reggel szomorúan konstatáltuk, hogy esik az eső, és szürkeség van, így a tervezett Corcovados program ugrott.... Na nem baj, gondoltuk, akkor nyakunkba vesszük a várost, és kicsit közelebbről is megismerkedünk Rióval! Metróra pattantunk, (ami nagyon szép tiszta, tele öltönyös emberekkel), és bementünk a centrumba, az úgynevezett DownTown városrészbe. Itt a felhőkarcolók között andalogva ráleltünk a Nemzeti Színházra, a Nemzeti Könyvtárra, a város egyik jelképének számító katedrálisra, és még több kisebb igazán szép templomra, térre, múzeumra. A város sűrűjében jól el tudtunk vegyülni, rengeteg ember hömpölygött az utcákon, rengeteg üzlet, utca, melyek a város méreteihez képest tiszták, az emberek barátságosak... Már jócskán beleértünk a délutánba, mikor találtunk egy metrómegállót és kicsit kipilledve, de még kellő lelkesedéssel elutaztunk a Maracana stadionhoz. Ez -nagy focirajongók lévén- megint mindkettőnknek óriási élmény volt, annak ellenére is, hogy a 2014-es labdarúgó  VB-re és a 2016-os Olimpiára készülvén eléggé szét döntötték. A látvány ennek ellenére fenomenális volt.

Következő nap szebb idő fogadott minket, így reggeli után, busszal a Corcovadora indultunk. Közel egy óra utazás után megérkeztünk a célhoz, ahol megvettük a jegyeinket a Krisztus szoborhoz felvivő fogaskerekűre, és kivárva a sorunkat kb. délután 1 órára felértünk a hegycsúcsra. Ismét hasonló jelzőket tudok csak használni, mint a korábbiakban. Óriási, gyönyörű szobor, a talpazatban egy helyes kis kápolnával. Leírhatatlan, csodálatos kilátás az egész városra. Szépen sorban felfedeztük a nevezetességeket, amiket a korábbi napokban megnéztünk. A tengerpartok, a szigetek szintén csodásan látszottak. Remek időt választottunk tehát a Krisztus szobor, és kilátásának meglátogatására. Késő délután volt mire visszaértünk a szállodába. Este elfogyasztottunk egy finom és hatalmas adag vacsorát az egyik közeli étteremben, és tettünk egy sétát a kivilágított Copacabanan.

Szombaton a napunkat az Ipaneman megtalálható H. Stern drágakő múzeumban kezdtük, ahol magyar nyelvű magnós idegenvezetés mellett követhettük nyomon a drágakőgyártás folyamatát. Nagyon érdekes volt látni az ékszerészek munkájának folyamatait. A délutánt a Botanikus kertben töltöttük, ami egész Dél-Amerika növényvilágát részletesen bemutatja. Óriási sétát tettünk a hatalmas, szépen kialakított parkban. Késő délután szálltunk buszra, és útikönyvünk alapján megkerestünk egy nagyon helyes kis kávézót, ahol frissen őrölt híres Brazil kávét vettünk ajándékba, majd a legjobb házi készítésű cachacat áruló gyártót is megkerestük, ahol vásároltunk a brazilok nemzeti italából. Továbbra is megemlíteném, hogy ezeken a helyeken is nagyon kedvesen fogadtak minket, nagyon jól elbeszélgettünk az emberekkel. A cachaca-s úr, még a köszönöm szót is megtanulta magyarul... Hosszú séta után értünk vissza a szállodába.

Utolsó egész napunkra a környéken található, vasárnaponként nyitva lévő, kézi készítésű árukat kínáló piacot látogattuk meg. Délutánig múlattuk itt az időt, majd a parton gyűjtöttünk kagylókat.

Sajnos, nagyon gyorsan elteltek a napok, eljött a hazautazás ideje. Hétfőn délelőtt összerakodtunk, kicsekkoltunk a szállodából, de még a délutáni transzferig itt hagytuk csomagjainkat, és egy újabb finom ebéd elfogyasztása után még nagy sétát tehettünk a parton. A transzfer percere pontosan a megbeszéltek szerint érkezett, egy nagyon kedves kísérővel, aki az út során végig mutogatta a városrészeket, melyeken áthaladtunk, és mindegyikről mondott pár ismertető mondatot. A reptéren velünk volt míg beszálltunk, és csak ezután köszönt el tőlünk. A hazaút nagyon hosszú volt, de minden rendben ment. Kedden délután érkeztünk Ferihegyre.


Összefoglalva csodálatos, örökké emlékezetes hetet tölthettünk a szamba fővárosában (főleg, hogy utolsó nap még lánykérésre is sor került :-) ), gyönyörű környezetben, kedves emberek között, melyet ezúton ismét szeretnénk szívből megköszönni az Ulpius-háznak és az STA travelnek.

Üdvözlettel: Horváth Dóra

 

 

 

 

 

 

 

Még több Fejős Éva >>

A bejegyzés trackback címe:

http://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr242483768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.