Alapos meglepetésben lesz részük azoknak, akik könyvismertetőm kapcsán Mess Béla professzor nevének olvastán anatómiai, neuroendokrinológiai, vagy egyenesen tobozmiriggyel kapcsolatos könyv méltatását várják e sorok olvasva. A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Anatómiai Intézetének emeritus professzora ugyanis – ráadásul nem először életében – vadászati témájú, a pécsi Alexandra Kiadónál megjelent, könyvvel jelentkezett – Emlékszikrák. Fél évszázad vadászélményei címmel.

Persze a meglepetés csak azok számára igazi, akik nem tudják, hogy Mess professzor csaknem 60 éve vadászik, sőt családja legalább négy generáció óta forgatja a fegyvert, tehát nemcsak az anyatejjel szívta magába ezt az ősi hivatást, de a valóságban is a génjeiben hordozza a vadászat iránti affinitást. Orvosprofesszorként olyan nagynevű elődökkel és kortársakkal, professzortársakkal együtt hódol e legősibb nemes mesterségnek, mint Alberth Béla, Frang Dezső, Frigyesi József, Kettessy Aladár, Loessl János, Pálos Á. László, Papp György, Riskó Tibor, Schnitzler József vagy Simon Miklós (lásd Zoltán J: Medici Venantes – Vadászó orvosok).

Természetesen e könyvismertetőnek nem lehet célja annak vizsgálata, bemutatása, hogy ki milyen okból, milyen megfontolásból kezd el vadászni, sem az, hogy orvosi, professzori munkája mellett hogyan tud valaki egy más, sőt másik életet élni – mert azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a vadászélet is egy csaknem teljes embert kíván. Aki részese mindkettőnek, az hamar megadhatja a választ, hisz egyik erősíti a másikat, a vadászat erősíti az akaratot, fejleszti a döntésképességet, növeli a kitartást, komplex gondolkodásra sarkall, s nem utolsó sorban visszavonhatatlanul vállalni kell döntésünk minden következményét. Életek felett döntünk úgy, hogy magunk is részei vagyunk a rendszernek – atavisztikus „predátorok” egy sok évezredes színpadon. Megtanulunk veszteni is, mert csak mindet 8-10-ik vadászat eredményes (csakúgy, mint a ragadozóknál).

Ezen gondolatok jutottak eszembe, amikor Mess Béla nyolcadik (!) vadászkönyvét olvastam. Persze nem minden vadász ír könyvet élményeiről, tapasztalatairól. Nincs mindenkinek sem közlési vágya, sem tehetsége (s a kettő pláne nem gyakran jelenik meg együtt) hozzá. Óhatatlanul feltesszük a kérdést: Mi vezette a szerzőt arra, hogy immáron sokadszor tollat ragadjon, egyáltalán nyomtatásban is megnyíljon a köznek? „Szikével, tollal, puskával” című könyvében erről ekképp vall: „A vadászírókat belső késztetés vitte rá arra, hogy élményeiket azok megírása útján és talán még mélyebben átéljék, valamint az a vágy, hogy élményeiket megosszák jó szívvel és önzetlenül vadásztársaikkal.” A jó szív és az önzetlenség üzenete sugárzik Mess Béla minden sorából, a vad és a vadász, a vadászó ember szeretete. „A vadásznak, mint embernek is szerettem volna emléket állítani.” – írta másutt. Mégis más ez a vadászkönyv, mint több kortársának munkája, de szemléletében hasonló korábbi műveihez. Más, mert vadászként sem tud kibújni orvosprofesszori köpenyéből. Hasonló, mert írásaival újra, megújra oktat, tanít és nevel. „Ezeket (írta két könyvéről) pedagógiai kényszerem, a mindenáron való tanítási vágy szülte.”. Átadni az ősöktől ellesett, megtanult tudást, az évszázadok során kristályosodott, csiszolódott különleges vadászetika írott és íratlan szabályait, az embert és közösséget formáló vadászat minden fiaskóját, eredményét és szépségét.

Emlékszikrák áll címként a szemléletes metafora a könyv borítóján. „Nagy valószínűséggel utolsó vadászkötetem, 80 évesen....” olvasható az ajánlásban. Aztán nosztalgiázás helyett jönnek az „Újabb vadász tanmesék”, „A régmúlt emlékei”, „A közelmúlt emlékei” majd a „Kései nekrológ”.

„Magam számára úgy zárom ezt a nyolc kötetből álló vadászkönyv sorozat megírását, mint életemnek és vadászéletemnek egy érdekes, számomra nagyon kellemes kirándulását.” írja Szerző könyvének utolsó fejezetében, az „Igazán elköszönök” címűben. Bár – megismerve a Mess-féle szellemiséget, ezt nem nagyon akarjuk elhinni. Remény számunkra, hogy kis kapaszkodót magának is, nekünk is ad Mess Professzor: „... hacsak valami különleges esemény nem adódik még életemben – például, ha megérhetném egy vadászat iránt érdeklődő unoka vagy dédunoka jelentkezését, akivel olyan élményeim lennének, amelyek ismét aktivizálnák tollamat –, egyelőre leteszem a pennát.”

Csak remélhetjük vadászó és érdeklődő olvasók, hogy adódik különleges esemény Szerzőnk életében és az Emlékszikrák újra lángot lobbanthatnak, azaz Mess Béla professzor úr újra pennát ragad – mindnyájunk épülésére.

Addig is jó szívvel ajánlom professzortársainknak Mess Béla Emlékszikrák című könyvét, s ha kedvet kapnak írásaihoz, akkor korábbi könyveit is.

Faragó Sándor, Nyugat-magyarországi Egyetem rektora

Az ajánló megjelent az MKB Professzori könyvajánló sorozatban.