Az Ízek, imák, szerelmek két éve jelent meg magyarul, és a borítója miatt rögtön meg is vásároltam. Aztán teltek a hónapok, sokat forgattam, nézegettem a könyvet, mindig valami érdekesebbnek tűnő, éppen jobban érdeklő olvasmánynál kötöttem ki. Végül most, amikor a mozikban feltűnt a film, nekivágtam a könyvnek, hogy még a saját filmem pörögjön olvasás közben.

Visszagondolva az első benyomásokra, talán a fülszöveg és a borító keltette ellentétes képzetek miatt vártam olyan sokáig az olvasással. A könyv hátoldalán Elizabeth Gilbert önéletrajzi munkáját ígéri, így a valóság lenyomatát, a kétségeket és lelki vívódásokat, az idegen, új jelenségek értelmezési kísérleteit vártam, ellenben az eredeti borító (az új kiadás már filmes borítóval készült) és a történet váza egy könnyed, romantikus olvasmányt sugallt. Utólag azt mondhatom, ha úgy tekintünk a regényre, mint bármely más szórakoztató, nők számára írt könyvre, nem fogunk csalódni.


A történet maga nem ismeretlen számunkra, mondhatni egy tipikus amerikai sztori, a szabadságról és útkeresésről szóló mitológiának mai folytatása. Liz, a főszereplő harmincas évei elején biztos egzisztenciával, szerető férjjel a háta mögött ráébred arra, hogy önmagát elveszítette a társadalmi és családi elvárások szövevényében. Ez az alaphelyzet sokak számára elfogadható és átérezhető, hiszen sokszor hallottuk a mondást, hogy a pénz – és tegyük hozzá, a siker – nem boldogít, ugyanakkor a főhős útja a felismerésig túl könnyű, túl leegyszerűsített. Ezen a fürdőszoba padlóján átsírt éjszaka története sem segít, nem válik hihetőbbé az a lelki folyamat, ami megkérdőjelezi Liz egész eddigi életét. A válás, a gyötrelem, egy rosszul sikerült kapcsolat után útra kel hősünk, nekivág a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, mit akar az élettől. Olaszországba, Indiába és Indonéziába vezet az útja, és mindegyik hely egy újabb lépcsőfokot jelent az új élet kialakításához. Olaszországban az olasz nyelv és helyi gasztronómiai különlegességek megtanítják az élet élvezetére, majd India a megbékélés, a külvilág és a saját belső harmónia megteremtéséhez segíti hozzá, végül Indonéziában újra visszakapja az emberekbe vetett bizalmát és mintegy jutalmul rátalál a szerelemre.

Ha túljutunk a kerettörténetként szolgáló első néhány fejezeten, és bekapcsolódunk az utazások sodró, csodákkal teli világába megszeretjük a történetet. Persze mindezért le kell mondanunk a hitelességről és a realitásról a mese javára. Liz a körülötte lévő világra figyel, csodálattal fordul az idegen kultúrák, az ismeretlen ételek, színek, gondolatok felé, ugyanakkor ez a csodálkozás elzárja előle és az olvasó elől a megértés útját. Mondhatni Liz egy naiv utazó, egy igazi turista, aki úgy robog keresztül a világon, hogy mindenhol megtalálja a saját igazságait, de a mögötte kibontakozó világ már nem fontos számára. Az egzotikum tökéletesen működik, az olvasó ugyanúgy hatása alá kerül, mint Liz.

A helyenként felbukkanó irónia, egy-egy őszinte mozzanat azonban némi visszafogottságot visz a harsány színek közé és egy kis távlatot ad a regénynek. Egy békés téli estén pedig kifejezetten jól esik elgondolkozni az olvasottakon, és elábrándozni nekünk merre vinne az utunk, ha számunkra idegen helyeken szeretnénk önmagunkra lelni.

Csá ajánlója  

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr372515075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása