Lányregény és valóság

Valóság és fikció keveredik az Úrilányok Erdélyben c. lányregény lapjain. Néhány szereplő a valóságban is létezett, vagy legalábbis valós személy ihlette. Utánajártunk, hogy ki kicsoda a regény hősei közül. Oknyomozó tevékenységünk eredményeképpen gazdagabbak lettünk némi információval három kulcsszereplőről.

Mindketten Kolozsváron születtek

Mindketten egy temetésen ismerkedtek meg későbbi férjükkel

Mindketten egy erdélyi kastélyban élnek

Mindketten televíziós újságírók voltak

Mindketten gyűjtik a régi erdélyi recepteket

Pólika néni és a rokonok

Remek epizódokat olvashatunk a regényben Pólika néniről, a majdnem százéves hajadonról: „Amikor kilencvenvalahány évesen unokaöccsével és annak felnőtt fiával együtt az autójukat egy dupla szaltó után a sánc állította meg Marosvásárhely felé menet, és a férfiak sajgó csontjaikat tapogatva készültek kétségbeesni, Pólika csendben megjegyezte a hátsó ülésen:

„Ákos, kérem, ez egy igen érdekes parkírozás volt…”

A tüneményes Pólika, akivel a fenti eset megesett, nem létezett: „több rokonból gyúrtam össze, vigyáztam, hogy ne lehessen ráismerni” – árulta el Ugron Zsolna.

A kézdiszentimrei borz

A borz, aki gyakorlatilag médiasztárrá vált Fábry Sándornak köszönhetően, a valóságban is élt, de nem egy székelyföldi kis faluba tévedt be, hanem egy Kolozsvárhoz közeli kisközségbe. Ha még nem ismerik, íme, a híressé vált borzjelenet: „A borz attól lett esemény, hogy az első volt. Kézdiszentimre kicsi falu, néhány száz lelkes, amerre még a borz sem jár. Legalábbis addig itt még nem láttak ilyent. Vagy nem emlékeztek rá. A borzra összefutott az egész falu, senki sem tudta, hogy miféle szerzet is az. Lórit akarták hívni, mert mint tanult ember, aki a városba járt főiskolára, és mint a birtok intézőféléje, ő majd biztosan kiokoskodja. De Lóri alkatrészért ment a mosogatógéphez a városba, így elszaladtak Pista bácsiért, aki a jó pálinkát főzi. Hiába, na, ha valaki rendes pálinkát, mit rendeset, jót főz, az mégiscsak tudhat egyet s mást a világról. Pista bácsi volt a kettes számú agrárszaktekintély, és meg is oldotta a dilemmát, rövidre zárta, miszerint:

– Ez egy állat. Valahonnan gyün, és valahová menyen. És békibe kel hagyni, mer’ valamilyen dóga vagyon.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.