A klasszikus japán regényt Keanu Reeves főszereplésével márciustól Magyarországon filmesítik meg.

A fapadoskonyv.hu kiadásában 115 év után először olvasható magyarul a rákospalotai Raleigh filmstúdióban, Keanu Reeves főszereplésével forgatott 47 rónin eredeti története.

A több szempontból is kuriózumnak, ritkaságnak számító regény hagyományosan a Csúsingura, vagyis a „Hűséges szolgák” címen ismert Japánban, leghíresebb feldolgozása Tamenaga Sunszui (1790-1844) nevéhez fűződik, amely a 47 rónin 2011-es kiadásának alapját képezi. A magyar változatot Szász Károly (1829-1905) drámaíró, műfordító, esztéta, református püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja készítette, és 115 év után először olvasható magyarul.

A XVIII. században játszódó regény mesterük halálának megbosszulására felesküdött szamurájok történetét mutatja be. A kiváló és nagyhatású történelmi dráma, ismertségének, népszerűségének növekedése 2011 februárjában újabb mérföldkőhöz érkezett, amikor Carl Rinsch rendezésében, Magyarországon, a rákospalotai Raleigh filmstúdióban kezdték el forgatni a 47 rónin című filmet. Az Universal Pictures nagyköltségvetésű 3D mozijának főszerepeit, Keanu Reeves (Hiró karaktere) és a japán filmcsillag, Ken Watanabe játssza. A film a tervek szerint 2012 novemberében kerül majd bemutatásra.

A történet filmvásznon először 1907-ben volt látható, amely némafilm egy kabuki előadást rögzített. A teljes történet egy rövidebb filmes feldolgozása 1908-ban készült el, majd húsz évvel később, 1928-ban már az első igazi filmes adaptációt is bemutatták. A máig legismertebb és leghíresebb filmadaptáció Kendzsi Mizogucsi (1898-1956) filmrendező nevéhez fűződik, akinek két részes mozifilmjét Genroku chúsingura, vagyis „A Genroku-korszak hűséges szolgái” címen 1941-ben láthatta a japán nagyközönség. A film jelentőségét fokozta, hogy a film elkészítésével a japán császári hadsereg bízta meg a rendezőt, azzal a céllal, hogy fokozza a hadban álló szigetország lakosságának nemzeti öntudatát. A propaganda céllal készült mozifilm első részének premierjére egy héttel a Pearl Harbor ellen végrehajtott légitámadás előtt került sor, és a közönség részéről meglehetősen langyos fogadtatásban részesült. A háborús események hatása azonban elősegítette és előkészítette a film második részének hatalmas közönség sikerét. Kendzsi Mizogucsi filmjének másik jelentősége, hogy ez volt a Csúsingura első olyan feldolgozása, amely átlépte az ország határait. Igaz, a filmet az 1970-es évekig –érthető érzelmi okok miatt– nem mutathatták be az Egyesült Államokban. Külföldi forgalomba a 47 rónin címen hozták. Az 1960-as, 70-es években több tévéfilmsorozat is készült a történet alapján, a legutóbbiak 2001-ben és 2007-ben voltak láthatóak Japánban.

A valós történeti eseményeken alapuló, 1701-1703-ban lezajlott dráma igen korán megjelent a japán színpadokon is, az első ismert feldolgozása egy 1748-es bábjáték (bunraku), melyet nem sokkal később már énekkel és tánccal előadott kabuki drámakövetett. A történetet Maurice Béjart (1927-2007) balettelőadás formájában is feldolgozta 1986-ban, melyet a The Kabuki címen 2006-ig tizennégy országban mintegy 140 előadáson láthatott a nagyközönség. A negyvenhét rónin története hagyományos európai opera formában is feldolgozásra került 1997-ben, Sigeaki Szaegusza (1942-) kortárs japán zeneszerző jóvoltából.

A ritkaságnak számító kötet 115 év után először olvasható magyarul, és az eredeti regény mellett még két ritka kuriózumot, az A.B. Mitford által írt és Szász Károly által fordított első, 1871-es változatot is közzé teszi.

A szerzőről és a fordítóról:

A negyvenhét rónin története hagyományosan a Csúsingura, vagyis a „Hűséges szolgák” címen ismert Japánban, a leghíresebb regény feldolgozása Tamenaga Sunszui (1790-1844) nevéhez fűződik, amely mű a 47 Rónin 2011-es kiadásának alapját képezi.

Tamenaga Shunsui (1790 – 1844) az Edo-korszak egyik jelentős írója. Nevéhez számos ismert regény köthető, melyek igen korán már nyugaton is ismertté váltak.

A nemzetközi nagyközönség a negyvenhét rónin történetét első ízben alighanem a brit Algernon Bertram Freeman-Mitford (1837-1916) brit diplomata és író tolmácsolásában ismerhette meg, akinek az 1871-ben megjelent, Tales of Old Japan („A régi Japán meséi”) című két kötetes művének legelső darabja a The Forty-seven Rônins, vagyis „A negyvenhét rónin”., a Mitford-féle változat mindezek ellenére nem valamely japán változatból készült fordítás. Saját bevallása szerint szóbeli közlések alapján, leginkább a történet színpadi változata nyomán ismerteti, saját maga által dramatizált formában. Angolul mégis ez a szüzsészerű összefoglalás számít a történet egyik kanonizált változatának.

Az eredeti mű első hiteles fordítása Edward Greey és Siuicsiró Saitó közös munkájának eredményeképpen 1880-ban jelent meg angolul. A magyar változat ez alapján készült el, egy ismeretlen, Sz. E. monogramú fordító jóvoltából, és látott napvilágot 1895-ben, így alighanem ez az első magyar nyelvre lefordított japán regény, melynek létéről még a szakértő közönség is elfeledkezett.

Azonban ma már bizonyosnak tűnik, hogy a negyvenhét rónin mindkét magyar változatát, az 1871-est és az 1895-öst is Szász Károly (1829-1905) drámaíró, műfordító, esztéta, református püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja készítette.