A Twilight-saga őrület tombol mindenhol, ahová csak szem ellát. Fenntartással fogtam neki az olvasásának. Divat lett a vámpíros-téma, a filmet nem tartottam túl meggyőzőnek. Kölcsönkaptam az első két kötetet, és meggyőztek. Mély érzéseket hozott felszínre, amikről nem is tudtam, hogy bennem vannak. Annyira megtetszettek, hogy az a Napfogyatkozást megvettem magamnak. Izgalommal olvastam első betűtől az utolsóig. Két napba telt a több mint hatszáz oldal, mivel olvastatja magát a könyv.


A könyv eleje könnyednek tűnő, már-már izgalom nélkül, de érezni, hogy valami ott húzódik a háttérben. Nem a fizikai történések kötik le a figyelmet, hanem Bella lelki vívódása. Vívódás az elveivel (házasodni vagy sem), érzéseivel (szerelem vagy baráti szeretet).  Az olvasó ugyanannyira döntésképtelen, mint a főhős. Engem máig foglalkoztat a kérdés, amit a negyedik kötet, a Hajnalhasadás válaszolhat majd meg. Edward szeretni fogja vámpírként? Hiszen a vére vonzza annyira, az illata. Mindez elmúlik, megváltozik, ha a lány átalakul, és az öröklétet választja. Ebből a szempontból Edward érzései nem valódiak, azokat a lány vére teszi olyan erőssé. A másik oldal Jacob, aki csupaszív és életvidám fiúból vált komoly, mogorva felnőtté és vérfarkassá. Vajon ő nemcsak azért szeretné magáénak tudni Bellát, mert így bosszút állhat egy „hidegen”? Így lehet, hogy Bella egy háború tárgya és eszköze lett, akaratlanul.


De ha minden érzés valódi, és nem állnak mögötte érdekek, akkor a döntés lehetetlensége az, ami elgondolkoztató. Az ember nemcsak olvas, ha ezt a könyvet veszi a kezébe. Vívódik érzéseivel és jár az agya: Én mit tennék? Fenntartásaim elmúltak a könyvvel és írójával szemben, mikor ez lejátszódott bennem. Csodálkozva gondoltam vissza az élményre, amit könyv pár éve már nem tudott kiváltani belőlem, de Stephenie Meyer sikerkönyvei igen. Pedig nem hittem. Tizenhárom- tizennégy évesek rajonganak érte, és én huszonegy éves fejjel, magyar szakos egyetemistaként vágtam neki. De mindenkinek mást jelent egy könyv. Ez a könyv felszínre hozhat egy régi, be nem teljesedett szerelmet, így megértjük Jacobot. Előhozhat egy szerelmet, melyre szenvedéllyel gondolunk vissza, és látjuk Edward szemszögét. Ha már álltunk döntéshelyzetben, tudjuk, mit érez Bella.
A kérdés: akarunk gondolkodni, érezni olvasás közben? Ha igen, vegyük kézbe az Eclipset.


Marton Dóra ajánlója

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr641901229

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MeS 2010.05.15. 14:17:30

Érdekes kérdéseket vet fel a cikk írója, melyek tényleg felvetődnek az emberben ha elolvassa ezeket a könyveket. Bevallom nem igazán tudnám eldönteni Bella helyében, hogy mit kéne tenni. Bár Bella annyira szerelmes, hogy véleményem szerint nem merül fel benne, hogy talán Edward és Jacob szeretete nem feltétel nélküli, és talán csak a múltban bekövetkezett sérelmek miatt alakult ki. Azonban rendkívül sok tényezőt kell figyelembe venni a nagy döntés előtt. Mert szereti-e annyira Edwardot, hogy akkor is vele akarjon lenni, ha ez esetben elveszti a családját, a barátait, és a sorsa örökre megpecsételődik? Viszont ha Bella nem lesz vámpír, akkor talán örökre elszalasztja azt a lehetőséget, hogy az igaz szerelmével élje le az életét, és talán sosem lesz boldog.
Úgy gondolom, hogy nem alaptalanul lett ennyire sikeres ez a könyvsorozat.