Fucking Berlin

journal - 2010.04.24. 11:02

Címkék: könyvfesztivál sonia rossi

Délelőtt az előadóteremben, esténként a kupiban: Sonia Rossi könyve az egyetem és a vörös lámpás negyed közti kettős életéről az Ulpius-ház Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A Fucking Berlin felkavaró és kíméletlenül őszinte beszámoló egy fiatal lány viszontagságairól és a bordélyházak világáról. A derék családapa csak egy rövid menetre fizet be, mert sietnie kell az óvodába a gyermekéért. A köztiszteletben álló bíróról senki sem sejti, hogy miután a fiatal lányokon kiélte perverz vágyait, feleségét a város legelegánsabb éttermébe viszi. Sonia Rossi mindennek tanúja volt, a bőrén tapasztalta.

A szerzőnő alig húszévesen érkezik Szicíliából Berlinbe, hogy a hírneves egyetemen matematikát hallgasson. Egy diszkóban ismerkedik meg Ladjával, akivel egymásba szeretnek. Összeköltöznek, majd megházasodnak. Szűkösen élnek. Ladja nem kap állást. Legszívesebben a haverjaival lóg és füvezik. Sonia először on-line sztriptíztáncosként dolgozik, később masszázsszalonokban és bordélyházakban lesz prostituált. Nem kényszeríti senki, a dolog pénzről szól, és egy ismeretlen, de veszélyes világ felfedezéséről. Sonia Rossi Olaszországban született. 25 éves, van egy kétéves fia, és matematikát tanul Berlinben.

Nem új jelenség, hogy a prostituáltak között találunk egyetemistákat, főiskolásokat. Könnyen és örömmel hozunk felettük erkölcsi ítéletet,  bár meglehet, mélyen hallgatnánk, ha pontosan ismernénk a történetüket. A hazai helyzetről a Moha (egyetemisták és főiskolások ingyenes magazinja) még tavaly közölt cikket (az anyagot a Szabad Föld Online átvette: http://www.szabadfold.hu/csaladotthon/eletstilus/testbol_testbe). Laura D.: Szex és tandíj (Drága diákéveim) című könyve tavaly jelent meg, melyben egy francia diáklány mesél kettős életéről: nappal lelkiismeretes egyetemista, szülei mintagyermeke, éjszaka prostituált, aki 100 euróért árulja testét.

A német Brigitte Young Miss internetes magazin által készített interjúban, Sonia Rossi elmondja, miért adta el a testét, és miért nem bánja, hogy így alakult az élete.


BYM.de: Sok más diákkal ellentétben Ön nem a pincérkedést választotta, hogy ki tudja fizetni a tandíját, hanem a testét bocsátotta áruba. Hogyan kezdődött?


Sonia Rossi: Nehéz anyagi helyzetben voltam. Akkoriban ismerkedtem meg a volt férjemmel, aki nem kapott tartózkodási engedélyt, ezért munkához is nehezen jutott. Először rendes munkákat vállaltam, gyerekcsőszködtem, pincérkedtem és egy diszkóban is dolgoztam. De rájöttem, hogy így nem jutok egyről a kettőre.


BYM.de: Prostituáltként mennyit keresett egy nap?


Sonia Rossi: Attól függ, hol és mikor, napközben vagy esténként. Az árak Berlinben alacsonyabbak, mint Dél-Németországban vagy Ausztriában. De 2-300 eurót azért így is meg lehet keresni naponta.


BYM.de: Azt írja a könyvében, hogy egy 10 perces menet 20 euróba kerül, ez olcsó, nem?


Sonia Rossi: Persze, Berlinben. Nagy a konkurencia, sok nő jön Kelet-Európából, Thaiföldről és Afrikából. Ez hihetetlenül lenyomja az árakat.


BYM.de: A legtöbb nő nehezen tudja elképzelni, hogyan lehet pénzért áruba bocsátani a testét. Önnek hogyan sikerült?


Sonia Rossi: Én abban a pillanatban csak a pénzre gondoltam. Persze az elején nem volt könnyű, de az évek során rutinná vált. Nem mindegyik kuncsaft undorító, kövér és büdös, van köztük szimpatikus is. Az ember hagyja magát… és persze néha a pokolba kívánja az egészet.


BYM.de: Mi volt az eddigi legrosszabb élménye prostituáltként?


Sonia Rossi: Egyszer dolgoztam egy olyan kupiban, ahová a pasik hordákban jártak. Nem voltak erőszakosak, de megvetés volt a szemükben. Egy húscafatként kezeltek.


BYM.de: Hogyan változott meg a munkája során a férfiakhoz fűződő viszonya?


Sonia Rossi: Nem vagyok annyira naiv, mint más nők az én koromban. Persze hiszem, hogy beleszerethetünk valakibe. És ennek semmi köze a munkámhoz a kupiban, a megvásárolható szexhez. De másfelől azt gondolom, hogy bármelyik férfi elmehet a bordélyházba. Ezzel együtt kell élni.


BYM.de: Tegyük fel, hogy a maga pasija járna kupiba… mit gondolna róla?


Sonia Rossi: Ha minden nap oda járna, akkor azért feltenném magamnak a kérdést, mi nincs rendben velem. Nem szabad elhagyni magunkat egy kapcsolatban. És ezt teszi számos feleség és sokéves barátnő. Aztán azt mondják, hogy csak a férfiakon múlik minden és hogy minden férfi disznó.


BYM.de: Ha az egész napot idegen férfiakkal tölti az ágyban, van még egyáltalán kedve normális szexhez?


Sonia Rossi: Persze voltak olyan napok, amikor nagyon elfáradtam. De ez akkor is előfordul, ha az ember egy irodában dolgozik. Ilyenkor csak le szeretne tusolni és bedőlni az ágyba. De legtöbbször volt kedvem a teljesen normális szexhez. A kettőnek semmi köze egymáshoz.


BYM.de: Ilyen szigorúan el lehet választani a hivatásszerű és a privát szexet?


Sonia Rossi: Igen, sőt muszáj is.


BYM.de: Voltak pillanatok, amikor a hivatásszerű szexet is élvezte?


Sonia Rossi: Hát persze. Miért is ne, ha a pasi megtetszett. Nem vagyok robot, nem tudom a testem kikapcsolni.


BYM.de: Évekig kettős életet élt. Nagy terhet jelentett ez Önnek?


Sonia Rossi: Igen. A barátaimnak is hazudnom kellett, az egyetemen sem tudták, hogy mellékállásom van, és hogy megírtam ezt a könyvet. Ha akkor megtudják, biztosan szakítanak velem, kirúgnak vagy felmondanak nekem. Már nem a tanulót, az egyetemi társat vagy a munkatársat látták volna bennem, hanem csak a „forró“ csajt a kupiból.


BYM.de: Hogyan sikerült kiszállnia? A könyvéből az derül ki, hogy hihetetlenül nehéz kikerülni a prostitúcióból.


Sonia Rossi: Túl hosszú ideje csináltam már. A tanulásra és a gyermekemre akartam koncentrálni. Félretettem némi pénzt, aztán elváltam a férjemtől. Jelenleg nem dolgozom a szakmában, és a közeljövőben nem is tervezem. De úgy szoktuk mondani: ez egy forgóajtó, lehet, hogy újra belekerülsz.


BYM.de: Visszatekintve, újra végigmenne ezen az úton?


Sonia Rossi: Igen. Nekem mindig is fontos volt, hogy ne süllyedjek le a szegénységbe. Nem volt könnyű, de már csak azok miatt is újra végigcsinálnám, akikkel az évek során megismerkedhettem.


BYM.de: Hogy megy a tanulás?


Sonia Rossi: Elég jól. Az utolsó vizsgáimra készülök. Azután elkezdem a diplomamunkámat.


BYM.de:  Már megtalálta a témát?


Sonia Rossi: Nem, még téma után kutatok a szakterületemen. Talán a differenciálegyenletek, ha ez önnek valamit…

Kiadói hír (Ulpius-ház)

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr321952228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.