Interjú Geert Kimpennel, A kabbalista című regény szerzőjével

Geert Kimpen Antwerpenben született. Sikeres színházi és televíziós rendezői pályafutását hagyta el gyerekkori vágya miatt: író lett belőle. A kabbalista a megjelenés után rögtön bestseller lett, és számos nyelvre lefordították. Első regényét ezután további sikerkönyvek követték. Feleségével és gyerekével jelenleg Amszterdamban él.


Nyitott Könyvműhely: Geert, a pályádat rendezőként kezdet. Miért döntöttél úgy, hogy regényírásba fogsz?

Geert Kimpen: Antwerpenben egy könyvesboltban nőttem fel, ahol beleszerettem a könyvekbe. Gyerekként arról álmodoztam, hogy egyszer majd író leszek. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy csak akkor lesz érdemes bármiről írnom, ha már kellő tapasztalatot gyűjtöttem az életben. A színház volt a második szerelmem. Ezért 18 éves koromban már kész tervem volt: eldöntöttem, hogy 20 és 30 éves korom között színész leszek, 30 és 40 között színdarabokat fogok írni és színházi rendező leszek, majd 40 felett rátérek az „igazi” feladatomra: regényíró lesz belőlem. Ez nagyjából így is történt. Első regényemet, A kabbalistát 40 éves koromban adták ki. Színházi hátterem ebben sokat segített. A színházban tanultam meg felépíteni a cselekményt és a karaktereket, és azt is, hogyan gondolkozzak élő jelenetekben és folyamatokban. Regényíróként pedig igazán elégedett vagyok: létrehoztam egy kis magánszínházat, ahol nem kell vitatkoznom a színészekkel, mert pontosan úgy és azt játsszák, amit kérek tőlük! Mellesleg színészként gyűjtött tapasztalataim is sokat segítenek, főként, amikor előadást tartok. Számos író kényelmetlenül érzi magát a közönsége előtt. Én már hozzászoktam a közönséghez. Évente közel 100 előadást tartok Európa-szerte. Ez kárpótol az írás magányáért. Szeretek találkozni az olvasóimmal, és szeretem megismertetni velük, mi áll a regényeim hátterében.


Ny. K.: Miért a Kabbala lett első regényed központi témája?

G. K.: Annak idején sose gondoltam volna, hogy így lesz. Korábban alig tudtam valamit a témáról. De nem akartam, hogy az enyém is csak egy könyv legyen a sok közül. Meg akartam ragadni az élet nagy dolgait: miért vagyunk ezen a földön? Mi értelme a létezésünknek? Létezik-e Isten? Van-e élet a halál után? Mi a bölcsesség titka? A szerelem vagy a bölcsesség ér többet? A magánéletemben már régóta kerestem a választ ezekre a kérdésekre. A buddhizmustól a wiccáig számos irányban tapogatóztam, és bár minden megihletett, mégsem leltem a végső választ. Írói karrierem egy „Istennek” címzett dühös levéllel indult. Elmondtam neki: bárki is legyen ő, elegem van. Most már válaszokat akarok. Nem szimbolikus, hanem konkrét válaszokat. Tudni akarom, hogyan működik a világ. Szükségem van arra a kézikönyvre, amit a születésünkkor megspóroltak tőlünk. Nagyon dühös voltam, de megígértem, hogy, ha megkapom a válaszokat, megírom egy regényben, és az egész világon hirdetni fogom. Másnap egy amszterdami rabbi megkeresett e-mailben. Korábban sose hallottam rólam, és még most sem tudom, hogyan jutott hozzá az e-mail címemhez, és miért lépett velem kapcsolatba. Mindenesetre Kabbala-órák látogatására invitált. Elfogadtam a meghívást. Arra gondoltam, hogy alkut kötöttem Istennel, úgyhogy követnem kell a jeleket. Az első néhány hét alatt szinte semmit nem értettem az egészből. Aztán hirtelen minden érthetővé vált. Szédítő volt. Ennyire egyszerű? - gondoltam. Így működik az élet? Épp olyan ésszerűnek találtam, mint egy tudományos elméletet. Szokták is azt mondani, hogy a Kabbala igazából tudomány. Logikus, már szinte racionális, holott a nyelvezete misztikus. Így találtam meg első regényem témáját.

Ny. K.: A regény főhősei közül többen létező történeti személyiségek, például Chájim Vital, vagy Itschak Luria. Történeti hitelességre törekedtél, vagy inkább tekinthető a könyv a képzeleted szüleményének?

G. K.: Mindkét állítás igaz rá. A regény autentikus zsidó forrásokon nyugszik. Még ami kitalációnak tűnik, az is megtörtént eseményekre támaszkodik. De természetesen egy lebilincselő könyvet akartam megírni, ezért írói eszközökkel az eredeti anyagot izgalmas sztorivá alakítottam. Az eseményeket a képzeletem kiszínezte. Nyilván nem lehettem tanúja a történéseknek, de mégis nagyon közel kerültek hozzám. Miután befejeztem a regény első verzióját, elutaztam Safedbe, abba az izraeli városba, ahol a történetem játszódik. Nagyon meglepődtem, mert pont olyan volt minden, mint ahogyan elképzeltem. Fontos lett számomra ez a hely, mint ahogyan a szereplők is. Chájim karaktere közel áll hozzám, de nem tudom eldönteni, hogy azért, mert magamhoz hasonló embernek rajzoltam meg az alakját, vagy mert hasonló karakterek vagyunk. Olyan könyvet akartam írni, ami inspiráló, mint Paulo Coelho művei, és legalább annyira izgalmas és feszültséggel teli, mint Dan Brown regényei. És mindezt úgy, hogy összegyűjtött tények szolgáltatják az alapját, hiszen lényegében az a szándékom, hogy megosszam a kabbalisták között szerzett, szédítő élményeimet.

Ny. K.: A regény megjelenése után nem sokkal hatalmas siker lett nem csak a hazádban, de külföldön is. Mit gondolsz, mi lehet ennek a titka?

G. K.: Szájról szájra terjedt a híre. Az első olvasók annyira szerették a könyvet, hogy mesélni kezdtek róla a barátaiknak vagy megajándékozták egymást vele, és így egyre csak nőtt a rajongótábor. Az emberek ugyanazokkal a küzdelmekkel és kérdésekkel szembesülnek az életükben, mint a karaktereim a könyvben. A szereplőim nem szentek. A kabbalisták is csak emberek: küzdenek, szerelmesek, féltékenyek és nagyravágyók, csakúgy, mint te vagy én. Mind azért harcolunk, hogy olyanok legyünk, amilyenek lenni akarunk. És bármennyire is nemesek a céljaink, mindenkinek szembe kell néznie kihívásokkal és akadályokkal. A problémáinkból és az átélt tragédiákból kell tudnunk tanulni. Ez gyakran nem könnyű. De mindenkit utolér a sorsa. Számunkra az élet a legjobb iskola, hiszen szellemi lények vagyunk. Kapcsolataink meghatározzák mindennapi életünket. Hogyan viselkedünk? Hogyan gondolunk másokra? Segítjük őket, vagy kárt okozunk nekik? Valóban tudunk segíteni, vagy csak elmegyünk egymás problémái mellett? Számos olvasót vonzanak a szerelmi történetek. Tudni akarjuk, hogy amikor szerelembe esünk, akkor az valóban szerelem-e, vagy csak szexuális vonzódás. A szexualitás ereje, ami akár a legszentebb és leggyönyörűbb dolog is lehet az életben, pusztító erővel is hathat, nyomorba dönthet, kiszipolyozhat és függőséget okozhat. Mindenkinek van egy elrendelt társa? Ilyen és hasonló kérdések mindenkit foglalkoztatnak. Úgy hiszem a regényem is erről szól. Ezek egyetemes kérdések. Mindegy, hogy Budapesten, Amszterdamban vagy Madridban élünk. Az élet, szerelem, világ, Isten és a szex kérdései mindannyiunkat érintenek. Gondolom, ezért fordították le a könyvemet már 16 nyelvre, és ezért olvassák élvezettel a világ különböző pontjain.

Ny. K.: Sokan hasonlítanak Paolo Coelho-hoz vagy éppen Dan Brownhoz. Neked mi erről a véleményed?

G. K.: Mindkét szerzőt szeretem. Coelho regényei mindig megihletnek. Nagyon jó elbeszélőnek tartom, ráadásul ügyesen ötvözi történeteit saját meglátásaival. Regényeinek elolvasása után mindig eltelek erővel és reménnyel, és azt gondolom, hogy, ha egy író képes ezt elérni, akkor valóban nagyon jó író. Dan Brown könyveit szintén sokra tartom. Nem lehet letenni őket. egyszerűen azonnal tudni akarod, mi lesz a vége. Ez is egy csodás képesség. A Da Vinci kódban ráadásul olyan alapvető kérdéseket feszeget, melyek az egész világot érintik. Összeházasodott vajon Jézus Mária Magdolnával? Vajon megváltoztatta az egyház az evangéliumokat? Nem akármilyen regény képes útjára indítani egy ilyen fontos vallási vitát. Még akkor is, ha nem elsősorban az irodalmi erényeinek köszönhető népszerűsége.
Ha az emberek és a kritikusok ezzel a két szerzővel hasonlítanak össze, azt megtiszteltetésnek veszem. Évekkel ezelőtt egyszer találkoztam Paulo Coelho-val, és azt mondta nekem: belőled lesz valaki. Én pedig önmagamat ismerem fel benne: akárcsak én, ő is egy felfedező. Folyton kérdez és mindent megvizsgál az életben. Ha egyszer annyi országban jelennek majd meg a könyveim, mint Coelho-nak és Brownnak, büszke és boldog leszek. Ugyanakkor az olyan írók is nagy hatással voltak rám, mint Umberto Eco, Hermann Hesse vagy Milan Kundera.

Ny. K.: A kabbalista után már több könyved is megjelent. Teljesen lemondtál a rendezői karrieredről az írás kedvéért? Mik a terveid a jövőre vonatkozóan?

G. K.: Jelenleg minden időmet az írásnak szentelem. Írásaimat valós tényekre alapozom, ezért tanulmányozom és kutatom is a témát. Második regényem Isaac Newton titkairól szól. Ő is jártas volt a kabbalában, ihletet nyert belőle. Ugyanakkor nagyszerű alkimista is volt. Tudományos munkáját nagyban segítették ezoterikus kutatásai. Nem volt egy hétköznapi figura, néha talán nem is volt túlságosan jó ember. Tudtad, hogy több száz férfi, nő és gyermek haláláért felelős? Csodás élmény volt elmerülni ellentmondásos életében. A kutatás és az írás tehát minden időmet felemészti. Emellett előadásokat tartok és sokat utazom azokba az országokba, ahol a könyveim megjelennek. Így arra sem marad időm, hogy darabokat rendezzek, de ezt nem is bánom. Nagyon szerettem a rendezői munkát, de sosem gondoltam, hogy egész életemben azzal akarok foglalkozni. Most épp egy új könyvön dolgozom. Egyelőre annyit mondhatok róla, hogy a történet Prágában játszódik, és a témája a szerelem. Írtam egyébként két teljesen más jellegű könyvet is: ezek kézikönyvek arról, hogy hogyan alkalmazzuk a kabbalát és az alkímiát a mindennapjainkban. És sok olyan emberről tudok, akik ezeknek a segítségével valósították meg az álmaikat.

Ny. K.: A kabbalista magyar nyelvű megjelenése apropóján október végén ellátogatsz Budapestre. Mire számítasz, hogyan fogadja majd a közönség a regényt?

G. K.: Kíváncsian várom már a budapesti látogatást. Úgy gondolom, hogy a magyarok jó és lelkes olvasók, ezért nagyon örülök, hogy a könyvem magyarul is megjelenik. Évekkel ezelőtt volt egy rövid románcom egy budapesti lánnyal. Színésznőként fellépett egy amszterdami fesztiválon. Budapestet varázslatos városnak írta le, és küldött pár csodálatos képet. Úgyhogy nagyon örülök, hogy most mindezt a saját szememmel láthatom, és talán aláírhatok neki is egy példányt a regényem magyar kiadásából. Persze azt is remélem, hogy lesz egy kis időm meglátogatni a város nevezetességeit és egy híres budapesti fürdőt is.

Az interjút készítette: Nyitott Könyvműhely

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr951971618

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.