„Lelki csadorban járnak a nők!” - krimiben tart elénk tükröt az egykori híradós

Nem egy újabb „médiasztárkönyv” Bárdos András politikai krimije. Az ismert televíziós, a Színház és Filmművészeti Egyetem rektorhelyettese komolyan gondolja, hogy 45 éves korában pályát módosít, és a fikciós irodalom felé fordul. Az Ítélet egy képzelt katasztrófát mutat be egy valóságos, de nem kevésbé tragikus országban.

Kulinária Kiadó.: Évekig dolgozott televíziósként, estéről estére mondta el a híreket egy országnak. A tv2-től való távozása óta ritkábban lehet hallani önről. Eléggé váratlan, hogy politikai krimiszerzőként lép ismét a nyilvánosság elé. Hogyan jött a gondolat, hogy megírja első regényé, az Ítéletet?

Bárdos András: Erre magam is csak tippelni mernék. Híradósként csak szenvtelenül elmondtam a képernyőn, hogy mi történt az országban, a világban. De nem mondhattam el, hogy én magam mit is gondolok ezekről a dolgokról. Sok mindent láttam abból, hogy hogyan működik ez az ország, megtapasztaltam, milyen a politika, milyenek az emberek közötti viszonyok, hogyan reagál különböző helyzetekre a társadalom. Úgy éreztem, mindezt el akarom mondani egy utópisztikus, krimiszerű formában.

K. K.: Üzenni akar, figyelmezteti az országot ezzel a könyvvel?

B. A.: Egyszerűen úgy látom, hogy ha nem áll be gyökeres fordulat Magyarországon, akkor nem fogunk tudni helyt állni egy komoly krízis idején úgy, ahogy például 2001-ben a new yorkiak képesek voltak helyt állni az ikertornyok elleni terrortámadás után. Legalább ilyen horderejű ügy a férfi-női viszony. Nálunk a nyers férfierő és a mindenben elnyomott nő kiszolgáltatottsága az általános. Miközben a nők egyre többet teljesítenek, többen tanulnak, mint a férfiak, számos tekintetben messze megelőzik azokat, akik a teremtés koronáinak képzelik magukat. Mégis a férfivirtus uralja a társadalmat, amely szerintem így bukásra van ítélve. Az ország képtelen hatékonyan közelíteni a cigányok ügyéhez is, de például az egészségügy is csupa hazugságra épül. Az emberek tele vannak félelemmel, gyártják az összeesküvés-elméleteket, és ezt egy váratlan katasztrófa tovább növelheti.

 

K. K.: Hány százalékban valós a könyv, mennyiben elképzelt?

B. A.: A helyzet teljes mértékben fikció, de a reakciók nagyon is valóságosak.

K. K.: Valóban ilyen szörnyű hely lenne Magyarország?

B. A.: Nagyon remélem, hogy nem, de tartok tőle, hogy mégis ilyen. Az emberek többsége frusztrált, sértődött, a visszafojtott indulatok pedig kiszámíthatatlanul törnek elő katasztrófahelyzetben, amikor végképp kicsúszik a talaj a lábunk alól. A könyvben megjelenik egy a gyógyításban nem, de a betegek megkopasztásában feltétlenül hívő cinikus orvos. Vagy ott van a tévés, aki semmit nem ért a világból, csak a saját boldogulásával van elfoglalva, nem is beszélve a politikusról, aki mindenkit kijátszik mindenki ellen, és a hatalom érdekében akár a cigányokat vagy a szélsőségeseket is hergeli. Megmosolyogjuk ezeket az embereket a relatíve boldognak tűnő békeidőben, de mit csinálunk, amikor egy gyilkos járvány által félig elpusztított országban tőlük függ az életünk? Ez valóban ijesztő.

K. K.: A vírus ötlete a H1N1-őrületből fakad?

B. A.: Nem, hiszen a könyvet két évvel ezelőtt kezdtem el írni, akkor ugyan madárinfluenza már volt, de a sertésinfluenzáról még nem hallottunk. A gyilkos járványokat leginkább csak a távolság tudta megállítani, ma már nincsenek távolságok. Huszonnégy óra alatt a világ bármely pontjára eljutunk, így egy valódi és lassú lappangású vírus tömegpusztító hatása tényleg járhat a regényben ábrázolthoz hasonló következményekkel.

K. K.: A könyv számos szókimondó megfogalmazást tartalmaz, valóságos tabudöntögetés az, ahogy például a kisebbségekről beszélnek a szereplők.

B. A.: Próbáltam elképzelni, hogy miről milyen stílusban beszélnének a történetem hősei, milyen szavakat, milyen fordulatokat használnának, így írtam le ezeket a politikailag maximálisan inkorrekt mondatokat. De örülök, ha sikerül ledöntenem néhány tabut, hiszen a kényes társadalmi problémáktól való „politikai korrektségbe csomagolt” értelmiségi távolságtartás nagyon ártalmas. Minél inkább ragaszkodunk ezekhez, annál hamisabb képet látunk magunk előtt.

K. K.: Ilyen hamisság a női szerepeké is?

B. A.: Így van. A férfiakban kiolthatatlan tűz ég, mindent meg kell oldaniuk, minden csatát meg kell nyerni, a nők feladata pedig az, hogy istenítsék őket. Miközben én magam is több olyan házaspárt ismerek, ahol a nő sokkal értékesebb, de ezt mindkét fél igyekszik leplezni. A férfiak hatékonyan nyomják bele a nőket ebbe a kényszerű szerepbe, és azt hazudják, hogy nekik is így jó. Az európai kultúra aránytalanul férfiközpontú, a magyar pedig még az átlagnál is sokkal jobban. Nekünk mindent szabad, bűneinkre még büszkék is vagyunk, nekik pedig semmit. Nálunk a nők „lelki csadort” viselnek.

K. K.: A könyv műfaja krimi.

B. A.: Így van. Szövevényes történet, amely gyilkossággal kezdődik, a szálak pedig talán a műfaj sajátosságait betartva a legfelsőbb körökig nyúlnak. Az eseménysorozatban semmi sem véletlen, a párhuzamosan futó cselekményvonalak találkoznak, az egymást eleinte nem ismerő szereplők mindannyian kapcsolatba kerülnek egymással.
 

Kiadói hír (Kulinária)

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr212010067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wilbury 2010.05.21. 13:37:32

"Az ismert televíziós, a Színház és Filmművészeti Egyetem rektorhelyettese"

Mi van??? Ez hogy lehet? Ehhez nem kell semmilyen tudományos fokozat? Ja, most nézem, van neki, "egyetemi docens". Ezt lehet pénzért is venni vagy hogy van ez?

ilweran · http://konyvvizsgalok.blogspot.com 2010.05.27. 16:35:00

Már az is szomorúan jelzi az ország állapotát, ha annak örülünk, hogy egy ismert tévés fazon végre nem önfényező önéletrajzot ír, szakácskönyvet ad ki, vagy gyereknevelési tanácsokkal traktálja a nagyérdeműt, hanem leül és ír egy regényt. Nohát! Kár, hogy a könyv megítélését így sem fogjuk függetleníteni Bárdos András televíziós megítélésétől. Mert ez is jellemző ránk. Azért arra kíváncsi lennék, hogy a könyv valóban ennyire politikus lesz-e vagy csak a reklámkampány van erre kihegyezve...?

wilbury 2010.05.28. 13:40:48

Korrekt vélemény, ilweran!

once 2010.05.30. 04:29:02

Most fejeztem be a könyv olvasását. Nem bánom, hogy megvettem, de alapvetően nem sok újítást érzek benne a hasonló amerikai irodalomhoz képest. Tulajdonképpen tekinthetjük a tengerentúli klisék magyar társadalmi és politikai adaptációjának. Nem fedeztem fel benne semmilyen "ragyogó ötletet" de az elbeszélés módja izgalmas és a történet engem legalábbis lekötött, szóval mindenkinek tudom ajánlani egy könnyed "nyaralós" olvasmányként.