Lecke az irodalomnak.

Vagy: pofon az irodalomnak. És az irodalomelméletnek, az egész irodalomtudománynak, sőt az egész irodalomértésnek: ha csak egy százalék sznobizmus szorult az olvasóba, már esélye sincs befogadni a művet. Ez az irodalom gengszterrepje. Amit az avantgárd, mindenfajta modernizmusok, az egész posztmodern tett, csak előzménye a Szlengblognak. Egy lépéssel a jövő felé! Egy mű, ami csak szalagcímekkel jellemezhető méltón. És a legdurvább, legegyértelműbb címlapszlogen: Ez az, ami odabasz, a többi csak lófasz.

A forgatókönyv: (1) rossz elvárások, (2) csalódás, (3) a posztmodern remekmű felismerése. Mivel felteszem, mások is hasonlóképpen nehezen jutnak el a (3)-as fázishoz, megpróbálom végigvenni a velem történteket.

A Szlengblogot felcsapva egy átlagos szlengszótárt talál az ember: címszavak ábécében, rövid értelmezés, nyelvi példák. Viszont már az első szócikk végére kialakul a lelkünkben a (nagyon is helyénvaló) nyárspolgári ellenkezés: ha ez ilyen megalázó erőszakossággal és alpári durvasággal folytatódik tovább, elégetem az egész szennyet!
Na, ez az a bizonyos egyszázaléknyi sznobság.
Mert hamar kiderül: ez nem nyelvészeti munka. Ez irodalom. (Fikció.)
Ha valaki átugrotta Balázs Géza előszavát, akkor egyedül kell végigjárnia az utat, amelyről könnyű letérni („elégetem ezt a szennyet”), de nagy önuralommal az út a műélvezethez vezet.


Mert Nyelvész Józsi nem nyelvész, hanem író. Márpedig számtalan írónak kellett szembesülnie azzal, hogy hiába találta meg különböző nehézségek árán az ábrázolni kívánt tartalomhoz a megfelelő nyelvet és formát, az olvasók megvetették miatta (az ábrázolt világ, végső soron maguk miatt). A romantika által ábrázolt lánglelkűség és a realizmus gyakorta nagyszerű témái után Zola naturalizmusát hazugnak, a szimbolisták témaválasztását és nyelvezetét erkölcstelennek nevezték. Aktuális példák: Nádas hatalmas regénye vagy a 2008-as Bp-i Könyvfesztivál vendége, Bret Easton Ellis kapott hasonló ütéseket. Az avantgárd hiába próbált ledönteni mindent, amit csak lehet, s hiába redukálta a nulláig a hagyományos irodalom alapjait (igaz történet, koherens személyiségek, a szavak megbízhatósága), még mindig van tovább. Nyelvész Józsi alkotásában ez a nagyszerű: a továbblépés - amely ráadásul nem szándékolt, nem maníros, és éppen ettől vág az ember elevenébe.


A forma csupán eszköz. Akár csábításra is szolgálhat. Figyelemfelkeltésre. A szlengszótárság azonban, meggyőződésem, nem egy ilyen keresett forma. Az sms megjelenésével sokan érezték úgy, hogy sms-ben írnak regényt, mert az újszerű, poén, truváj. A legtöbbjüknek nem is sikerült. Nyelvész Józsi példái, tehát az sms- vagy viccterjedelmű szövegek egyszerűen csodálatosak: az egész könyv hangulata, atmoszférája benne van mindegyikben. A kicsikből összeálló nagy egész minden egyes kicsiben. Mindenki tudja, epigrammában nincs félrebeszélés. Itt sincs. Minden rész aprólékosan megmunkált.


És hogy mi áll össze az egészből: szex és erőszak.


Magyarország mostanság. Fognám be a szemem, de az évi első hír ezúttal nem kézben robbant petárdákról szólt, hanem két különböző késelésről Győr-Moson-Sopron megyében. Ami a Nyugat, szóval nem Borsod vagy Nógrád. Józsi látja a dolgokat, és nem szégyenli leírni. Ilyen suttyóország (is) vagyunk. Csak a nagyokhoz tudom hasonlítani: Móricztól a Barbárok.

Horváth Balázs ajánlója

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr892010353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

olaf.timberg@gmail.com 2010.05.20. 16:44:36

korrekt írás, ott is figyel már a polcon a könyv!

wilbury 2010.05.20. 16:45:23

Én a blogot magát olvasgattam. Elképesztően vicces, főleg az objektív, szabatos, igényes leírás egy adott szóról, kifejezésről - miközben maga a szó akár végtelenül obszcén és ordenáré.

Amit meg kell tanulnia az irodalmároknak, nyelvészeknek: a nyelvet nem ők határozzák meg, nem ők irányítják, nem ők írják a szabályait, hanem az adott nyelvet "használó" népcsoport. Akár tetszik, akár nem. Mesteremnek: korrektor.blog.hu-nak ajánlva.

wilbury 2010.05.20. 16:57:49

Gondolom, az öteletet innen vette Nyelvész Józsi:

www.urbandictionary.com/
Ez parádés, főleg a példamondatok. Ez igaz a szlengblogra is.

Előző hozzászólásban elb@sztam a linket (csak stílus miatt írtam így):

korrektor.blog.hu

Il Ritorno Dello Jedi 2010.05.22. 11:03:09

A Szlengblog egyszerűen zseniális, amikor összegyűlik egy heti bejegyzés, csak úgy falom :D

Már csak azt sajnálhatjuk, hogy a könyvbe nem kerülhetett be a "bikicsunáj", a "senkiházy" és a "viktoriánus". Nem tudod mit jelentenek? Hát akkor üsd föl a szlengblog szótárat! Vágod?

bettykusz 2010.05.24. 17:39:45

Igen, a ,,bikicsunáj" kár hogy kimaradt!:)
én eddig nem ismertem a blogot, de most már biztos, hogy fogom olvasgatni!

Na'conxypan 2010.05.28. 08:32:15

a Szlengblog valóban zseniális...
ha már poszt-poszt-modern kerül szóba és az irodalmi kifejezés sajátos eszközei, mint a szótár formátum ...akkor kíváncsi lennék egy olyan regényre, amiben ezek címszavak a maguk betegen természetes formájukban jelennek meg. A hétköznapi szóhasználatban, élethelyzetekben...meglehetne írni belőle korunk meséjét, korunk hőseivel. (vagy visszatekintve szép nyelvünkre és irodalomtörténetünkre és nevezni inkább: modern és realisztikus antimesének hús-vér antihősökkel)

Majdnem író 2010.05.29. 10:08:47

Egyetértek az előttem szólókkal.
Eddig én sem ismertem a blogot, sem a könyvet, de biztos, hogy mindkettőt olvasni fogom!

lucalug 2010.10.25. 10:45:04

"Az olykor sikamlós, olykor lényegre törő szózuhatag zavarba hozhatja a járatlan olvasót." www.olvassbele.hu/index.php/koenyvismertetk/1180-nyelvi-dekameron--szlengblog