"Elfogult vagyok Pléh Csabával"

journal - 2010.05.29. 10:07

Címkék: pléh csaba

Dr. Bitter István egyetemi tanár, a Pszichiátriai Intézet igazgatójának ajánlója Pléh Csaba A lélektan története című könyvéről

Nagy örömmel ajánlom a kedves Olvasónak Pléh Csaba pszichológus professzor könyvét. A kötetből megismerhetjük a lélektan történetét és azoknak a lelki jelenségekkel kapcsolatos tévhiteknek a történetét is, melyekkel sajnos gyakran találkozunk. Előre bocsátom, hogy elfogult vagyok Pléh Csabával: mindig lenyűgöz hatalmas tudása és az, amilyen kristálytisztán azt elő tudja adni, meg tudja írni. Elfogultságom miatt igyekeztem igen kritikusan olvasni ezt 652 oldalas kötetet, mely az Osiris tankönyvek sorozatban jelent meg. Azt is vizsgáltam, hogy vajon azok is haszonnal és örömmel forgathatják-e ezt a szép kötetet, akik nem elfogultak, nem pszichológusok, filozófusok vagy pszichiáterek. A válaszom egyértelmű igen. Azt is igyekeztem figyelni az olvasás során, hogy igényel-e a szerző szakmai ismereteket az olvasótól. Pszichológiából nem és orvostudományból sem. Néhány téma kapcsán azonban feltételez alapvető filozófiai ismereteket. Azoknak, akik ismerik a kötet első kiadását: alaposan átdolgozott és bővített ez a második kiadás.


Pléh Csaba szerényen háttérben marad a kötetben: a pszichológia nagyjait és történeteit állítja reflektorfénybe. Pszichológusként ír történeti munkát. Történetíróként megfelelően távolságtartóan kezeli még kedvenc témáit is, azonban pszichológusként a pszichológia belső kérdéseiből indul ki, ismerteti annak legfontosabb eredményeit és kudarcait, ami a kötetet izgalmassá, érdekessé teszi.

A Professzori Klub tagjai közül sokan írunk jegyzetet, tankönyvet vagy tankönyv fejezetet. Ezt a tankönyvet azért is érdemes forgatni, mert szép példája annak, hogyan lehet egy hatalmas anyagot didaktikusan és fókuszáltan bemutatni szép, érthető, ugyanakkor rendkívül árnyalt nyelvezettel. Elkülönítetten, keretben kiemelve szerepelnek a fejezetekben „Életrajz”-ok, és  „Vitatott kérdések”  (pl. „Egy csillogó és vitatott sztár: Descartes mint a modernitás bajnoka”, „Gondok Descartes test-lélek értelmezésével”, „Kiterjeszthető-e az önmegfigyelés, s van-e szemlélettelen gondolkodás” vagy „A budapesti iskola néhány jellemzője” melyet „A jéghegy víz alatti része: Freud és a tudattalan felfedezése” c. fejezetben olvashatunk). A fejezetek végén összefoglalja a szerző a „Kulcsfogalmak”-at és „Szakirodalmi eligazító”-t is ad.

A lélektan története kötetet olvasva Pléh Csaba pályájának ismeretében cseppet sem meglepő az a rend és tolerancia, ami abban található. A „Bevezetésben” ezt írja a szerző: „Nem hiszek azonban a tudományos igazságok relativitásában. Szeretnék ragaszkodni ahhoz a divatjamúlt elképzeléshez, hogy az emberre nézve is egyetlen tudományos igazság létezik, de többféle értelmezés. Röviden: hiszek a hermeneutikus sokrétűségben és relativitásban, de ezzel együtt a tudományos egyetemességben is.”

Nemcsak azt ismerteti Pléh Csaba, hogy melyek a pszichológia, mint önálló diszciplína gyökerei, hanem nagyon érdekesen mutatja be azt is, hogy hogyan és hol érintkezett a pszichológia más tudományokkal, mint pl. a filozófia, a fizika, az esztétika, a matematika vagy az orvostudományok (anatómia, élettan, neurológia, pszichiátria) és azok hogyan járultak hozzá a pszichológia fejlődéséhez. Pl. olvashatunk a kötetben Descartes és Kant pszichológiáiról vagy Jaspersről, aki a mai napig nagy befolyásolt gyakorló pszichopatológiai rendszert alakított ki.

A kötet négy részből és 21 fejezetből áll. A részek és a fejezetek címei precízek – mint a kötet minden része. Kiragadok néhány részletet, mely segíthet abban, hogy a tisztelt Olvasó kedvet kapjon A lélektan” története elolvasására. Az I. rész azzal foglalkozik, hogy „egy téma diszciplínát keres” – e rész a pszichológiatörténet és a pszichológiai elmélet viszonyával, Descartes és a tudományos módszer viszonyával, a felvilágosodás korával és az élettani gondolkodással, mint a pszichológia előfutárával foglalkozik. A II. rész címe: „A megszületéstől az első megoszlásokig”, mely foglalkozik „a lélek mérésének kibontakozásával” és fejezetet tartalmaz  Wilhelm Wundtról („a programadó és kodifikáló”). Wundtot tekintik a mai értelemben vett lélektan alapító atyjának, aki elválasztotta ezt a tudományterületet az élettantól és a filozófiától. Pléh Csaba elkerüli ezt a száraz definíciót, helyette ezt írja: „…jogot formálhatott az új pszichológia vezérének büszke címére”. Az orvosi végzettségű Wundt hosszú, igen termékeny kutatómunkával vált „fiziológusból a mai értelemben pszichofiziológussá, majd pszichológussá”. A kötet II. része foglalkozik azzal, hogy az önálló pszichológiának volt egy evolucionista alternatívája (itt olvashatunk több jelentős tudós mellett pl. Spencer, Szecsenov, Jackson és Galton munkásságáról is). A William James-szel, a funkcionalizmus alapító atyjával is foglalkozó fejezetben olvashatunk a funkcionalizmusról és a strukturalizmusról Amerikában és Európában, mely „az első meghasonulás”-t is jelentette. A II. részben olvashatunk a „laboratóriumok diadaláról” is, Wundt tanítványairól és követőiről és az új pszichológia terjedéséről és megoszlásáról Európában. Ezt a részt a kísérleti pszichológia kritikáiról szóló fejezet zárja. A III. rész címe: „A nagy iskolák korszaka”. E rész mindössze három fejezetében igen sok érdekességet találunk. Olvashatunk pl. a behaviorista forradalomról, Watsonról és Pavlovról, az alaklélektanról, annak csoportlélektani fejlődéséről (Lewin) és külön fejezetben Freudról és a tudattalan felfedezéséről. A IV. rész a mélylélektani iskoláktól napjainkig vezet. Olvashatunk ebben a részben arról, hogyan hatotta át a pszichoanalízis a kultúrát, továbbá a személyiség „témává válásáról”, a dinamikus lélektanról, a „fejlődés diadalútjáról” („A gyermeki világképtől a műveleti logikáig: Jean Piaget”), és izgalmas fejezetet „A lelki jelenségek társas elméletei és a szociálpszichológia diadalútja” címmel. „A szovjet-orosz pszichológia” külön fejezetet kapott. A szerző maga fogalmazza meg: „Joggal merül fel a kérdés, hogy miért kell a pszichológia egészétől elkülönítve tárgyalni a szovjet pszichológiát…?”, s erre részletes magyarázatot ad. A fejezet önálló, azonban a tartalma szorosan kapcsolódik a pszichológia „egészéhez”, ami érthetővé tesz sok, gyakran más kontextusból ismert részletet. A „nagyokat” (pl. Behtyerev, Pavlov, Lurija, Vigotszkij) elhelyezi Pléh Csaba a nemzetközi mezőnyben és olyan részletekről is ír, mint pl. a korai freudisták a Szovjetúnióban (Varjas Sándor, Bahtyin). Önálló alfejezet („A pszichológia diszkreditálása: a sztálini kor és a pszichológia”) foglalkozik a sztálini korral, azzal, hogy mi vezetett a pszichológia  két évtizedes „bujkálásához” a Szovjetúnióban.. Ez a fejezet szép példája annak, hogyan lehet igényesen tudományos kérdésekkel foglalkozni, ha azoknak politikai jelentősége volt vagy lehetett. Az utolsó két fejezet a mai pszichológia kialakulásával és az ezredforduló pszichológiájával foglalkozik. Igazán önmegtartóztatónak nevezhetjük a szerzőt, amikor igen röviden, esszenciává rövidítve ír kedvenc témáiról, a kognitív pszichológiáról és a pszicholingvisztikáról. „Az ezredforduló pszichológiája” című fejezet ajándék az olvasónak: még nem történelem, a szerző ki is hagyhatta volna. Azonban ezzel a fejezettel a korszerű lélektan kezdeteitől napjainkig kapunk áttekintést.

Végül, de nem utolsósorban szeretném kiemelni, hogy Pléh Csaba ugyan a lélektan nemzetközi történetét írta meg, de megtalálta annak a módját, hogy abban elhelyezze a magyar lélektan történetét is.


Összefoglalás helyett még egyszer örömmel ajánlom Pléh Csaba pszichológus professzor könyvét. Ne riasszon meg senkit az, hogy a „Kabaré” képével díszített szép kötet vaskos. Az egyes részek akár önállóan is olvashatóak. Igazi intellektuális élményben lesz része annak, aki elolvassa, vagy akár csak olvasgatja A lélektan történeté-t

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr962032264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wilbury 2010.05.31. 16:48:54

Most jelenik meg társszerzőként egy új könyve Csányival, Mérővel, Csíkszentmihályival, Kampissal, a Mindörökké evolúció, jónek igérkezik:

bookline.hu/product/home.action?id=88561&type=22