Kresley Cole: Vámpíréhség

journal - 2010.06.04. 10:10

Címkék: kresley cole

Kresley Cole is csak egy író, aki beállt a sorba, és írt egy vámpíros-halhatatlanos könyvet! – mondhatná bárki, aki még nem olvasta egyik könyvét sem. Holott nem erről van szó! Ezek a Twilight-koppintások valóban nem sokat érnek, többnyire a tiniket célozzák meg, esetleg magukkal sodornak néhány felnőttet is. A Halhatatlanok alkonyat után sorozat nem a tiniknek íródott. Ez már a könyv hátulján lévő spoilerből is kiderül. A történet mégis mindenkit megragad, a fiatal generációtól az idősebbekig.

Érdekes, hogy mindkét főszereplő szemszögéből végigkísérhetjük az eseményeket és rájövünk, hogy mennyire másképpen élnek meg egyes helyzeteket. Szinte megdöbbentő, hogy sokszor csak jót akarnak egymásnak, mégis, ha belegondolunk, a másik szemszögéből az lehet zaklatás is.

Olyan érzelmeket és szituációkat sorakoztat fel, amik a mindennapi életben is bármikor előfordulhatnak. Az írónő kihasználta a halhatatlanok-ütőkártyát, és mindezt felépítette egy titkokban bővelkedő elrejtett világ köré. A Vámpíréhség tipikusan az a könyv, amit az ember vagy nem tud letenni, vagy egyáltalán nem olvas el. Megosztó mű, hiszen pironkodás ide vagy oda, minden erotikus részlet pontosan le van írva, semmit nem bíz a fantáziára. Ez a könyv elejétől a végéig ellentéteken alapul, amik tökéletesen kiegészítik egymást: férfi-nő, erős-gyenge, bátor-félénk. Szerelem, szex és harc minden mennyiségben. A könyv sokszor felveti a Mi kell a nőnek? örök kérdését. Bár ez esetben nem mindig kapunk hétköznapi választ, hiszen mégiscsak egy félig valkűr, félig vámpír lányról van szó. Az sem elhanyagolható, hogy a férfi főszerepet se egy ember tölti be, hanem egy agresszív, mégis csupa szív vérfarkas. Macska-egér játék folyik Emma és Lachlain között, ahol pontosan tudjuk, hogy minden viszontagság ellenére úgyis együtt maradnak. Mégis remegve vártam, hogy vajon tényleg újra megbíznak-e majd egymásban, vagy már semmi sem lesz olyan, mint volt. Természetesen a vége happy end lett. Az első könyvnél nem volt egyértelmű, hogy végül minden jóra fordul, de a második elolvasása után már biztos vagyok benne, hogy az összes többinek is jó vége lesz. Még ha ezt tudtam is, akkor is teljes extázisban olvastam.

Ettől függetlenül nem mondanám a kedvenc könyvemnek. Alapjában véve számomra nem létezik az a fogalom, hogy „kedvenc könyv”. Hiszen az emberek mindig változnak, változik az ízlésük könyvek terén is. De abban biztos vagyok, hogyha ezt a könyvet nem olvastam volna el, valami kimaradna az életemből. Még így 14 éves fejjel is nagy hatással volt rám.

Mindenkinek szeretettel ajánlom, hiszen én szó szerint nem tudtam letenni. Megragadott a történet, és sokszor sírhatnékom volt, ha Emmát becsapták, vagy átéreztem Lachlain mérhetetlen fájdalmát. Viszont kisgyerek kezébe nem adnám, mert azért vannak benne olyan részek, ahol erős idegzetre és egy bizonyos fokú érettségre van szükség.

Fantasztikus mű fantasztikus szereplőkkel egy fantasztikus írónő tollából!

Bohner Bianka ajánlója
 

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr462044147

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wilbury 2010.06.04. 12:57:50

Még egy vámpíros.... Ez a blog már kezd röhejessé és szánalmassá válni.