A szerzők számára igazi meglepetésként a Kerekítő című mondókás könyv kapta a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése Szép Magyar Könyv 2009. díját gyermekkönyv kategóriában és különdíjas lett a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány jóvoltából. Az ünnepélyes díjátadásra a 81. Ünnepi Könyvhét nyitónapján került sor.

Elekes Dóra a szerzővel, Jakabosné Kovács Judittal és a könyv illusztrátorával, Kállai Nagy Krisztával készített interjút.

Elekes Dóra: Milyen szerepet játszanak a munkádban, a mindennapi életben az ölbeli játékok, mondókák?

Jakabosné Kovács Judit:Ebben élek. A gyerekeim születése után kezdett el foglalkoztatni a téma, és miután ők kinőttek belőle, a művelődési házakba látogató babákkal és kisgyerekekkel folytattam a játékot. Főállású mosolyfakasztó vagyok. A mondókák, ölbeli játékok tele vannak humorral, amely a gyereknevelés későbbi szakaszaiban is nagy segítségemre vált. Néha úgy érzem, ez az egyetlen igazán hatásos fegyverem. Egy jókor jó irányba lőtt poén egészen komoly dolgokon segíthet át.


E. D.: Hogyan jött a Kerekítő könyvek ötlete? Hogyan találtatok egymásra Katával?

J. K. J.: Mindig is szerettem a könyveket. Szerettem őket szagolgatni, birtokolni, gyűjteni, és persze olvasni is. Amíg három gyermekemmel otthon voltam, ugyanúgy vártam az esti mesét, mint ők. Sok mondókás gyűjteménnyel találkoztam, de mire végigrágtam magam rajtuk, már semmire sem emlékeztem, csak arra, amit korábban is ismertem. Szöget ütött a fejemben, hogy másként kéne ezt csinálni. Hogy kéne egy olyan könyv, amely nemcsak a szülőknek és a pedagógusoknak szól, de a gyerekek is szívesen nézegetik, amiben kevesebb mondóka, ölbeli játék van vizsont játékleírással és egy-egy letisztult képpel. Baba-mama csoportokat vezettem, és a honlapon feltüntettem a mondókákat, melyeket nap mint nap használok. Aztán egyszer kezembe került Somogyi Réka selyemfestő albuma. Ennek hatására én is ecsetet ragadtam, de nem tudtam mást festeni, mint ami bennem van: az ölbeli játékokhoz képeket. Ahogy gyűltek a képek, újra eszembe jutott, hogy megjelenhetne könyvként, kapcsolódó klubhálózattal, foglalkozásokkal a kisgyermekes családoknak. Kilincselni kezdtem a kiadóknál, nem kellett sokat mennem. Az első helyen is már nagyon megörültek a tervnek, de a gazdasági válság miatt nem tudtak csak 2010-re szerződni, így mentem a Naphegy Kiadóhoz, ahol két napon belül eldőlt, hogy még be tudják vállalni 2009-re. Szerették volna, ha profi illusztrátor rajzolná, így lemondtam a saját képeimről. Jó döntés volt, így mindenki azt tette bele, amihez igazán ért. Nem bántuk meg, hogy mindig szakmai szempontok mentén haladtunk.

E. D.: Milyen szempontok alapján válogattál?

J. K. J.: Csak népi mondókák és ölbeli játékok kerültek a kötetbe, mert úgy gondoltam, hogy ez az alap, amire később építkezni lehet. Igyekeztem úgy válogatni, hogy változatos legyen: lovagoltatók, csiklandozók, cirógatók, tenyeresdik, lógázók, hintáztatók. Körülbelül hétezer mondókából szűrtem ki ezt a keveset, figyelve arra, hogy olyanokat válasszak, amelyeknek a nyelvi világa még közel áll a ma emberéhez is. A kevésbé ismert szövegek mellé több közismertet is beválogattunk, hogy a ráismerés öröme megszerettesse a gyerekekkel a könyvet, és nyitottabbá tegye őket az új játékokra.

E. D.: Vannak további könyvterveid?

J. K. J.: A Kerekítő második kötete ősszel jelenik meg. A benne bukfencező Manó bennem már életre kelt, idővel mesekönyv lesz belőle az óvodás korosztály számára, egy kis különlegességgel tűzdelve. Keményfedelű lapozókkal is készülünk a piciknek.

E. D.: Kriszta, el tudnád helyezni magadat a mai magyar gyerekkönyv illusztrátorok mezőnyében? Milyen „irányzatot” képviselsz? Hogyan hatnak a munkáidra a többiek?

Kállai Nagy Kriszta: Nem igazán. Én soha sem törekedtem arra, hogy "trendi" legyek, talán nem is vagyok rá alkalmas, de ez nem jelenti azt, hogy hidegen hagynának az új ötletek és stílusok.
Mindig szívesen megnézem, sokszor meg is vásárolom azokat a könyveket, amikben – illusztrációs vagy tipográfiai szempontból – van valami újszerű ötlet. Ezeket aztán alkalomadtán – természetesen csak a magam szűrőjén átszűrve – megpróbálom felhasználni egy-egy új megbízás során, hozzáigazítva az adott könyv tartalmi világához és természetesen a célközönségéhez.

E. D.: Melyik volt eddig a kedvenc munkád?

K. N. K.: Talán a Történetek a Pirosoviból vagy a Sárkánykórus. Sok olyan van, amit szeretek, de egyikkel sem vagyok maradéktalanul megelégedve.

E. D.: Mit szóltok a díjhoz?

K. N. K.: Természetesen örülök a díjnak, és a Kerekítő általános sikerének. Ezt különösen nagy öröm látni, amikor mindenkinek olyan küzdelmes a könyvkiadás, és a könyvek eladása. Ezt a könyvet – a borítóját leszámítva – az illusztrációk szempontjából nem tartom igazán különlegesnek, de tény, hogy a kezdeti nehézségek után elég szépen összeállt egy kerek egésszé, és talán szerethető könyvvé.


J. K. J.:Igazi meglepetés, hogy a könyv megjelenése után, utólag még ilyen megerősítésben is részem lehet. Egy biztos: a gyerekeknek és szüleiknek köszönhetem. Na jó, meg a kiadónak, és persze Krisztának, a családomnak, barátaimnak és mindenkinek, aki az életem bármely pillanatában is megnevetett. Játék az életem, de nagyon komolyan játszom, sok idő és munka van mögötte. Reménykedtem, hogy egyszer meg lesz az eredménye.
 

Kiadói hír (Naphegy Kiadó)

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr372068672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.