"Ingary földjén, ahol a hétmérföldes csizmák és a láthatatlanná tévő köpenyek tényleg léteznek, Sophie Hatter felhívja magára a Puszták Boszorkányának figyelmét, aki átkot szór a lányra. Sophie-nak nem marad más választása, mint hogy az egyetlen helyre menjen, ahol segítséget kaphat Howl varázsló vándorló palotájába. Ám Howlról azt híresztelik, hogy megeszi a fiatal lányok szívét és kiszívja a lelküket. A regény alapján Hayao Miyazaki készített Oscar-díjas animációs filmet."


Kezdő animés koromban (körülbelül két éve) volt szerencsém Hayao Miyazakiegyik filmjéhez, a 2004-ben napvilágot látott A vándorló palotához. A rendező (és a Ghibli Studio) méltán vált híressé, 1985-ben kezdődő munkásságuknak pedig gyönyörű megkoronázása volt a 2001-ben elkészült Chihiro Szellemországban, ami a következő évben be is zsebelte az Arany Medve díjat, 2003-ban pedig a legjobb animációs filmnek járó Oscart. A vándorló palota sem okozott csalódást, szintén számos díjat nyert és nem egy filmes top10 listán szerepelt 2005-ben.

Számomra is beteljesített minden elvárást: elsőre elsírtam magam rajta. Másodjára szintén. És harmadjára is. A sort folytathatnám, hiszen nem egyszer láttam, és nem is egyszer szerettem bele a hangulatba, a környezetbe, a szereplőkbe...

Miután láttam az animét, megtudtam, hogy a történet egy brit írónő, Diana Wynne Jones gyermekkönyv-sorozatának első kötetén  alapszik. Persze már ekkor  őrültként kezdtem keresni, de annak ellenére, hogy a könyv először 1986-ban jelent meg, egyetlen magyar nyelvű példányt sem találtam a nagy internet-éterben.
A csoda a moly.hu-n ért utol, amikor is az egyik tag bekaroclta több mint egy hete, hogy megjelent A vándorló palota, ráadásul DVD-melléklettel együtt. Kapva-kaptam az alkalmon és másnap meg is rendeltem. A következő héten pedig át is vehettem a könyvet.

Nos, a könyv... Elsőként nézzük fizikai vonatkozásban. Díjazom, hogy keménykötésben adták ki, de a védőborító szörnyű: az anime szereplőire hajazó figurák, ami a legsilányabb fanartok szintjén lebeg, ráadásul az egész összképbe belerondít a "DVD-MELLÉKLETTEL" jelzés (nem értem, hogy ezt miért nem lehetett egy a védőfóliára ragasztott matricával elintézni). A füleken (az elsőn és a hátsón is) csak egy ijedt kutya képe látható, pedig bátran írhattak volna egy rövid szöveget az írónőről és a tartalmat is megjeleníthették volna a védőborítón (a borító hátulján ugyanis csak forrás nélkül feltüntetett ajánlások és pozitív élmények szerepelnek). Az utolsó ehhez kapcsolódó kis szurkálódásom, hogy hátul "10"-es korhatárt tüntettek fel. Egyrészt nem értem, miért kell mindenképp korhatárt feltüntetni, másrészt lehet, hogy egy tíz éves meg sem érti az összetett cselekményt (de az is előfordulhat, hogy egy tíz évesnél fiatalabb gyerkőc is megérti, ki tudja...)
Miután kellőképpen lehúztam a magyar kiadást, áttérhetek magára a történetre.

Kedves meseként indul, mesés elemekkel: adott egy kitalált ország, Ingary, "ahol a hétmérföldes csizmák és láthatatlanná tévő köpenyek valóban léteznek, igazi balszerencse három közül a legidősebbnek születni." bélyegzi meg egyik főszereplőnk, Sophie Hatter sorsát, aki három nővér közül a legidősebb. A mesék törvényei szerint az a sorsa, hogy elbukjon és annyi szerencsétlenség történik vele, hogy néhol az olvasó is hajlandó hinni ebben a determinizmusban. Átokkal sújtják, aminek hatására öregasszonnyá változik, ezért el kell hagynia otthonát, ráadásul a rossz hírű Howl varázslónál talál menedéket, ahol takarítónőként húzza meg magát. Helyzetét csak bonyolítja, hogy segítséget ígér egy tűzdémonnak, és az is kiderül, hogy ő maga is rendelkezik mágikus képességekkel. Ha mindez nem lenne még elég a kilencven éves Sophie-nak, ráadásként el kell viselnie a szörnyű természettel megáldott Howlt is, aki mindig kihúzza magát a felelősség alól. Az igazi bonyodalmat azonban Sophie elátkozója, a Puszták Boszorkánya okozza, akinek átka utolérte Howlt és a regény végén kiderül, hogy mindvégig nagy és gonosz tervei vannak a varázslóval, és ő áll a király öccse és a királyi varázsló elrablása mögött is. Persze mint minden mesében a pozitív szereplők itt is boldogan élnek, amíg meg nem halnak, a gonoszak pedig elnyerik méltó büntetésüket. Az egész történet szépen bontakozik ki, még a legapróbb mozzanatoknak is megvan a maga oka, ezért nem árt figyelni.

Amikor elkezdtem olvasni, nem gondoltam volna, hogy ilyet mondok, de igen, a könyv határozottan jobb volt még a filmnél is (pedig a könyvön nem is sírtam...) A történet sokkal érthetőbb, talán még fordulatosabb is. Néha úgy hatott, mintha a könyv és az anime két különálló történet lenne. Az animében például alig esik szó Sophie családjáról, sem Howl múltjáról (az eredeti történetben kiderül, hogy Walesből származik), ráadásul Suliman, a királyi varázsló sem tűnt el és még csak nem is férfi, a történet vége felé pedig teljesen eltér a cselekmény (szerintem az anime hátrányára).

Minden kritika ellenére a könyv és az anime is egy gyönyörű és a maga műfajában kiemelkedő is lehetne. Mindenkinek bátran ajánlom!

Bata Viktória ajánlója

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr672044259

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.