Selymes Orsolya nem akar leszoktatni a dohányzásról. Ő inkább rászoktat a nemdohányzásra. Frissen megjelent könyve, a Hogyan ne szokjunk le a dohányzásról azt a tudást és személyes tapasztalatot mutatja be, amely az általa kifejlesztett módszer, és az erre épülő egy napos, nyolc órás leszoktató tréning alapját képezi.

- Dohányzom. Simán le tudnék szokni róla bármikor, ezért most inkább nem akarok leszokni. - Dohányoztam. Aztán egyszerre elegem lett belőle. Rettenetes erőfeszítések árán leszoktam róla, éltem dohányzás nélkül három hónapot, mígnem egyszer, “teljesen véletlenül” visszaszoktam rá. Azóta újra dohányzom. - Nem. Én nem szoktam le, csak nem dohányzom. Már nyolc éve. Sokszor álmodom azt, hogy dohányzom, és verejtékben úszva ébredek, de otthon nincs egy szál cigi sem és csak nehezen alszom vissza. 
Ilyen és ehhez hasonló önámítással, tapasztalattal és szenvedéssel van tele egy függő dohányos élete. Selymes Orsolya azt állítja, hogy képes olyan megoldást adni, amely segít örökre elengedni a cigi utáni sóvárgást, a rágyújtási pánikot, a stresszes önmegtartóztatást.

 
Selymes szempontváltásra épít: lásd máshogyan azt, amit már régóta ismersz. Lásd máshogyan a cigarettát, a dohányzást és a nemdohányzást. Nézd meg ugyanannak a másik oldalát, és érezd meg saját autonóm szabadságodat úgy, hogy folyamatos örömet okoz az, hogy nem kívánod a cigarettát, hogy nem gyújtasz rá. Hogy abban az állapotban élsz tovább, amiben a cigaretta mint olyan megszűnt, nincs, nem létezik a számodra.
 
Sőt, Selymes szerint a legtökéletesebb állapot az, ha már voltál dohányos, és már le is szoktál róla. Pontosan tudod, mit választasz, és mit nem választasz. Nincs benned kíváncsiság sem, mint azokban, akik még nem voltak függő dohányosok. Ha egyszer az ő módszerével sikeresen leszoktál, nincs többé visszatérés a cigihez.
 
Meggyőző fiatal pszichológus erős személyiséggel, határozott elképzelésekkel, és a tudomány eredményeinek célratörő, hatékony és egyszerű terápiás alkalmazásával. Könyvében széles spektrumon vezet végig az első cigarettától az utolsó szálig, a rászokás, a következő cigaretta és a fejvesztett láncdohányzás útján a személyes tapasztalat és tudományos pontosság kettős igényével.
 
A személyes tapasztalat igénye Selymes esetében különösen figyelemfelkeltő: módszerének első tesztalanya saját maga volt, és így nem csak tudásával, de személyes élményein keresztül győz meg. Duplán hiteles, nem csak tudományos kutatásokra, hanem saját élményre (tudományosabban sajátélményre) alapozza tudását, módszerét és könyvét. Valószínűleg nem csak aktív dohányosok, hanem bármilyen függőséggel küzdőknek sok tanulsággal szolgálhat könyve.
 
Aki meg kedvet kap a leszokásra, mehet hozzá terápiára.
 
Jaffa: Te mióta nem dohányzol?
Selymes Orsolya: Majdnem két éve.
Jaffa: Hány éves voltál, amikor elkezdted?
S. O.: Tizenöt, és tizenhárom éven át masszívan...
Jaffa: Hiányzik a cigaretta?
S. O.: Nem. Nemdohányozni annyi, mintha folyamatosan dohányoznék: a nemdohányzás minden pillanatban öröm. A dohányzás azonban csak a cigi alatt az: ha nem dohányzom, már a következő után sóvárgok. És máris szenvedek.
Jaffa: Fontos számodra, hogy olyan utat mutass másoknak, amit magad is bejártál?
S. O..: Azért tudom pontosan, hogy miről beszélek, mert átéltem. Ha csak mások beszámolóira, interjúkra, tanulmányokra és statisztikai adatokra építeném a munkám, sokkal bizonytalanabb lennék. És azért az nagyon fontos, hogy amit ígérek, azt nem csak elméletből tudom, hanem magam vagyok az élő példa arra, hogy megvalósítható.
Jaffa: Miért a dohányzás?
S. O.: Mert dohányoztam, mert le akartam szokni és mert nem ment. És elgondolkoztam azon, hogy a dohányzással kapcsolatos beidegződéseink, félelmeink és társadalmi reprezentációink hol hamisak. Nagyjából mindenhol.
Jaffa: Megszabadítod a dohányost a félelmeitől?
S. O.: Nem egészen, de ez is benne van. A dohányzás nem bűn, leszokni róla nem feladat, sőt, elsősorban nem akaraterő kérdése. Ma azt gondolja mindenki, hogy a leszokás a próbálkozók többségének azért nem megy, mert mérhetetlen akaraterő kell hozzá. Nos elárulom: erre semmi szükség ahhoz, hogy tényleg leszokjunk a dohányzásról. Aki akarattal szokik le, az dohányos marad, csak nem gyújt rá. A sóvárgás, a pánik és a félelem marad, a visszaszokás veszélye pedig állandó.
Jaffa: Írsz még a témában?
S. O.: Az alkohol és a drog is érdekel, az evésről pedig most fejeztem be a kutatást. Már fogyok, de felszedtem egy tízest.
Jaffa: Rászoktál a folyamatos evésre?
S. O.: Nem, azt nem tudtam, de az volt a szabály, hogy amint eszembe jutott bármi, azonnal megettem. Ha azért jutott eszembe, mert nem kívántam, akkor is.
Jaffa: Milyen volt?
S. O.: Borzalmas.
Jaffa: Te normális vagy?
S. O.: Én szerencsére igen. A létforma, amiben élünk, teljes mértékben leépíti a normális, vagy inkább az élhető élet feltételeit. És ez elsősorban fejben dől el: nem fizikailag vagyunk függők, hanem lelkileg, illetve a társadalmi közeg hatására.

Kiadói hír (Jaffa)

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr1002071471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.