Anthony Horowitz: Nightrise

journal - 2010.06.25. 16:46

Címkék: anthony horowitz

Ez volt az első angolul elolvasott könyvem, és szinte fel sem tűnt az idegen nyelv használata, annyira érdekes volt a könyv maga. Bár ez az Ötök ereje sorozat harmadik könyve, és az első kettőt magyarul olvastam, egyáltalán nem csalódtam se az előzőek fordításában, se az eredeti nyelvezetében.


A történet, Horowitz-tól megszokottan sodort magával, alig az első pár oldaltól kezdve. A könyv egy ikerpár kalandjairól szól, akiknek különleges képességük az, hogy tudnak egymás gondolataiban olvasni, s mint később kiderül, másokéban is, könnyűszerrel. Bár a történetet nem a fiú szemszögéből írja le (nyelvtanilag) az olvasó mégis tökéletesen el tud merülni benne, és úgy érzi, mintha a történések sorozata mind vele esne meg. Egy egészen új világba vezet be minket az író, bemutatva, mennyi dolog történhet az orrunk előtt, anélkül hogy észrevennék, és milyen lassú annak a folyamata, hogy valami elromoljon – egyszerűen csak mi vesszük észre túl későn.


Nem csak másként fogja fel a világot, hanem egy teljesen más idő-tér összefüggést mutat be, melyben öt fiatal ugyanúgy létezik a múltban, a jelenben és a jövőben. Nem újjászületnek, hanem ők ugyanazok a személyek évezredek múltán is. Az írónak tökéletes érzéke van ahhoz, hogy hihetetlen, kiszámíthatatlan következményeket kreáljon egy aprócska dologból. Annyi mindent és mindenkit kapcsol össze, mégis olyan tisztán tartja a szálakat, hogy egyáltalán nem keveredik bele az olvasó abba, hogy ki-kicsoda és éppen hol van. Az árnyalatnyi kegyetlenség sem hiányzik Horowitz képzeletéből és tollából(korszerűbb lenne billentyűzetet írnom, nemde?), bátran választ el egymásra utalt árva ikertestvéreket, sebesít meg 15 éves fiúkat, vesz el barátokat, hozzátartozókat.

Bár az egész könyv, illetve könyvsorozat egy fikció, Anthony Horowitz nem sajnálta az időt és – valószínűleg – pénzt arra, hogy minden apróságnak utánajárjon: hogyan működhet az örökbefogadás; az említett helyszínek valóban olyanok amilyennek leírja őket; a bürokrácia is hasonlóképpen intézi az ügyeket itt nálunk, a való világban, mint ahogy az író által leírt Amerikában, illetve Földön.

Azzal akartam befejezni, hogy megemlítek pár negatívumot, de az igazság az, hogy nem találok benne. Precíz munka, írásilag és történetileg is. Amelyik részt az olvasó kissé unalmasnak találná, nos, nincs ideje annak találni, ugyanis annyira kíváncsi, hogy mi történt, mi fog történni, beválnak-e a sejtései, avagy sem, hogy nincs ideje arra gondolni, hogy az a tájleírás csak helykitöltő.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, élvezet olvasni minden egyes lapját!

Kristóf Kriszta ajánljója

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr352063361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szubjektív 2010.06.28. 16:11:29

Horowitzot imádom, jól ír, de könyörgöm, senkinek nem tűnt fel, hogy az egész Ötök ereje sorozat egy Lovecraft ifjúsági átirat? Aki mindkettőt ismeri, az tudja, hogy igazam van.

A másik, meg, hogy az Animus kiadó hol maradt el? Az író minden sorozata évek óta folytatódott már angolul, és évek óta semmi nem jelenik meg tőle magyarul, pedig ránézésre minden története sikeres volt. Reméljük felélesztik, hogy most már kevésbé kell a Harry Potterre koncentrálniuk, bár most meg a skandináv krimikkel vannak tele...