Csalódás…kellemesen

journal - 2010.07.09. 11:27

Címkék: kresley cole

Manapság a könyvpiac túlteng az úgynevezett paranormális romantikától. Sajnos azonban nem könnyű olyat találni, ami nem esik bele az egyszer olvasható kategóriába. Kresley Cole csak egy a számtalan írónő közül, akik ontják magukból az ilyen témájú műveket. Anno mikor elolvastam a Vámpíréhséget, azt gondoltam, fogyasztható a szereplők miatt, de maga történet háttérbe szorul a szerelmi jelenetek minél érzékletesebb leírása mellett. Következett a Vámpírszerető, ami kicsivel gyengébbre sikeredett, mint az előző, mert véleményem szerint még több volt a szex, még kevesebb a sztori. A harmadikat, a Vámpírharcot már félve vettem a kezembe. Pedig de jól tettem! Az előzmények után nem is gondoltam volna, hogy ennyire meg fogom szeretni ezt a könyvet, és a szereplőit. Végre egy olyan természetfeletti világot kaptam, amiben vannak szörnyek, nem mindennapi jelenségek, szerelem, és szerethető, vagy éppen utálatos karakterek, és nem az a lényeg, hogy hányszor henteregnek egymással.

 


Alapvetően egy morc vérfarkas, és egy tűzrőlpattant boszorkány szerelmes évődése köré épül fel a történet, miközben egyre másra történnek az izgalmas események. Általában én a vámpírokra voksolok, de Bowen MacRieve alakjában van valami, ami megfog. Egy megkeseredett, szarkasztikus lélek, aki ugyanakkor szenvedélyes, és odaadó. Tökéletes párja Mariketa, aki egyszerre éles nyelvű, mégis sebezhető és érzékeny. Mindketten küzdenek a maguk démonaival, és nem tudnak ellenállni egymásnak. Annak különösen örültem, hogy ebben a kötetben kevésbé a szexualitás, inkább a történet, ami előtérbe került. A boszorkányok praktikái és legendáik különleges színezetet adnak a műnek, megfűszerezik, feldobják azt. Ez a mágikus légkör nemcsak Bowen-ra van hatással, de szerintem mindenkire, aki egy kicsit is érdeklődik a misztikum iránt. Érdeklődve figyeljük, ahogy Mariketa egyre inkább ráébred az erejére, és ez mennyiben befolyásolja őt, illetve szerelmét. Ebben a mai világban pedig élmény olyan sztorikba belemélyedni, amik kiragadnak a szürke hétköznapokból, és egy kis időre kikapcsolódást nyújtanak.


Véleményem szerint ez a kötet messze túlszárnyalta az előző kettőt. Mikor végeztem vele, elégedetten, ugyanakkor kicsit kedvetlenül tettem le, mert még kíváncsi lettem volna, mi minden történhet még a két főszereplővel, illetve kedvem lett volna rögtön kézbe venni a soron következő kötetet. Ez a darab már beleesik a többször olvasós kategóriába. Cole jelentős fejlődésen ment keresztül, mind a cselekmény leírásában, mind a karakterek jellemének alakításában, és merem remélni, hogy ez a tendencia folytatódni fog a követezőkben is.


Donáczi Roxána ajánlója
 

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr182100546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wilbury 2010.07.09. 13:46:52

"Jaj! - szólalt meg hirtelen W. Úgy érezte, nem kell többet mondania, tökéletesen leírta lelki állapottyát (sic!).