Interjú Salinger Richárddal

Salinger Richárd ismert kortárs író, aki az Apám beájulna címmel megjelent első kötetével egy csapásra ismertté vált, sőt a regényből Sas Tamás rendezésében film is készült. A szerelem könyvei és A viszkis című írásai követték az első sikert, és most Omyno címmel megjelenő könyve is jó eséllyel nagy port fog felkavarni. Salinger ugyanis a nemzetközi könyvpiacon már ismert misztikus bestseller műfajával kísérletezett.  A regény egészen más irányból közelít a misztikus témákhoz, mint amit eddig megszoktunk. Rengeteg humorral, szeretettel és iróniával tárja elénk, hogy mi az Omyno, és mi az ősi, rejtélyes képlet, amely felkavarja az indulatokat, abban a pillanatban, amikor megismerik.

É. K.: Idegesnek tűnsz. Azért elkezdhetjük?

S. R.: Persze.

É. K.: Akkor az első kérdésem, hogy jól látom, valóban ideges vagy?

S. R.: Igen, nagyon. Pontosan tudom ugyanis, hogy nem fogok tudni minden kérdésedre elfogadható választ adni. De kezdjük.


É. K.: Pedig nem készültem kellemetlen kérdésekkel. A könyv ha jól értettem két dologról szól az egyik egy író nagyon szórakoztató bukdácsolása, hogy kikecmeregjen teljesen összeomlott életéből, a másik valami isteni képlet, amit ha használunk megváltoztathatjuk az életünket.
Kezdjük az íróval. Mennyire önéletrajzi a könyved?

S. R.: Na, máris bajban vagyok. Az mondanám, hogy az író szála önéletrajzi ihletettségű, de szinte semmi sem úgy történt, ahogyan le van írva.

É. K.: Tényleg dolgoztál Hollywoodban?

S. R.: Nem, és nem ismerek Kira nevű divattervezőt vagy Lili nevű színésznőt, aki elhagyja a pályát, és nem voltam diliházban sem.

É. K.: Pedig a regényből egészen úgy tűnt. Akkor kérlek, mondd el, hogyan készült a regény.

S. R.: Általában négyévente írok egy könyvet. Két év, amíg teljesen elhagyom az utolsót, és két év, amíg sikerül új formát, új témát találnom. Idén lejárt a négy éves szakasz, de sehogyan sem találtam meg a formát. A téma meglett volna, de nem találtam utat a megírásához.

É. K.: És mi a téma?

S. R.: Mintha az egész világ várna valamire. Az emberek leblokkoltak, egyre nehezebben találnak megoldásokat, tökéletesen elhomályosodott a jövőkép. Nincsen sem nevelési sem, sem kulturális, sem valódi életstratégia. A régi rendszerek vagy maguktól széthullottak vagy nem elég jók, markáns új irány pedig egyelőre nincsen. A lelassult, megbénult gazdasági helyzet egyértelműen megmutatta az emberek tanácstalanságát. Nehéz ezt megfogni, mert a tanácstalan tompaságon kívül, amit szerintem nagyon sokan érzékelnek, talán te is, mást aligha mondhatunk róla. Nem katasztrofális a helyzet, hanem tompa, mocsaras, szürke vagy hasonló. Nehezen körvonalazható tehát és ezért nehéz is róla írni. Nekem legalábbis sokáig nem volt hozzáférésem.

É. K.: A tompaságot azt hiszem értem. Végül, hogyan oldottad meg?

S. R.: Elég furcsa módon. Egy barátnőm megkért, hogy kísérjem el egy látóhoz, mert fél elmenni egyedül. Mondtam neki, hogy ha fél, akkor ne menjen. Végül addig nyávogott, amíg elkísértem.

É. K.: És ott mi történt?

S. R.: Miután a lány összes kérdésére válaszolt a látó, felém fordult, hogy nekem van-e kérdésem az angyalokhoz. Hirtelen nem volt. Egyébként is elég szeppenten ültem ott és próbáltam kitalálni, hogy mi történik itt pontosan. Végül azért megkérdeztem, hogy az angyalok szerint minden rendben van-e velem. A látó azt mondta, hogy semmi baj nincs, csak annyi, hogy nem jöttem korábban és megkért, hogy még egyszer menjek vissza egy hét múlva. Most azt ne kérdezd meg, hogy miért mentem vissza, mert azt nem tudom megmagyarázni. És ekkor a látó elővett egy nagy sárga borítékot, ahogyan az a könyvben meg van írva. Azt monda, hogy ebben nagyon fontos tudás van. Tartsam be a szabályokat és írjak belőle regényt, mert ez az én küldetésem. Ezért találkoztunk, karmikus meg transzcendens és hasonló szavak kíséretében átadta a borítékot. A borítékban CD-ken egy viszonylag hosszú történet volt, amelyben egy lány megismeri az élet saját magára vonatkozó megoldó képletét, amelyet a születésnap számaiból lehet kiszámolni. Ez a rövidített változat, de hosszabban nem beszélnék róla, úgy sem tudom jobban elmondani, mint ahogyan a leírtam, a könyvben minden benne van.

É. K.: Akkor te kaptál egy teljes kinyilatkoztatást, leírtad és meg is volt a könyv?

S. R.: Jaj nem. Ez egy igen zagyva és zavaros valami volt, amiből alig tudtam kihámozni a lényeget. Egy látó számára, a karmikus teljesen alapvető kifejezés, az ügyeidet pedig életeid hosszú során át intézed, ezért sokszor teljesen összeegyeztethetetlen az átlag felfogással. Viszont nagyon hadilábon állnak a számokkal, dátumokkal, pénzösszegekkel. És egyáltalán nem érdekli őket az élet gyakorlati része. Nos ilyesmi szöveget kaptam. Nem volt sem eleje, sem vége. A képlet világos volt, és akkor írtam hozzá egy történetet, ami nekem az igazságról és a hazugságról szól. Igyekeztem nagyon személyes hangot megütni, illetve próbáltam ellensúlyozni az égi túlkapásokat. De ez bár sokan gondolják, nem önéletrajzi regény.

É. K.: Amikor megkaptad a borítékot, rögtön nekiálltál megírni a könyvet?

S. R.: Dehogy is. Egyáltalán nem hittem el ezt az egészet. De közben nem hagyott nyugodni. Végül nagyon bizonytalanul nekiálltam. Aztán nem hagytam abba.

É. K.: Mennyi idő alatt írtad a könyvet?

S. R.: Nagyon hamar. Öt hónap alatt. Soha sem írtam ilyen gyorsan. Az eleje nehéz volt, aztán belejöttem. Szokatlanul nagy ihletettség járt át.

É. K.: Vallásos vagy?

S. R.: Szerintem az élet nem öncélú valami, hanem van valamilyen önmagán túl mutató jelentése és sem mi, sem ami körül vesz, nem tűnik számomra véletlennek. Ha ez vallásosság, akkor én mélyen vallásos vagyok. Az egyházakkal és hitrendszerekkel már nem ennyire baráti a viszonyom.

É. K.: Mi az Omyno?

S. R.: Azt hiszem, hogy az Omyno egy gyógyító energiaforrás. Ha belépsz ebbe a forrásba képes vagy meggyógyítani magad testi és szellemi értelemben. Többet nem tudok én sem róla.

É. K.: Miért mondod, hogy azt hiszem?

S. R.: Mert én nem vagyok sem mágus sem spiritiszta, és nem szeretnék messzemenő megállapításokat tenni. Az Omyno nagyon érdekes jelenség, de nem ismerem kellőképpen ahhoz, hogy bármit határozottan kijelentsek róla. Azt mondják a spiritiszták, hogy ez az évezred Isten új megtapasztalásának ideje. Talán lehet ez az egyik első lépés felé. De tényleg nem tudom.

É. K.: Te kipróbáltad?

S. R.: Persze. És valóban gyógyít. Csak nekem nincsenek komoly betegségeim. A sportsérülésemet azonnal meggyógyította. Egy barátom vérnyomása is rendbe jött tőle. Aztán a barátnőm allergiája is elmúlt, igaz csak két napra. Azért bizonytalan vagyok. Semmiképpen sem szeretném ráerőltetni senkire. Te kipróbáltad?

É. K.: Nem mertem. Féltem.

S. R.: Megértelek. Én is féltem tőle, de tényleg nem nagy történet. Szerintem próbáld ki, akkor jobb kérdéseket tudsz feltenni róla. De jobb válaszokat tényleg nem ígérhetek.
 

 

Kiadói hír (Édesvíz)

Salinger Richárd: OMYNO - A visszatérés képlete

Paradigma Film Int. Kft., 2010

300 oldal
Kötés: karton
ISBN: 9789630697798

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr762370965

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

purhab 2010.10.25. 17:17:16

A titok után szabadon. A borító legalábbis kísértetiesen arra hasonlít.

eszil 2010.11.01. 00:22:47

az egész téma kész röhej