Pléh Csaba ajánlója

Bereczkei Tamás: Az erény természete -
önzetlenség, együttműködés, nagylelkűség
című könyvéről

A Darwin Év szerencsésen meghozta a magyar kiadók kedvét a darwinizmus talán legprovokatívabb üzeneteinek, az emberi természet, biológia és kultúra kölcsönhatásának elemzésére. Bereczkei Tamás munkája elsősorban a modern evolúciós pszichológiából indul, s annak egyik kulcskérdését, az emberi szocialitás természeti illetve kulturális eredetét tekinti át. Főképp saját kutatásaira alapoz, amelyek különböző szociálpszichológiai elméletek és laboratóriumi lélektani eljárások, elsősorban döntéselméleti eljárások segítségével vizsgálják a kulturális egymáshoz illeszkedés finom mechanizmusait.  Bereczkei könyvének hangsúlya a terepet tekintve az összehasonlító antropológia az egyik oldalon és a laboratórium a másik oldalon.

Bereczkei diadalmas formájában mutatja meg a darwinizmust. Nemigen foglalkozik olyan üres vitákkal, mint hogy szabad-e biológiai deterministának lenni a mai társadalomról gondolkodva, vagy hogy milyen a helyes arány öröklés és környezet vitatott kérdéseinek súlyozásában. Ehelyett konkrét mechanizmusokban mutatja meg a darwini metaelmélet győzedelmességét.

Bereczkei könyve elsősorban azzal foglalkozik, amit ma számos összefüggésben „társas agy” hipotézisnek szoktunk nevezni. Milyen érveink vannak amellett, hogy az ember nem Robinson, hanem eredendően, kiindulópontként társas lény. Életében és gondolkodás és érzésvilágának biológiai kialakulásában is a döntő mozzanatot a mások által jelentett társas szelekciós nyomás jelentette. Ez a társas lény mivolt előtérben áll a mai idegtudományi kutatásokban is, ahol a tükörneuron rendszer, valamint a prefrontális területek és a naiv tudatelmélet, az elmeteória, a híres TOM összefüggését vizsgálják. Előtérben áll a társas elmefelfogás a kognitív pszichológiából származó különféle döntéselméleti modellekben is, amelyek ma már igen részletesen vizsgálják nemcsak azt, hogy mikor használunk fogat fogért, vagy szemet szemért stratégiát, hanem arra is, hogy hogyan befolyásolják az együttműködő és a versengő stratégiákat, érzelmi állapotaink, hormonális beállítottságunk

Bereczkei könyvében három mozzanatra helyezi a hangsúlyt. Az egyik a rokonszelekció és a valódi altruizmus viszonya. A második a társas hírnév, mint különleges szervező erő az emberi társadalmakban, a harmadik pedig a vonzalmak és személyiségtípusok viszonya. Az első kérdésben, miközben az etológia és a modern szociobiológia kiindulását képező Hamilton-szabályból indul ki (bizonyos társas állatoknál, például rovaroknál az önzetlenség a  támogató és támogatott közötti genetikai átfedés függvénye). Ezt a szerző érzékenyen kapcsolja össze az emberi társadalmak sajátos dilemmájával, a támogatás rokonfüggésével, és a rokonfelismerő mechanizmusok keletkezésével. Érdekes kísérleteket kapunk a szerző saját laboratóriumából arra nézve, hogy az arcvonások milyen mértékig képesek fenotipikus támaszt nyújtani a genetikai rokonság felismerésére. (A vonzó arcok közelebb állnak hozzánk genetikailag is !) A rokontámogató rendszerek elemzésétől jutunk el oda, hogy vajon milyen is a viszony a mai evolúciós társas elméletekben váltakozva előtérbe kerülő empatikus és machiavelliánus emberkép között. Mindkét felfogás az emberré válás során érvényesülő szociális evolúciós fordulat mellett érvel: az egyik azt mondja, számunkra, emberek számára rendkívül fontos volt a képesség arra, hogy kitaláljuk mások gondolatait, illetve beleéljük magunkat mások helyzetébe. Az empatikus hangsúly a koordinációt, a támogatást, az összhangot, a szeretetet emeli ki. Ezzel szemben a machiavelliánus hagyomány azt emeli ki, hogy mások gondolatainak követése a racionális csalás, a mások eszén való túljárás eszköze.  Bereczkei azon szerzők közé tartozik, akik tisztán látják, és erre saját laboratóriumi eredményei mellett számos antropológiai és idegtudományi adatot is bemutat, hogy az ember sajátos szocialitásához mindkettőt fel kell tételeznünk. A „hideg beleélés” és a meleg együttérzés egyaránt szükséges ahhoz, hogy az emberi társas összehangolást megértsük. Nem szabad illúziónk legyen. Mi egyszerre vagyunk mások szenvedésével együtt érző, empatikus és mások eszén túljárni akaró, rafináltan szociális lények.

Ennek a szenvtelen és ugyanakkor komplex társas megismerésképnek különös oldala a nagylelkűség finom elemzése. Bereczkei antropológiai adatokat és kísérleti eredményeket egyaránt felsorakoztatva mutatja be, hogy valódi embercsoportokban az erőforrásokkal való hosszú távú stratégiai gondolkodás egy különös módja az, ahol a sok erőforrással rendelkező személy önzetlenül adakozik. Ezek az adakozások hosszú távon úgy térülnek meg, hogy jó lesz a csoportban a híre. Ez a reputáció növekedés a nagyvonalúság hatására figyelhető meg a Kalahári sivatag szélén a busmanoknál, de ez figyelhető meg a mai nagyvállalati globalizált világban is. Fontos társadalmi figyelmeztetést is tartalmaz Bereczkei érzékeny elemzése arról, hogy a mai juppy kultúra teljesen rámenős és lokálisan egocentrikus megoldásai szemben állnak a hosszú évezredek óta távlatosan érvényesülni képes, éppen az osztogatás révén hatalmát mutató nagyvonalúsággal. A párválasztás, a hasonló alapján való szelekció, izgalmas kérdéseket vet fel a különböző személyiségtípusok és az emberi sikeresség egymáshoz való illesztésében. Ez Bereczkei könyvének harmadik izgalmas témája. Sok mindent megtudunk a személyiség-lélektanban legtöbbet vizsgált nagy ötök (extroverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, emocionalitás, okosság) sajátos konstellációiról, amelyek az igazán sikeres emberi stratégiákhoz vezetnek. Nem meglepő módon, ismét az derül ki, hogy számos társadalmi helyzetben a barátságosság és a nyitottság összekapcsolása, valamint a segítőkészség vezet el az igazi sikerekhez. A sikeres emberek azért jószívűek, mert, és ezt már a nagymama is tudta, van miből adjanak. A jó emberi stratégia az adakozás benyomását tudja kelteni.

Bereczkei munkája jó könyv, amely saját tudományos erényei mellett biztos, hogy egy évtizeden keresztül tankönyvként is irányítani képes az evolúciós pszichológia szociális mozzanatainak megismerését. Bereczkei könyve szép kiállítású, technikailag jól szerkesztett munka. Még a sokféle képanyag egységes felbontását is megoldotta, ami ritka erény.

A recenziót Pléh Csaba akadémikus készítette.

A recenzió megjelent az MKB Professzori könyvajánló sorozatban.

Bereczkei Tamás: Az erény természete - Önzetlenség, együttműködés, nagylelkűség

Typotex Kiadó, 2009

316 oldal
ISBN: 9789632790190

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr972390536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.