Interjú Ugron Zsolnával az Úrilányok Erdélyben című könyv írójával

Hamarosan megjelenik  Ugron Zsolna első regénye, amely rég elfeledett ízeket hoz vissza a magyar szépirodalomba. Az Ulpius-ház legendás szerzőjének, Méhes Györgynek méltó utódaként mesél a hajdani és a jelenkori Erdély minden nehézségével együtt is varázslatos világáról. Könyvében egyforma szeretettel ír a régi arisztokráciáról és Erdély mai lakosairól, szakácsairól, iparosairól. Egyszerre van jelen Bécs báltermeiben, Budapest kávéházaiban és Erdély kastélyaiban. Az Erdélyben még fellelhető bukolikus idill a napjainkban reneszánszát élő arisztokrata életforma egyik legendás kelléke, miközben a könyv már az Európai Unió nagyon is valóságos viszonyai közepette játszódik.

Ugron Zsolna regénye egyszerre romantikus lányregény egy valódi szerelemmel, és gasztronómiai utazás Erdély ízeivel. Az írónő Transylvánia Peter Mayle-jeként írja meg egy kastély felújításának történetét, hogy aztán az az európai high society kedvelt szállodája lehessen.

Ulpius-ház Kiadó: „Az élet engem is egy ehhez nagyon hasonló (lány)regénybe írt bele…” írta az előszóban. Miben hasonlít Ugron Zsolna a regénybeli Kevéer Annára?


Ugron Zsolna: Nem nehéz analógiát találni Anna és az én életem között, itt van mindjárt az újságírás és az a bizonyos erdélyi kastély is. De Anna mégsem én vagyok, inkább kicsit az, aki életem egy szakaszában voltam, aki lenni szerettem volna, vagy éppen egyáltalán nem akartam lenni. A regénybeli helyszínek és a karakterek is többnyire kitaláltak. De gondolom nem ezt a történetet írtam volna meg, ha most nem egy erdélyi kastély és Budapest között ingázva élnék. Az elmúlt öt év Zabolán meghatározó volt az életemben.


U. K.: Erdély természet-közeli kis falvai varázslatosak, aki egyszer eljut oda, az rendszeresen visszajár, de kevesen mernek szakítani a nagyvárossal és odaköltözni. Végleg megtalálta itt a helyét?

U. Zs.: Azt gondolom, hogy igen. És nem kizárólag földrajzi értelemben. Azt hiszem sok minden akkor került a helyére bennem, amikor férjhez mentem és Zabolára költöztem. Amúgy nem én vagyok az első Ugron lány ebben a kastélyban. A 18. század végén Ugron Julianna volt az akkori birtokos Mikes Zsigmond felesége.

U. K.: A regényben magától értődő természetességgel lépjük át a Monarchia mai országhatárait és jövünk-megyünk exkluzív bálokból, tévés szerkesztőségeken át, rusztikus falusi konyhákba. Hol van Anna igazán otthon?

U. Zs.: Ott ahol Gábor van. Nekem az a regényben is megjelenő „magán-történelmek” egyik legfontosabb tanítása, hogy a kastélyok, parkok, bálok csak díszletek, amelyeket jobb időkben meg kell próbálni megőrizni, megmenteni. De az egyik unokatestvérem kérdezte egyszer egy idős családtagtól, hogy miért nem vitt magával legalább egy festményt valamelyik ősről vagy az ezüstöt a meneküléskor. Az volt a válasz, hogy paplant vitt, meleg ruhát és élelmet a gyerekeknek. Hát ilyen egyszerű ez.

U. K.: Nehezen szakadtam el a regény végén ettől a világtól, az olvasók is biztosan a szívükbe zárják majd ezt a kastélymesét. Készül a folytatásra?

U. Zs.: Az erdélyi télben jól lehet írni. Nem feltétlenül erdélyi történetet.

Kiadói hír (Ulpius-ház)

Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

Ulpius-ház, 2010

ISBN: 9789632544342

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr412436171

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.