e= πKa

Esterházy végre nyíltan felvállalta! Megvolt a kámingáutja! Na nem mintha bármikor is cáfolta volna, és ugyan csak ímmel-ámmal tiltakozott, de mostantól legalább nem kérdés. Esterházy Péter nem regényíró. Kész. Passz.


Mondjuk, ideje volt tudatni. Elvégre díjat nyert már mindent, amit lehetett. Most persze még lehet gyűjtögetni, de az már csak halmozás, s nem fokozás. Utóbbi a Nobel lehetne. De az meg nem lesz. Még ha megéri a 74-et (Llosa korát), akkor se. Mert hiányzik belőle az az össznépi tragédia, ami oda kell. S benne meg aztán nem össznépi, még magyar tragédia sincsen. Egyszerűen nincs érzéke a fájdalomhoz, a világ fájdalmához. Ő köszöni, jól érzi magát. Persze miért is ne. Gyerekei vannak, szépek, nő szintén. Na nem mintha nem lett volna élete, meg azért az emberi fájdalomhoz van érzéke, de mégis világít belőle ez a gyerekes bizalom, hiszen ha tartott is haragot, volt ideje kibékülni, ha meghalt valaki, volt ideje gyászolni. Van bora és kenyere („borban mosdott, kolbásszal törülközött”), és szeret is enni. Meg utazni is, és teheti. Miért lenne boldogtalan?!
De hát még beérhet. Már a bizottság. Hogy egyéb szempontok érvényesüljenek.
Zárójel bezárva - ahogy írná.


Szóval a díjgyűjteménnyel a díjszobában ideje volt, hogy a klasszikus nagyságok nyakába varrja magát, de olyan öklös egyértelműen, hogy véletlenül se lehessen külön tanítani tőlük. EP és Kosztolányi - így szépen. Érettségi tétel. Minimum.
És hogy ő lenne Esti, és van ez az alak, ez az Esti Kornél, és akkor minden összeállt: EP=EK. EPK - s mehet az epika.
Úgy. Jól van. Epika. Ha már nem regény, legyen kövér. (Ez, hogy nem lehet kibújni a stílusa alól...)


És akkor most már nem mondhatjuk, hogy ő a legnagyobb élő magyar regényíró.
Pedig mondtuk. Hogy (szigorú ábécében) nem a Kertész, nem a Nádas, nem a Wass (kinek a Wass, kinek a Wassné Vass).


Ja, tudom, utóbbi (a zárójel előtti utóbbi) nem él. De a cáfolat mindig az volt, hogy a szelleme. Szóval egyébként akkor Jókainál is nagyobb az EP-nk.


Volt mondva, de most már nem lesz. Pedig többen olvasták, mint bárki nagy, élő magyar regényírót. Legalább annyian, ahányan a nagy Nádas-trilógiát megvették. Csak hát a vétel még nem olvasás. S nem csak mióta díjas lett, mint az előre ültetett Kertész gyerek. (Megint ez az EP-szócsel.) A Wassra is kéne valami szellemes, de hát az más bugyor, mondtam fentebb. Mert nem a hegyektől lesz a magasirodalom. Nem mintha ez értelmiségi összekacsintás akarna lenni. E sorok írója („én”) mindegyiket szereti („szeretem”). (Kivéve a Vasst. Na azt azért nem szeretem. De ha mások, hát legyen, szeressék, csak ne jöjjenek a másság tiszteletével. Vagy ha muszáj, akkor hadd tiszteljek valami mást a másságukban. Zárójel a zárójelben: Ez most már szinte gesztus az átlag - még egy enedik zárójel: sztereotipikus! - Wass-rajongónak. És mindegyik bezárva ezzel.)


Így visszagondolva, nem is értem, hogy juthatott eszünkbe, hogy az epikán belül a regénybe toljuk (EP-t). Hát nincs egy ép sztorija. Történés meg pláne sehol. Hogy megy a HÉV-en, meg hogy a szomszéddal van ez az álportugál utálatosdi, és a kutya megdöglik, ha úgy alakul - hát ez a csekély alsó határa. Regényíró? Ugyan...


De hát TTK-s gyerek. Egész másra pörög az agya. Ott a TTK-n nem etették ám parasztábrázolással. Sőt a Wittgenstein is csak később jött. Mikor már EP-zett, és akkor valaki mondta neki, hogy ha már EP, nézzen bele a Wittgensteinbe. Belenézett. A Kulcsár-Szabóba viszont soha tán. Az csak haver. Ilyen sakkpartner vagy miszerűség, akivel lehet postai levlapon küldözgetni a feladványt, megfejtést felváltva.


Szóval EP-nek a Heisenberg meg a Gödel az anyaga. Einsteint meg se említem. (Megemlítettem. Mondták is neki biztos, hogy e=pészer.) Ezeket szívta, szippantotta, fecskendezte magába.
Hogy a bizonyítás nem mindig olyan egyszerű ám, meg hogy ha nézzük a macskát, akkor nem azt csinálja, mintha nem néznénk, és amúgy se lehet tudni ezeknél, hogy mikor merre, vagy egyáltalán, megdöglöttek, vagy hazakeverednek még. (Ezért ír kutyáról.)


És akkor EP gondolta, ír valamit. Csak hát így, ilyen tétékásan nézett a szavakra. Hogy akkor most a gödeli logikával össze lehet-e állítani egy mondatot. És akkor még van ez a heisenbergi bizonytalanság is. És megszaporodtak a zárójelek, a pótszavak, a kiegészítések. Megváltoztak a szabályok. A mozgások. Mint mikor a tizenhatoson belülre érünk. Ott már mások a törvények. És akkor jön ez a húzogatás. De még nem a gólvonalon, hanem a tizenhatos vonalán. Néha kint, néha bent - és ak    kor mikor hogy. Hogy most a newtoni rendszerben át kéne gyorsan menni a zebrán, de ha otthon átgondolom, mikorra érek a Cserkaszegihez, akkor van idő a bonyolultabb einsteinire is. Csak nehogy a rosszat rossz helyen.
Megy a szöszölés azóta is rendületlenül.

Meg rentábilisan.
Mert hogy ez unikum ez a szöszölés. Ilyet csak ő szöszöl. Jó minőségűt, puhát, ami melegít kívül-belül, szemet gyönyörködtet, s jótékony hatásai fel nem sorolhatók.
Nem is értem, hogy tehetnek különbséget a művei között. Hogy a Harmonia caelestis bezzeg.
Hát nem mindegy, hogy ki az alany? Az egész az nem létezik, hisz csak töredék. Ez a töredék az élete.

EP az eseményhorizonton van, gyorsul a részecskegyorsítóban, s a nagyon kis mennyiségekre tekint. Még épp hogy észlelhető. De csak manapság már, ezzel az irdatlan csúcstechnológiával. Szóval összefolyik a nagy egész egybe. Időnként egy mátrixba betáplálta, hogy egy nő, vagy éppen az apám, most meg hogy Esti. És akkor egy adagot ki lehetett adni. Mert a befektetők eredményt akarnak. Nem ám csak körözgetnek azok a protonok, hanem hasadjanak is, és akkor egy szeletet már mi is kérünk, elvégre mi adtuk a pénzt. Jár ez így. Ő meg instálja, s hasít.
Én viszont nem. Nem hasítom ki az egész EP-ből ezt az estis részt. Ez is EP.
Ötcsillagos. Jó évjárat. Originál.
Csak nem regény. Próza. Esetleg.

Szerző: Horváth Balázs

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr52501657

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.