Déri Szilvia ajánlója Gordon Ramsay Mennyei halételek című könyvéről

Számtalanszor mondogattam eddigi életem során, hogy a hal Isten tévedése. Úgy értem, nézett már valaki bele azokba a buta szemekbe??? Persze ezt az álláspontot villámgyorsan szoktam revideálni, mikor az illető vízi állat elfogyasztása kerül szóba. Halat enni számos okból jó. Finom. Könnyű elkészíteni, és gyorsan megvan. Legvonzóbb tulajdonsága pedig az, hogy emellett egészséges is, ráadásul még csak nem is hizlal. A hal főzése nem igényel bonyolult szaktudást. Nem kellenek hozzá ismeretlen nevű, nehezen beszerezhető fűszerek. A tengeri herkentyűk ugyanis, ha elég frissek nagyjából úgy finomak, ahogy vannak, az ízesítés csak tupíroz rajtuk egy kicsit. Ha van otthon vaj, olíva olaj, fokhagyma, citrom, fehérbor vagy esetleg néhány kanál tejszín, esetleg kis csokor petrezselyem, akár a legfinnyásabb vendéget is bátran meghívhatjuk, tuti, hogy nem fogunk lebőgni!


Kis hazánk egyetlen hátránya a herkentyűk frontján csupán annyi, hogy a „catch of the day”, az aznapi fogás, nem lévén tengeri ország, nem létezik, így vagy beérjük a folyami halakkal, ami azért nagy kár lenne, vagy maradunk a mirelite-nél és talán valami rendes halárusnál, aki szállít Bécsből előhűtött árut.

Nos, ezen infók birtokában vegyes érzelmekkel vettem kezembe Gordon Ramsay, a kissé arrogáns sztárséf legújabb, halakról írt könyvét kíváncsian várva, mi újat tud mutatni valakinek, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy tengerparton tölthette egész gyerekkorát.

Hát, azt kell mondanom, volt némi előítéletem, a könyv azonban jó, sőt nagyon jó! Azokkal a szakácskönyvekkel ellentétben, melyeket mindenféle logika nélkül teledobálnak receptekkel és a használhatatlanságot gyönyörű fotókkal palástolják, ez a könyv az alapoktól kezdve logikusan építkezve mindent megtanít, amit a halakról egy hobbiszakácsnak tudni kell a boldoguláshoz, a technikák elsajátítása után pedig a könyvben található receptek kvázi csak a hab a tortán.

Bevezetésképpen a könyv bemutatja a legismertebb halfajtákat, amiket a régióban kapni lehet. Ennek a fejezetnek egyetlen, ám igen nagy hibája, hogy a szövegekhez nem mellékeltek fényképeket, és aki még nem látott például arany durbincsot vagy tokhalat, nem biztos, hogy a leírtak alapján rá fog tudni bökni az árusnál. A halak és egyéb vízi állatok definícióját követik az immáron fotókkal ellátott előkészítő módok, bontás, filézés stb., majd következik a lényeg, azaz a különböző,- amúgy nem túl bonyolult sütési-főzési alaptechnikák egy csomó jó tanáccsal és alternatív ötlettel spékelve. Mivel a halakhoz mindig jól illik valamilyen egyszerűbb ízű mártás vagy szósz, a soron következő fejezet számos pác, mártás és öntet elkészítését írja le. Ekkor ugyan még csak a könyv első harmadánál tartunk, ám ha valaki némileg kreatív, igazából felesleges is tovább olvasnia, hiszen a lényeget máris tudja, a tengeri ételeknek tényleg az egyszerűségükben rejlik nagyszerűségük. Ha tudod az alapokat, nagyjából mindent tudsz. Egy szelet ropogósra grillezett hal párolt spenóttal, vagy néhány vajban sült fokhagymás garnéla nagy tál salátával. Most őszintén: van ennél gyorsabb és finomabb vacsora?

Persze, lehet a dolgot cifrázni, bonyolítani, így a fennmaradó fejezetekben rengeteg recept található, levesektől a salátákon, előételeken át egészen az egyszerűbb és „rongyrázósabb” főételekig, de ez tényleg csupán plusz a fontos alapok mellé. Az összes fogás mellé találunk borajánlót illetve néhány alternatív alapanyagot, amiből ugyan azt az ételt megcsinálhatjuk. Levezetésképp egy egész fejezetet kapunk halak mellé illő köretekről, és ez valóban zseniális segítség azoknak, akiknek a könyökén jön ki a vízben főtt petrezselymes krumpli és szétfőtt párolt zöldség.

Egy szó, mint száz, igenis van élet a halászleven és rántott pontyon túl, nekem igazán elhihetik! Tényleg ajánlom a könyvet bárkinek, aki szereti a halat és annak is, aki eddig úgy gondolta, hogy nem. Ha pedig már úgyis megvette, ne hagyja a polcon porosodni, használja gyakran, hiszen legalább hetente kétszer kellene ennünk halat, ebből egyszer zsírosabb húsút, ami tele van a reklámokból már unalomig ismert omega 3 zsírsavval. A következő nyaralás előtt pedig dobja be bátran a bőröndbe, és próbálkozzon merészen a nyaralóváros halpiacán!
 

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr22556523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.