Gyárfás Dorka ajánlásával

 

Mindenkitől hallottam, hogy milyen jó könyv, és milyen szomorú, úgyhogy nagyon vártam. Spirót a Fogság óta a legnagyobb írók közé sorolom, bár a Feleségversennyel nem tudtam megbirkózni, száz oldal után feladtam. Ezt viszont gyorsan befaltam.

Olyan kevés lenne, ha én is csak annyit mondanék, hogy végtelenül szomorú könyv. Mert még sokkal több: elkeserítő, lehangoló, borzasztó. Annyira, hogy a 243 és a 250. oldal között az ember már szinte könyörög, hogy azért valami jó mégis csak van ebben az országban. Közben persze nehéz vitatkozni azzal, amit abban a hét oldalban kiokád magából a szerző – mert itt annyira szenvedélyes a szöveg, hogy már a főhőstől is elszakadunk.

Jó, ezzel most nem csináltam kedvet hozzá, pedig szeretnék. Mert annyira fontos elolvasni. Vannak persze mások is, akik megírták, hogy ebben az országban történelmi tapasztalat, hogy csak a túlélés a fontos, semmi más. Nincsenek elvek, nincs jellem, nincs más érték, csak az életben maradás. Most megy például a Katona József Színházban Weöres Sándor A kétfejű fenevad című darabja, az is kb. ugyanezt mondja el, valamivel több humorral. Ettől még onnan sem jön ki boldogan az ember.

Nem szeretek a sztorival bíbelődni, nemcsak, mert unalmas leírni, hanem mert én sem szeretem, ha túl sokat tudok egy műről (legyen az film, vagy regény), mielőtt magamévá teszem. De annyit muszáj elmondani, hogy a történet ’56-ban játszódik, a főhőse pedig Fátray Gyula, vélhetően holokauszt-túlélő, a történet jelenében a kommunista hatalom szürke eminenciása. Nem került soha a tűz közelébe, nem kellett ártania senkinek, nem jutott eszébe kételkedni a rendszerben.

A forradalmat egy aranyérműtét miatt kórházban vészeli át, és úgy hiszi, ez elég erős alibi ahhoz, hogy a megtorlásokról csak hírből értesüljön. Téved. Egy koncepciós ügybe keveredik, és kishíján a halálos ítélettel kell szembenéznie, tökéletesen ártatlanul. Ez meglehetősen keserű tapasztalatokat szerez neki, nem is elsősorban a rendszerről (bár nyilván arról is), sokkal inkább az emberi természetről. Egy perc alatt mindenki tud az „ügyéről“, és megszünteti a kapcsolatot vele. Van, aki tovább is megy, újabb kitalált bűnökkel vádolja, más csak kitér az útjából. Vákuumba kerül.

A legszomorúbb, hogy még otthon sem talál megértésre: a felesége a saját életével van elfoglalva, és észre sem veszi, mi történik a férjével, a fiát meg ő maga érzi idegennek. Inkább bolyong a városban céltalanul, a gondolataiba mélyedve.

Az emberi megnyilvánulások leírása olyan hiteles, hogy még annak is ismerős, aki csak történetekből ismerheti ezt a kort. Talán mert az árulást, ha sokkal kisebbet is, már mindenki elszenvedett. Mint ahogy az emberi gyengeség, gyávaság, gerinctelenség is örök, nem kell hozzá diktatúra, de persze az még sokat ront az ügyön.

A regény végét is zseniálisnak tartom. Fátray ugyan megmenekül, de ettől még nem ábrándul ki a rendszerből. Nem azért, mert ehhez még egy halálközeli élmény sem elég, hanem mert nem éri meg. Kádár 40 évre rendezkedett be, és aki nem tud hinni benne, az csak a saját túlélését nehezíti meg.

 

 

 
 
 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr662633302

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: cuentos cortos con moraleja 2018.05.05. 07:48:23

Inside The O'briens Epub Download Books briefvorlagen disney email uboot - memorycache cacheitempolicy

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.