Anna, Pólika, meg a borz

journal - 2011.03.02. 17:30

Címkék: ugron zsolna

Lányregény és valóság

Valóság és fikció keveredik az Úrilányok Erdélyben c. lányregény lapjain. Néhány szereplő a valóságban is létezett, vagy legalábbis valós személy ihlette. Utánajártunk, hogy ki kicsoda a regény hősei közül. Oknyomozó tevékenységünk eredményeképpen gazdagabbak lettünk némi információval három kulcsszereplőről.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
5 dolog, amelyben az írónő, Ugron Zsolna és a főhősnő, Kevéer Anna hasonlítanak
 

Mindketten Kolozsváron születtek

Mindketten egy temetésen ismerkedtek meg későbbi férjükkel

Mindketten egy erdélyi kastélyban élnek

Mindketten televíziós újságírók voltak

Mindketten gyűjtik a régi erdélyi recepteket

Pólika néni és a rokonok

Remek epizódokat olvashatunk a regényben Pólika néniről, a majdnem százéves hajadonról: „Amikor kilencvenvalahány évesen unokaöccsével és annak felnőtt fiával együtt az autójukat egy dupla szaltó után a sánc állította meg Marosvásárhely felé menet, és a férfiak sajgó csontjaikat tapogatva készültek kétségbeesni, Pólika csendben megjegyezte a hátsó ülésen:

„Ákos, kérem, ez egy igen érdekes parkírozás volt…”

A tüneményes Pólika, akivel a fenti eset megesett, nem létezett: „több rokonból gyúrtam össze, vigyáztam, hogy ne lehessen ráismerni” – árulta el Ugron Zsolna.

 

A kézdiszentimrei borz

A borz, aki gyakorlatilag médiasztárrá vált Fábry Sándornak köszönhetően, a valóságban is élt, de nem egy székelyföldi kis faluba tévedt be, hanem egy Kolozsvárhoz közeli kisközségbe. Ha még nem ismerik, íme, a híressé vált borzjelenet: „A borz attól lett esemény, hogy az első volt. Kézdiszentimre kicsi falu, néhány száz lelkes, amerre még a borz sem jár. Legalábbis addig itt még nem láttak ilyent. Vagy nem emlékeztek rá. A borzra összefutott az egész falu, senki sem tudta, hogy miféle szerzet is az. Lórit akarták hívni, mert mint tanult ember, aki a városba járt főiskolára, és mint a birtok intézőféléje, ő majd biztosan kiokoskodja. De Lóri alkatrészért ment a mosogatógéphez a városba, így elszaladtak Pista bácsiért, aki a jó pálinkát főzi. Hiába, na, ha valaki rendes pálinkát, mit rendeset, jót főz, az mégiscsak tudhat egyet s mást a világról. Pista bácsi volt a kettes számú agrárszaktekintély, és meg is oldotta a dilemmát, rövidre zárta, miszerint:

– Ez egy állat. Valahonnan gyün, és valahová menyen. És békibe kel hagyni, mer’ valamilyen dóga vagyon.”

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr862704549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.