Boglár Lajos Brazíliában született és élt tizenhárom évig, az indiánok közelében. Ezért utazott évente - már felnőtt néprajzkutatóként - több ezer kilométert, hogy a nambikuarákkal, a piaorákkal, a guaranikkal, majd a wayanákkal éljen. Hetvenkét évesen ment utoljára az őserdőbe, a botokudó indiánok közé.

Elsősorban mint amerikanista, a dél-amerikai indián kultúrák nemzetközileg tisztelt szakértőjét, vallásantropológust lehet ismerni. Mindenekelőtt azonban ki kell emelni iskolateremtő tevékenységét.

A kulturális antropológia egyetemi oktatásának intézményesülése az egykori szocialista országok közül először Magyarországon indult meg 1989-1990-ben, Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ennek alapítója és első vezetője Boglár Lajos volt, aki több évtizeden keresztül tartott előadásokat és szemináriumokat. Korábban a Folklór Tanszéken végzett oktatói tevékenységet, és már akkor láthatóvá vált  iskolateremtő képessége , az a fajta karizma, amely képessé tette arra, hogy a hallgatóknak olyan lelkes csoportját gyűjtse maga köré, amely arra készül, hogy a világ kultúráit megismerje. Ez lett az alapja annak a "mozgalomnak", amely 1989-ben az ún. amerikai típusú kulturális antropológia magyarországi meghonosítását tűzte ki céljául.

A "Boglár Iskola" 1989-1990-es megalapítása egyértelműen amerikai típusú, résztvevő megfigyeléses terepmunkán alapuló kulturális antropológiát jelent, ami alapvető fordulatot hozott a magyarországi tudományos életben, és ebben Boglár Lajos döntő szerepet játszott.

Az idézet forrása:
Boglár Lajos: Relatív viszonyaim (Öninterjú). Magyar Lettre, 2001. nyár.