Interjú Szondy Mátéval

Bagdy Emőke hazánkban szinte úttörőként foglalkozik a boldogság pszichológiájával, ezen a téren szerzett tapasztalatait  Hogyan lehetnénk boldogabbak? címmel megjelent új könyvében összegzi. A téma egyre nagyobb figyelmet kap, így a Mesterkurzus sorozat több kiadványa is hasonló kérdéseket boncolgat, többek között  A boldogság nyomában és  Miért vagyunk boldogtalanok?.

A boldogságkutatáshoz kacsolódóan Dr. Szondy Máté, pszichológus, a Mesterkurzus sorozat egyik előadója beszél a pozitív pszichológiáról, boldogságról és ezotériáról.

M.: A pozitív pszichológiával kapcsolatban gyakori – bár megalapozatlan – vád, hogy nagyon „amerikai” gondolkodásmódot feltételez, avagy lássunk mindent rózsaszínben, ne vegyük észre a dolgok árnyoldalát. Személyes tapasztalataid szerint hogyan viszonyul a szakma és a nagyközönség a Te választott szakterületedhez?

Sz. M.: A nagyközönség rendkívüli érdeklődést mutat a téma iránt. Ez nem meglepő, hiszen mindenki szeretné tudni, hogy mi a boldogság "titka", mindenki szeretne örömtelibb, teljesebb életet élni. A szakma lassabban reagál a pozitív pszichológia térnyerésére, több időbe telik, míg a kutatásokban, publikációkban hangsúlyosabban szerepelnek majd a pozitív pszichológia témái. Ugyanakkor az érdeklődést jelzi például, hogy 2007-ben a szakmai közönségnek szóló Magyar Pszichológiai Szemle egyik legolvasottabb cikke az optimizmus és egészség kapcsolatáról írt publikációm volt.
A cikk folytatásád keresd a megosztás után!

M.: Hazánkban is hatalmas irodalma van már annak a témának, hogy miként élhetünk harmonikusabban, boldogabban, hogyan hozhatjuk ki a legtöbbet életünkből. Ezeknek a könyveknek a nagy része azonban ezoterikus megközelítésű. Véleményed szerint mennyiben csengenek össze a tudományos pszichológia és az ezotéria következtetései a boldogságról, az elégedettségről, és az ezekhez vezető útról?

Sz. M.: Az ezoterikus megközelítések azáltal járulhatnak hozzá a boldogságunkhoz, hogy egy olyan világképet, "szemüveget" biztosítanak, amin keresztül az értelmetlennek látszó dolgok értelmet nyernek. Ezenkívül célokat, szabályokat adhatnak az életünkhöz, s ezek olyan keretet biztosítanak, mely sikeresen csökkentheti szorongásunkat. Az ezotéria azonban hit nélkül nem "működik": ha valaki ötletszerűen kiválaszt egy olyan ezoterikus megközelítést, amely teljesen idegen a személyiségétől, és azt várja, hogy attól boldogabb lesz, akkor komoly csalódást fog átélni. Persze nem kell kétségbe esnie, választhat egy másik ezoterikus módszert is – a kínálat bőséges... Azt természetesen látnunk kell, hogy a hit hatalmas erővel bír. Az őszinte hit ténylegesen képes gyógyítani és valóban boldogabbá teszi az embert. Ezzel magyarázható az is, hogy a vallásos emberek boldogabbak, mint a nem hívők. Sajnos sokan visszaélnek a hit iránti vágyunkkal, és olyan megoldásokat kínálnak, amelyek jobb esetben csak hatástalanok, rosszabb esetben töménytelen pénzünkbe kerülnek, és eltávolíthatnak barátainktól, ismerőseinktől.
A pozitív pszichológia módszerei abban különböznek az ezoterikus megközelítésektől, hogy eredményességük tudományosan igazolt, és "használatuk" nem követeli meg világképünk átalakítását.

M.: Tudsz-e valamilyen komplex tudományos módszert, programot, amit esetleg külföldön már alkalmaznak a boldogság fokozása érdekében?

Sz. M.: Sokan, sokféle módszert dolgoztak ki a boldogság növelésére. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy az "általános recepteknél" sokkal hatásosabbak a személyre szabott módszerek. Figyelembe kell vennünk az adott személy személyiségét, korábbi élményeit, céljait és lehetőségeit. Ezen tényezők figyelembevételével lehet kidolgozni egy olyan programot, amely tartósan boldogabbá teszi az embert.

M.: Lehetséges-e az, hogy valaki a maihoz hasonlóan nehéz (vagy annál még nehezebb) gazdasági és társadalmi körülmények között is boldognak érezze magát? Tehetünk-e valamit azért, hogy a mindennapjainkat kísérő nehézségek és szorongások ne tegyenek boldogtalanná?

Sz. M.: A gazdasági helyzet boldogságra kifejtett hatását jelentősen túlbecsüljük. A valóságban gyenge összefüggés tapasztalható az anyagi helyzet és a boldogságszint között: bár azt várjuk, anyagi helyzetünk javulása nem tesz boldogabbá. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy boldogságunkat más tényezők befolyásolják: tartalmas és mély szociális kapcsolataink, céljaink és tevékenységeink. Ezek a tényezők pedig többé-kevésbé függetlenek az anyagi helyzettől. Persze nem könnyű függetleníteni magunkat azoktól az üzenetektől, amik folyamatosan hatással vannak ránk (elsősorban a reklámokon keresztül): „csak az lehet boldog és elégedett ember, aki elég tehetős ahhoz, hogy fogyasszon és vásároljon”. Bárki bármit próbál belénk sulykolni, folyamatosan tartsuk szem előtt azt a tényt, hogy nem a fogyasztás és nem az anyagiak tesznek tartósan boldogabbá.

M.: Szülőként mit tehetünk azért, hogy gyermekünkből boldogabb ember váljék?

Sz. M.: Ezzel kapcsolatban már rengeteg könyvet írtak hozzáértő és okos emberek, ezért csak egy-két dolgot emelnék ki. Elsőre talán meglepően hangzik, de igyekezzünk mi magunk is boldogok lenni. Boldogtalan szülők gyermekeként sokkal nehezebb boldog felnőtté válni. Nagyon fontos a stabil, kiszámítható kapcsolat a szülők között - ez olyan érzelmi hátteret biztosít a gyerek számára, amire később támaszkodhat. Végül pedig ne akarjunk "tökéletes szülők" lenni: a tökéletesség soha sem elérhető, ezért aki ezt szeretné megvalósítani, mindig elégedetlen és szorongó ember lesz – ez pedig nem tesz jót a gyereknek. Elégedjünk meg azzal, hogy "elég jó szülők" vagyunk, így sok szorongástól kíméljük meg önmagunkat és gyerekeinket.

M.: A boldogságot a tudományos pszichológia „szubjektív jóllétnek” nevezi. Mennyire lehetnek objektívek az eredményei az olyan kutatásoknak, amelyeknek már a tárgya is szubjektív?

Sz. M.: Igen, a boldogság szubjektív jellegű dolog: ránézésre senkiről se lehet megmondani, mennyire boldog. Csak úgy tudhatjuk meg ezt egy személyről, ha megkérdezzük tőle vagy adunk neki egy skálát, amin bejelölheti, hogy 1-től 10-ig pontozva mennyire érzi magát boldognak. Ez a probléma nem csak a boldogság - kutatással kapcsolatban, hanem általában a pszichológiával kapcsolatban is igaz: a pszichológia által vizsgált tulajdonságokról, jellemzőkről csak maga a személy számolhat be. Ahhoz, hogy a pszichológiai - és a pozitív pszichológiai - kutatások tudományossá váljanak, be kell tartani néhány fontos szabályt: a kutató objektíven, elfogulatlanul közelíthet kutatása tárgyához, a kutatásoknak megismételhetőknek kell lenniük és sok embert kell megvizsgálni, ahhoz, hogy elfogadjunk egy eredményt.
Tegyük fel, hogy összehasonlítunk két személyt, akik közül egyik párkapcsolatban él, a másik egyedülálló. Amikor megkérjük őket, hogy pontozzák boldogságukat egy 10-es skálán, akkor a párkapcsolatban élő 9-esnek, az egyedülálló 3-asnak pontozza a boldogságát. Következtethetünk-e ebből arra, hogy a párkapcsolat boldoggá tesz? Semmiképp, hiszen lehet, hogy csak véletlenül kaptuk ezt az eredményt, és ha egy boldogtalan, de párkapcsolatban élő és egy boldog, de egyedülálló személyt hasonlítottam volna össze, akkor pont ellentétes eredmény jött volna ki. Viszont ha ötszáz párkapcsolatban élő és ötszáz egyedülálló személyt hasonlítok össze, és azt az eredményt kapom, hogy a párkapcsolatban élők boldogabbnak vallják magukat, akkor annak az esélye, hogy véletlenül kaptuk ezt az eredményt, elhanyagolható.

M.: Nem hagyhatom ki azt a kérdést, amit nyilván már sokan feltettek Neked: boldogabb-e az átlagembernél egy olyan pszichológus, aki a boldogságot kutatja, s így sokkal többet tud annak természetéről?

Sz. M.: Nos, ezzel kapcsolatban még nem végeztek kutatásokat... Nem szabad elfelejtenünk, hogy a pszichológus is ember, az emberi lét minden nyűgével és nehézségével együtt. Ami engem illet, a pozitív pszichológia eredményeiből, amit tudok, megpróbálok beépíteni az életembe. Hogy boldogtalanabb (vagy esetleg boldogabb) lennék-e akkor, ha más területet kutatnék, soha nem fogom megtudni...

Könyvajánló: