Mintha egy izgalmas detektívregény lapjait forgatnánk, mintha egy sokismeretlenes történet megjósolhatatlan végkifejlete felé haladnánk megállíthatatlanul: egyre feszültebben, egyre nagyobb szorongással várjuk, vajon mi fog történni. Pedig tudunk mindent. Vagy legalábbis, hogy ki a gyilkos, és ki az áldozat. Frederic Morton legnagyobb érdeme, hogy mindezt szinte el tudja feledtetni velünk. Hogy mindégig reménykedünk, talán nem dördül el a végzetes pisztolylövés, vagy nem talál, vagy egyáltalán a történelem nem vesz olyan tragikus fordulatot, amilyet vett végül.

A munka (nevezzük regényes történelmi esszének) 1913 elejétől követi végig az eseményeket másfél éven át, a kovácsok bécsi báljától a szarajevói trónörökös-gyilkosságig. Közben megismerhetjük a főszereplők (Ferenc József és Ferenc Ferdinánd, Gavrilo Princip) és a mellékszereplők (Sztálintól és Trockijtól kezdve Freudon át Kokoschkáig és Redl ezredesig mindenki, aki előfordul a fényes császárvárosban és Belgrádban vagy Szarajevóban) hétköznapjait és ünnepeit, és figyelhetjük, ahogy a történelem, véletlenek és szükségszerűségek láncolatán át, beteljesedik egy hanyatló birodalmon.

Frederic Morton rendkívül szórakoztatóan, hatalmas tudásanyag birtokában vezet végig bennünket a Monarchia utolsó békehónapjain, portréi mind-mind remeklések. Nekünk, magyar olvasóknak szokatlan az a rokonszenv, amelyet Ferenc Ferdinánd iránt érez (hiszen a honi munkákban inkább a trónörökös leküzdhetetlen magyarellenességét szokás kiemelni), de ebben az összefüggésben mindez helyénvaló: Morton hőse egyszerre küzd a családi és a birodalmi békéért – egyik sem sikerül neki.

Az utószóból aztán megtudhatjuk, hogy a történelem milyen groteszk fintorokat tartogatott e témakörben. Tudniillik a szarajevói rakparton előbb az osztrákok emeltek emlékoszlopot trónörökösüknek, aztán a jugoszlávok őrizték bronzban Princip lábnyomát, utóbb a muszlimok eltűntették a szerb gyilkos jelét. Itt tartunk most. De még ennek a történetnek nincs vége.

 

Jolsvai András ajánlója