Az Európai Unió hatvan, a Magyar Köztársaság húsz éves és most vagyunk túl egy komoly választáson. Ennél jobb időpontra nem is tehették volna Adam LeBor első regényének, a Budapest protokollnak a megjelenését, hiszen pont napjaink Európája elé tart tükröt a szerző a maga jövőbe tekintő, izgalmas módján.

Adam LeBohr, a Budapesten élő újságíró a legnevesebb európai lapokban publikál, több tényfeltáró könyve is sikerrel vette az angol nyelvű piac kritikáját és most első regényével váltott ki elismerő véleményeket a műfaj kedvelőitől, ami végre magyar nyelven is olvasható. Egy sokat mondó borítóval szinte tálcán nyújtja elénk a regény alapötletét, ami nem más mint, hogy a második világháború vége közeledtével a náci vezetőség egy budapesti szállodában tartott megbeszélésen eltervezte, hogy a sikertelen háború után a harcmezők helyett a gazdaság frontján próbálják létrehozni a Negyedik Birodalmat. A határok leomlanak, a német nép újra egyesül és Németország sosem látott jóléti magaslatokba tör. És ha körbenézünk a jelenkori Európa képén, akkor ez a felvetés egyáltalán nem tűnik légből kapottnak, és mint Dan Brown sikerregényeinél, itt is a valóság fikcióba oltása adja el a sztorit, a titkokra éhes olvasók millióinak. Egy titkos összeesküvés? Nácik átveszik az uralmat? Ráadásul mindez Budapesten? Ha ezek közül valamelyik nem tűnik érdekesnek, akkor érdemes más olvasnivaló után nézni, de úgy gondolom, hogy ez az alapsztori bőven elég egy jó regény megírásához.

Adam LeBohr újságíró, így a legegyszerűbb módon egy alteregó újságíró bőrébe bújva kezdte bonyolítani a történetet. A Budapest News budapesti tudósítója, Farkas Alex a Pannónia Brigád rémuralmáról sújtott fővárosban él és dolgozik, ahol az európai uniós választások első állomásaként kampányol Frank Sanzlermann, aki a magyar szélsőjobboldali párttal összefogva próbál hatalomra jutni az országban. Politikai thrillerként különleges regény a Budapest protokoll, mivel a szerző állítása szerint legalább tíz éve elkezdett regény olyan mai magyar történéseket jósolt meg, amik meghatározóan alakították át napjaink politikai porondját. Gárdisták, csendőrség és cigánykérdés mind felmerül, sőt a regény szerves részét képezik. Az újságíró Alex nagyapját, Farkas Miklóst meggyilkolják saját lakásában és a falra a vészjósló "ÁVO" szót festették. Alex a klasszikus krimi klisé szerint nyomozni kezd és valami sokkal nagyobb dologra bukkan, ami, ahogy a szerző is mondja, "minden valamire való újságíró álma". LeBohr ehhez méltóan, egy zsurnaliszta precizitásával írja meg a történetet, tudósít a mai magyar Budapestről. A történetmesélés magyar nyelven kicsit terjengősnek tűnhetnek a leírások, amik eredetileg érthető módon a külföldi olvasóközönséghez íródtak, bár ezekért kárpótolnak minket a mindenki számára ismert budapesti helyszínek, alakok, színek, ízek és szagok. Ez a faktor nagyon sokat dob egy krimin, hiszen sokkal inkább beleéljük magunkat, ha a főhős a Nyugatitól követ valakit a villamoson a Blaháig, vagy éppen a Duna habjaiba bámulva elmélkedik, mintha egy számunkra semmitmondó londoni utcákon folyik a nyomozás. A Budapest protokoll nagyon merész, és egy újságíróhoz hasonlóan a legkeményebb közéleti témákba ássa bele magát, mindezt egy hihető összeesküvés köré épített, Robert Ludlumhoz méltó politikai thrillerben, amiben Budapest nem csak egy James Bond filmjelenet hátterében bukkan föl a Lánchíd vagy a Gellért Szálló képében, a Szovjetunió utolsó határbástyájaként, hanem a regény szerves része, és nélküle a történet elképzelhetetlen lenne.

Egy brit humorista szerint, ha egy könyv borítóján szerepel egy macska, egy golfeszköz vagy egy horogkereszt, akkor boritékolható a siker és egy hivatalos felmérések szerint a borítón szereplő szvasztika tényleg javítja a könyv eladási mutatóit. A Harmadik birodalom azonban már fél évszázada nem játszható meg a klasszikus főellenségként, hisz már Indiana Jones is a komcsikat páholta el legújabb filmjében, mert Hitlerrel együtt a nácik fellépése is eltűnt a szórakoztató irodalomból. Bennünk azonban még mindig ott él a karlengető, sátánian gonosz hadsereg ijesztő képe, amit egy bestsellerre készülő író nem hagyhat veszni, így újra felhúzta a horogkeresztes zászlót Európa felé, hogy felélesztehesse a történelem legjobb gonoszait, és ellenük vezethesse a James Bonddá avanzsált újságírót, aki ebben a kusza krimiben csak magára számíthat. A regény nagyon jó ötletet dolgoz fel, jó helyszíneken vezet keresztül, nagyon ügyesen olyan politikai kérdéseket pendít meg, ami megosztja az embereket, de a tartalom és a forma nem áll össze egésszé. LeBohr nem tudja levetni az újságírói mivoltát, nyelvezete sokszor zavaró, kliséket rakosgat egymásra, az ember mindig fejét rázva teszi félre  könyvet, amikor felbukkan az instant budapesti maffiafőnök, a Magyar Tribün egy példánya, a fülsértően kitalált nevek, vagy az alternatív magyar jelen valamelyik angol nyelvterületen eladható, de a hazai füleknek furcsán csengő vállalata.

A Budapest protokoll nagyon merész, és egy újságíróhoz hasonlóan a legkeményebb közéleti témákba ássa bele magát, mindezt egy hihető összeesküvés köré építi, azonban a kivülállóság nyomai visszarántanak minket a valóságba, a zavaró megfogalmazás miatt nem lehet elmerülni igazán az egyébként lebilincselő történetben. Történelmi, de mégis mai. Hazai, de mégis idegen. Valódi, de mégis kitaláció.
 

Hegedűs Robin ajánlója

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.