Nagyon komoly zenei kalauz címmel került a boltokba Kerékgyártó György és Szűcs József könyve. A könyvbe belelapozva azonban mókás versikéket, vicceket és fura életrajzokat találunk. A komolyzenére nem jellemző a humor, és most mégis két zenei szakíró, a Café Momus magazin újságírói szakítottak a hagyománnyal.

Silenos: Elsőre szokatlan párosításnak tűnik a komolyzene és a humor összeboronálása.

Kerékgyártó György – Szűcs József: De csak elsőre. Igazából a leghelyesebb azt mondani, hogy ez egy eddig csupán szóban létező hagyomány volt. A zenészviccek gyűjtésekor ugyanis egyből kiderült számunkra, hogy ez a típus darabszámra nem nagyon marad el a hagyományos (rendőr, skót, anyós stb.) viccektől. A zenészvicceken érződik, hogy ezek „szakmán belül” keletkeztek, ergo a „szomorúzene” világára nem csak a komolyság, az emelkedettség a jellemző.

S.: A viccekkel akár ki is merülhetne ez a téma?

K. Gy.-Sz. J.: Folytathattuk volna a folklorisztikus vonalat, hisz nem egy könyv jelent már meg zenei anekdotákról, de mi úgy gondoltuk, a témában újnak számító műfajokat hozunk össze a komolyzenével. Tímár György Nevető Lexikonját alapul véve összeállítottunk egy ál-zenei lexikont, melyben csak zenei kifejezéseket értelmezünk félre, természetesen igazodva az eredeti jelentéstartalomhoz, emellett egy nálunk viszonylag friss műfajt, a limeriket vetettük be, szintén félig szórakoztató, félig informáló jelleggel. Ezek mellett van egy blokk a könyvben, amely nagy zeneszerzők életrajzát ismerteti...

S.: Mióta nagy zeneszerző Pató Pál, Csokonai, Pelikán József, Machivelli, Ferenc József, Baumgartner Zsolt és a többiek, akik itt szerepelnek?

K. Gy.-Sz. J.: Nézőpont kérdése. Azt tapasztaltuk, hogy a komolyzene a köztudatban (és az oktatásban is) valahogy elszigetelődik a társművészetektől és a történelemtől. Ahogy a limerikek és az ál-zenei lexikon esetében, a „Nagy zeneszerzők” fejezetben is asszociatív módon közelítettünk a témához, itt kifejezetten megfordítva a dolgot: ismert személyiségek életrajzát (akik lehettek valós vagy fiktív személyiségek is) a komolyzenei személyek, események, művek tipikus leírásában fogalmaztuk újra.

S.: A könyv összeállításakor tehát a tanítva szórakoztatás és a szórakoztatva tanítás volt a cél?

K. Gy.-Sz. J.: Régóta ráfér a komolyzenére egyfajta nyitás. Persze sokan próbálkoznak vele, de amíg a saját stílusukat és nyelvezetüket használják, addig nem igazán tudnak eljutni olyanokhoz, akiktől ez a műfaj teljesen idegen. Mi most megpróbáltuk megmutatni: lehet a komolyzenéről máshogy is beszélni.

Kiadói hír (Silenos)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.