Az első motiváció tehát, a kíváncsiság volt...

Így kezdtem el olvasni a művet. Az első három fejezet, nekem kissé nyögvenyelősen ment: az a rengeteg idegen szó, az a tengernyi latin és az a sok részletes leírás. Ekkor kezdtem el, azon gondolkodni, hogy elég volt, leteszem a könyvet, hiszen már annak idején sem bírtam rávenni magam, hogy egy fejezetnél tovább jussak. Hanem akkor eljutottam "a két jó barát" kalandos utazásához, és istenemre mondom tetszett! Ettől a fejezettől kezdve a kíváncsiság mellett egy új motiváció is született: a könyvben előrehaladva ugyanis, óhatatlanul a szívünkön viseljük a Baradlay fivérek sorsát. Tanúi leszünk annak, amint szerelmesek lesznek, vagy éppen helyre próbálják igazítani apjuk bűneit.

Aztán jön a háború, és feltámad bennünk a hazaszeretet - eddig ezt, én csak válogatott focimeccseken éreztem igazán. Kalapáló szívvel figyeljük, ahogy a legkisebb fiú, Jenő kis híján a szerelemet és az árulást választja. Végig izguljuk, ahogy Richárd vakmerően elvezeti csapatát a magyar földre. Jönnek az itthoni harcok. Olvasás közben olykor-olykor felcsillan a magyar ember szeme, amint az ismerős épületeket, utcákat, városokat látja a könyvben nyomtatva. Közben végig szorít a magyar sereg győzelméért. Büszkén gondol a két idősebb testvérre, ugyanakkor Jenő iránt csak szánalmat érez, hogy miért nem adott neki az író nagyobb jellemet...

A háború Budán látszólag a végéhez érkezik, magyarok nyerésre állnak. Az öröm azonban nem tart sokáig, hiszen megérkezik az orosz sereg. Az ország elveszett, a szereplők külföldről várnak segítséget - ekkor néhányunkban felrémlik 56' emléke, amikor hasonló események történtek.

Ödönt és Richárdot börtönbe zárták és halálra ítélték. Ödön egyik régi barátja által megmenekül, egy másik pedig a halálát kívánja. Hazajut, és eldönti, hogy ott vár az ítéletre. Hamarosan megérkezik a levél; az a levél, amiben Jenő becsülete  van. A leggyávábbnak hitt Baradlay példátlan hőstettet visz véghez. Az olvasónak az egyik szeme sír, a másik pedig nevet: sír, mert sajnálja a mártírt, nevet, mert dicső halállal halt.
A könyv zárlata boldog, csak egy gonosz hagyatéka rondít bele kissé, ám végül ez is kiegyenlítődik.

Jókai regényét azért választottam tehát, mert tetszett...

Az azonban bánt, hogy ennyi ideig nem olvastam el. Vajon egy 12-13 éves gyerek milyen véleménnyel van a könyvről? - Bizonyosan unnák a tájleírást és a részletes csatakészületeket. Ennek ellenére azonban, azt hiszem, - nem, biztos vagyok benne - tetszene nekik. Tetszene nekik, mert van benne humor, szerelem, izgalom és ott van benne mindvégig az is, ami egy ilyen korú embernek a legfontosabb: a halhatatlan remény, hogy szép jövő vár rá.

"S az igazság mit a költő ír, örök igazság."
 

Nyikos Mónika ajánlója