A sokak által csak KAP-ként emlegetett humorista-íróval a nemrégiben megjelent Multigáz című könyve kapcsán beszélgettünk annak hátteréről, és személyes meglátásairól is egyben. Az interjú Kovács András Péter november 19-én tartott dedikálása alkalmával készült a Bookline Boltban.

Bombahír: Mikor az Ulpius-ház Kiadó megkeresett téged a könyv ötletével, volt már valami fajta elképzelésed arról, hogy miről szeretnél írni vagy csak ezek után kezdett el formálódni a történet?

Kovács András Péter: Nem, sőt bevallom még a műfajok között is kutakodtam a fejemben. Az a baj, hogy nagyon kevés receptet tudok fejből, így tehát szakácskönyv nem lehetett, a csináld magad típusú könyvekbe se mertem belevágni, mert olyanokat kellett volna megtenniük az embereknek, amiket eddig még személyesen nem próbáltam, úgyhogy a regény bizonyult a legjobb formátumnak. (Nevet.)Egyébként nem nagyon volt még kész semmi a történetből.

B.: A regény szereplői elég karakteresekre sikeredtek. A konkrét alakokat találtad ki előbb, avagy a cselekmény volt meg hamarabb?

K.A.P.: Folyamatosan alakult mindkettő, leginkább egymást formálták. Ez úgy működik, hogy ember kitalálja a történetet majd elgondolkodik azon, hogy milyen karakterek passzolnának bele leginkább, aztán ezek a szereplők átírják az egész cselekményt. Kiderül, hogy amit elgondoltam a korábbiakban azt az adott karakter egyszerűen nem tudja megvalósítani, mert nem olyan típusú ember, így a különböző személyiségek végül sokat alakítottak a sztorin.

B.: A könyvben több olyan szakma is megjelenik, melyek leginkább korunk sajátosságait tükrözik, ilyen például a marketinges vagy az ügynökösködő munka. Honnan származik ezeknek az ilyen pontos ismerete?

K.A.P.: Leginkább onnan, hogy dolgoztam már egyben-kettőben. A kábeltévészerelő, aki becaplat a lakásunkba, az ügynök, avagy az ügyfélszolgálatos ügyintéző mindannyiunk életéből ismertek. A cég belső embereinek jellemzéséhez pedig leginkább abból merítettem, hogy én magam is nagyon sok ilyen csapatépítő tréningen jártam már műsorvezetőként, mint ahogy a regényben is belecsöppenek egy hasonló helyzetbe, úgyhogy leginkább a megélt tapasztalatok alapján ábrázoltam ezeket.

B.: Csete karakteréről, talán nem árulunk el sokat, ha elmondjuk, hogy egy elég paranoid típus, majd a regény során nagyon sok változáson megy keresztül mind az ő, mind pedig a többi szereplő személyisége is. Azok a helyzetek azonban, melyekbe például ő belekerül, nem mutatnak túl éles váltást egyik pillanatról a másikra?

K.A.P.: Igen, egy olyan emberről van szó, aki néhány oldallal korábban még a szobájában szorong és gyártja a maga kis összeesküvés-elméleteit. Igazából ez volt a cél, hogy valahogy továbbfejlődjenek ezek a nem mindennapi személyiségek. Néha ez nyílván kicsit szélsőséges és olykor a saját határaikat is feszegetik, mindenesetre vicces szituációkat keltenek életre ezáltal.

B.: A pszichológusnak, aki csak néhány oldal erejéig jelenik meg a műben, kizárólag az volt a feladata, hogy előremozdítsa néhány karakter jellemfejlődését vagy többet is szerettél volna üzenni vele?

K.A.P.: Jórészt ennyi, másrész pedig, ahogyan azt már korábban is mondtam, jómagam is részt vettem néhány ilyen csapatépítő tréningen, melyek során Csernus Imrével is dolgoztunk együtt. Azt hiszem elég egyértelmű, hogy ez a könyvbéli pszichológus az ő alteregója. Nekem nagyon tanulságos volt az, amit ő ténylegesen művel egy-egy ilyen helyzetben, tehát, hogy embereket néhány perc alatt tud támadóból baráttá vagy barátból támadóvá fordítani, vagyis olyan mesterien tud játszani az érzelmekkel hatalmas nyilvánosság előtt, akár percek alatt is, hogy úgy éreztem mindenképpen tisztelegnek neki a könyvben, úgy, hogy ez egyben az egyik főhős jellemfejlődését is szolgálja.

B.: Bármennyire is úgy tűnik első ránézésre, hogy ez csak egy szimpla krimi-komédia, nekem mégis más a véleményem. A legmegfogóbb mondat számomra ez volt: „Az emberek nem kisszerűek, és azzal, hogy köztük élnek, ők sem válnak azzá: itt mindenki egyszerűen csak ember. Ez a legkevesebb és sajnos a legtöbb is, ami rólunk elmondható." Te miben fogalmaznád meg a könyv filozófiáját, ha van neki egyáltalán ilyenje?

K.A.P.: Igyekeztem belevinni egy kis pluszt a történetbe és örülök, ha ez át is jött. Annál többet viszont nem tudok mondani, mint ami a könyvben is le van írva. A regény tulajdonképpen egy sorskatalógus, tehát mindenkinek a saját kis élete és sorsa folytatódik tovább egészen máshogyan, és tényleg így van, hogy lehetünk különfélék, de nem rosszabb vagy jobb egyik ember a másiknál attól, hogy ő most iráni, netalán szorongó vagy éppen simlis. Beszélhetünk itt akár Topor társdalomtól elszigetelt világáról vagy Csete paranoid hajlamáról, a mű végére az összes kis elszeparált sziget összeáll egy konkrét közösséggé.  Mindannyian egyforma emberek vagyunk, hasonló gyarlóságokkal, melyek épp úgy árthatnak, mint ahogyan segíthetnek is, akárcsak könyvben; a regény végére az összes szereplő kilép a maga kis izolált világából és továbblép, mely egy általános emberi vonásként is értelmezhető.

B.: Minek köszönhető, hogy két különböző borítóval került boltokba a Multigáz?

K.A.P.: Elkészült egyfajta borítórajz, ez a bizonyos füstölgő fejes emberke, viszont volt valamifajta elégedetlenség a kiadó vezetőjében és jómagamban is, ezért megkerestünk egy másik grafikust, aki elkészítette a második változatot. Szerettük volna megismerni a közönség véleményét is erről a kérdésről, így a Facebookon szavazásra bocsátottuk a kész terveket, ahol is a füstölgő fejes változat bizonyult kedveltebbnek. A jelenlegi eladási statisztikák egyébként a közönséget igazolják, ugyanis ezidáig a füstölgő fejesből vásároltak többet az olvasók, de így legalább megnyugodtunk, hogy megadtuk a választás lehetőségét is.

B.: El tudnád képzelni esetleg, hogy megfilmesítsék a regényt?

K.A.P.: Bevallom, mikor már írtam a regényt, eleve ezzel a kis hátsó gondolattal építettem fel a történetet. Pontosan ezért nem akartam terjengősre ereszteni a sztorit, hogy minél feszesebb, minél gördülékenyebb legyen, hogy akár majd a filmvásznon is megállja a helyét. Ezért is nincsenek benne külföldi helyszínek sem. Megmondom őszintén, én nagyon örülnék neki, viszont természetesen ehhez az kell, hogy sikeresnek bizonyuljon a vásárlók körében.

B.: Milyen konkrét színészeket tudnál elképzelni a filmes változathoz?

K.A.P.: Nem tudom, sokat gondolkodtam ezen és a főhősökről, például ezért is nem adtam konkrét leírást a könyvben, hogy mindenki olyannak képzelhesse el őket amilyennek akarja. Az én fejemben sem élnek konkrét karakterek.

B.: Van valami konkrét cél kitűzve előtted, melyen aktívan munkálkodsz?

K.A.P.:  Nincsen. Minél jobban stand-upolni, illetve ha írok, azt is minél jobban csinálni. Nekünk stand-uposoknak leginkább ilyen pillanatnyi céljaink vannak tehát, hogy este mikor tovább megyek majd a következő fellépésre és az a lehető legjobb sikerüljön. Mondhatni napról napra élünk, és mindig tökéletesen kell teljesíteni, soha nem hibázhatunk. Ez így éppen elég célkitűzésnek.

B.: Készülhetünk tehát arra, hogy idővel majd további regényeket is olvashatunk tőled...

K.A.P.: Ha a közönség is úgy akarja, akkor igen. Igyekeztem az összes szálat elvarrni, viszont próbáltam úgy alakítani a történet végét, hogy nyitva is hagyjak néhány dolgot. Ez magában hordozhatja akár egy folytatás ígéretét is. Amennyiben lesz rá igény szívesen állok elébe!

Az interjú létrejöttéért köszönet a Bookline könyvesboltnak, illetve az Ulpius-ház kiadónak.

Az interjút készítette: Váradi Dóra (Bombahír)
Közreműködött: Scheer Ádám Zoltán (Bombahír)

Az interjút köszönjük a Bombahírnek

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.