Magyarországon kétezer-tízben azt a kifejezést használni, hogy stand-up, sokunk örömére nem egy ismeretlen fogalom. Azt viszont, hogy stand-uposaink írói oldala mennyire megnyerő a számunkra, eddig nem tudhattuk biztosan. Kovács András Péternek most megjelent Multigáz című könyve azonban elég meggyőzőre sikeredett. Első hallásra persze az ember esetleg kétkedve veszi kezébe a könyvet. Mit is várhatunk tőle? Mégiscsak egy előadó tollából származó regényről beszélünk. Az előadó ellenben talán nem is jó kifejezés, ebben az esetben egy humoristáról van szó.

A prózai mű nagyon színes, mind a történet izgalmas menetét tekintve, mind pedig a karakterek különbözőségét vizsgálva. Az író (azért használom ezt a kifejezést, mert KAP ezzel a könyvvel bebizonyította, hogy nem csak mint humoristát érdemes említeni) nagyon logikusan építi fel a cselekményt, általában meg-megszakítva az egyes szálak folytonosságát, melynek köszönhetően végig fenntartja az olvasó érdeklődését.
Kovács András Péter élettapasztalatát dicséri továbbá korunk divatos szakmáinak nagyon reális, gyakran humorral, kissé ironikusan megvilágított jellemzése, legyen ez akár a marketingesek világa, akár az ügynöki munka mindennapjainak bemutatása.

Egy nagyon olvasmányos műről van szó, melyet csak a nagyon gyakori helyesírási hibák tesznek kissé nehézkessé. Ezek természetesen nem azért vannak benne megdöbbentő gyakorisággal, mert a jogot végzett író, humorista esetleg diszgráfiás zavarokkal küzdene; ezzel az eszközzel érzékelteti azt a fajta faragatlanságát bizonyos szereplők esetében, melyre írott forma lévén még inkább rá kíván világítani.

A szereplők karakterei külön-külön megérdemelnének egy-egy jellemrajzot. A krimi-komédiának aposztrofált műnek, leginkább komikus oldalát erősítő alakok bemutatását Topor Jánossal kezdi a szerző, akinek hála nagyon érzékletesen nyerünk betekintést a kisstílű csaló trükkjeibe, azoknak életébe.  Hogy a társas közeget nem kimondottan kedvelő szélhámos, azonban ne maradjon hosszasan társ nélkül, hamarjában megismerjük későbbi partnerét Csete Mátét is, akinek paranoid hozzáállása az élethez a legjellemzőbb tulajdonsága is egyben.  Ezen paranoia bemutatására KAP, olyan légből kapott híreszteléseket használ, melyeket mondjuk a H1N1 típusú influenza védőoltásainak kapcsán hallhattunk. Ebből a néhány soros jellemzésből is hamar kiderül mennyire különböző a majdani barátok személyisége, el lehet képzelni tehát, hogy milyen sok nevetséges szituációt fog szülni a kettejük kapcsolata. Természetesen a negatív karakterek megjelenésére sem kell sokat várni, mert végül is milyen volna egy „valódi" krimi főgonoszok nélkül, ám szerencsére hétköznapi hőseink vannak elég rafináltak vagy még inkább szerencsések a nehézségek leküzdéséhez.

Bár krimi-komédia az alkotás hivatalos műfaja, ennél jóval többet kapunk a regény olvasásával. Nagyon jó példa erre a szereplők jellemváltozásainak bemutatása, melyeket az író lélektani tapasztalatai segítségével támaszt alá. Bár csak néhány nap alatt megy végbe a konfliktus, ez is éppen elegendő ahhoz, hogy a mű végére személyiségükben teljesen eltérő karakterek köszönjenek vissza ránk.

A humor forrását nem kizárólag a helyzetkomikumok adják, melyekkel végig szembe találjuk magunkat, sokkal inkább azok a hétköznapokból is mindenki által jól ismert helyzetek, melyek az író megvilágításában valóban inkább nevetségesekké, mintsem bosszantóakká alakulnak át.

A Multigáz egy ízig-vérig korrajzként is értelmezhető alkotás, ahol bár helyenként eltúlzott módon, mégis nagyon őszintén, valóságosan nézhetjük meg magunkat, kétezer-tíz magyar társadalmát, hogyan is festünk kívülről. A humor mindig egy jó módszer a feszültség oldásához, azonban érdemes továbbgondolni az olvasottakat kicsit józan ésszel is. Tényleg elegendő egy ilyen felszínes, mélyebb kapcsolatoktól ódzkodó mentalítás az ember életébe, vagy mint szereplőink a mű végére, ennél mi is kaphatunk többet?

Akinek elnyerte tetszését a Showder Klub-os szerzőnek regénye, nem kell szomorkodnia annak befejeztével, mivel heteken belül megjelenik Kiss Ádám, a másik kedvelt nagyágyú műve is, ugyancsak az Ulpius-ház gondozásában.
 

Az ajánlót köszönjük a Bombahírnek.