Holló Anna grafikusművész a Gréta garbója című könyv illusztrációiért az Oktatási és Kulturális Minisztérium különdíját kapta meg a Szép Magyar Könyv 2009. díjkiosztó ünnepségén a 81. Ünnepi Könyvhét keretében. Holló Annával Elekes Dóra beszélgetett.

E. D.: Hogyan kezdtél el gyerekkönyveket illusztrálni?

H. A.: Képgrafikusként végeztem a Képzőn, előtte grafikaszakos voltam a Kisképzőben, ahol az érettségi munkám egy könyvterv volt a groteszk költészet gyöngyszemeihez, de ez felnőtteknek készült. Kifejezetten gyerekkönyv illusztrálásra csak a Gréta garbója kapcsán vállalkoztam. A saját magamnak készült munkákra gyakran mondták, hogy „Jaj, hiszen ez olyan, mint egy gyerekkönyv illusztráció! Miért nem csinálod ezt?” A munkáim hozták a lehetőséget, nem én kerestem. Történetekben gondolkodom, a „világom” tele van hétköznapi és fantasztikus szereplőkkel, melyek az ábrándozásaim, a morfondírozásaim eredményei. Gyakorlatilag bármi megtörténhet a papíron, és ennek révén olyan szabadságot tudok megélni, amelyről remélem, hírt adnak a képeim is. Az illusztrálás egy kicsivel kötöttebb műfaj, de izgalmas, nagy kihívás az is, hogy megtaláljam magam az adott szövegben vagy feladatban. Sok tanulnivalóm van még, hiszen ez egy komoly szakma, nem feltétlenül elég szépen rajzolni.

E. D.: Milyen technikákkal dolgozol?

H. A.: A lehető legváltozatosabb technikákkal, és éppen ezért nem érzem úgy, hogy bármelyiket is teljes mértékben uralnám – ami addig nem probléma, amíg nem jön egy megrendelés, ahol legalább nekem tudnom kell, hogy mire vagyok képes. A Gréta illusztrálása közben kerültem újból egy kicsit közelebb az akvarellhez. Sokszor a hordozó határozza meg az eszközt, amit választok. Például a sárgás diósgyőri papírra grafitceruzával készítek vonalrajzokat; a szép, színes tónusú papírokra zsíros ceruzával vagy krétával rajzolok; a rongy ingres-re ecsetfilccel és tussal maszatolok, vagy „vonal-anorexiás” rajzokat készítek; fára, kőre, papírhulladékra bármivel rajzolok (ami fog). Mindig is érdekeltek a sokszorosító grafikai eljárások, de mostanában talán a leginkább az olajfestés és a számítógépes grafikai programok izgatnak.

E. D.: A gyerekirodalom mely vonulatait érzed magadhoz, a képi világodhoz közelállónak?

H. A.: Nehéz kérdés ez, ezen még nem gondolkodtam igazán. Nagyon szeretem azokat a meséket, melyek meglepnek, humorosak, kicsit groteszkek, vagy úgy használják a régi mesék fordulatait, hogy az erő és a tartalom nem vész el. Például Pierre Gripari meséi jutnak eszembe, de most olvastam újra Andrew Lang Maflázia című könyvét is, és nagyon jól szórakoztam: Réber László rajzai tökéletesen kiegészítik a történetet. Jó volna képeskönyveket csinálni, mint amilyenek Mosonyi Alíz és Háy Ágnes könyvei, ahol a kép és a szöveg szorosan együtt él. Vagy eszembe jut még a Kis Kukac könyv az egyedülálló humorával, kedvességével és abszurditásával. De a versekhez is közel kerültem: nagy öröm kézbe venni a nemrég megjelent Aranysityakot, a sok jó verssel. Lehet, hogy néhányat és is „megképesítek”.

E. D.: Hogyan folyt az együttműködés Finy Petrával?

H. A.: Nagyon jó volt vele együtt dolgozni. Szeretem a humorát és a gondolkozásmódját; azt hiszem, van valamifajta szellemi rokonság közöttünk. A születésnapomon ültünk le először Petrával és Szigethy Katával megnézni a portfoliómat, és ha már a kiadót is szóba hoztam, meg kell mondanom, hogy velük is nagyon jó élmény volt együtt dolgozni. A tapasztalatlanságomból adódó csúszásokat nagyon jól tolerálták, és abszolút támogató légkört teremtettek. De a kérdésre visszatérve, Petrával, sajnos, nem tudtunk sokat találkozni a munka alatt, ők kiköltöztek a Pilisbe, és megszületett Léna lányuk is. Viszont most, a Könyvfesztiválon megittunk együtt egy limonádét, és új ötleteink támadtak: pályázni szeretnénk egy külföldi képeskönyv pályázatra, de hogy ebből mi lesz, azt most még nem tudom.

E. D.: Mit szólsz a díjhoz?

H. A.: Nagyon örülök neki; mindig jó érzés, ha pozitív visszajelzést kap az ember. Sokat dolgoztam ezen a könyvön, és örülök az elismerésnek. Remélem, a díj kapcsán több ember ismeri meg a könyvet és a munkáimat is.

Kiadói hír (Naphegy)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.