Hogy melyik írónak a könyveit fogom Nektek ajánlani az nem kérdés. Az én egyik legnagyobb kedvenceim közé Paulo Coelho könyvei tartoznak. Itt azonban máris sokfelé szakadok, mert egyiket jobban szeretem, mint a másikat. Hogyan választhatnék hát közülük ki egyet?! A válasz egyszerű: sehogy… Kiemelnék azonban pár kötetet, aminek segítségével Te saját magad döntheted el, melyik könyvet akarod majd elolvasni. Az egyik az Élet, a másik pedig a Szerelem. Ezek idézetgyűjtők, könyveiből találhatsz bennük részleteket.

A történetek minden egyes könyv esetében egy fő gondolatra épül. A Piedra folyó partján ültem, és sírtam című mű azt kérdezi – van-e hited? Miért van az, hogy Istent mindenki férfinak képzeli el? Egy zarándokhely atmoszféráját, úgy írja le, ahogy Te magad sosem tudnád megfogalmazni, és mégis úgy érzed, ha már jártál egyszer Lourdes-ban, hogy: igen, a szívemből feltoluló érzések pont ilyenek voltak. Ha még nem jártál ott, az sem baj. Egyik barátnőm, aki olvasta a könyvet ezután vágott bele a nagy kalandba, mert kíváncsi volt, tényleg olyan-e a hely, amilyennek olvasta. Nem csalódott!
- „Ezernyi élménnyel gazdagodtam, de nem tudnám pontosabban megfogalmazni, mint ahogy már megtették előttem.” – mondta.

Nincs felesleges mondat a művekben, és külön élvezetet jelentenek az apró történetek. Ez a könyv sokkal többet rejt, mint önmagában egy kitalált történet. Szépirodalmi köntösbe burkolt szavak, melyek a szívedig hatolnak. Az egyik kedvencem, melyet úgy érzem, ha egyszer figyelmesen elolvasol, akkor el akarod majd olvasni még egyszer, vagy talán többször is. Sose add fel a reményt! lásd meg az élet szépségeit! mennyit ér az élet? (Veronika meg akar halni) Mi is az igaz szerelem? (A Piedra folyó partján ültem és sírtam) Vannak-e még jó emberek, kiállunk-e egymás mellett mi, emberek? (Az ördög és Primm kisasszony) És hogy hol van az igazi kincs? (Az alkimista) Ezeket rejtik Paulo Coelho írásai, hogy csak tényleg párat említsek.

Az alkimista sem véletlenül lett az egyik legnépszerűbb könyve. A főszereplő, az egyszerű sorshoz szokott pásztorfiú, akiről ír, valójában mi magunk vagyunk. Hisz mekkora utat jártunk már be, mire felismertük hol is rejtőznek a számunkra legértékesebbek. Elsodor minket sokszor az ár, de miért? Mert hagyjuk magunkat sodortatni, és csak kevesek számára adatik meg, hogy visszatérjen a gyökereihez, ahol végül megtalálja azt, amiért valójában útnak indult. A kincs mindig is ott volt, csak mi voltunk túl bátortalanok, vagy figyelmetlenek ahhoz, hogy észrevegyük.

Veronika története is nagyon fordulatos. Egy öngyilkosságot megkísérlő lány segítségével tárja fel előttünk az író, hogy milyen sok szép van az életben, például egy virágárus néni a templom előtt. Amikor ezt olvastam, utána tudatosabban kezdtem a saját életemben is keresni azokat az apróságokat, amik természetes környezetemben jelen vannak. Elsétáltam a munkahelyemre, közben pedig számoltam, hogy mi minden hiányozna, ha nem úgy lenne épp, ahogy. Kik lennének azok, akiket kár lett volna nem megismerni, melyek azok az apró díszletek, amik szebbé tették és teszik a napokban is az életemet.
Összegezve mindezeket azt mondanám, hogy Paulo Coelho könyvei bár önmagukban is megállják a helyüket a szépirodalmi polcon, érdekes és kedves történetek. Mégis többek, mint csupán egy-egy alkotás, mert gondolatébresztők.

Ajánlom hát mindenkinek nagy szeretettel műveit!

FaVale ajánlója
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.