Sofi Oksanen:Tisztogatás

„Mindig akad valaki, aki majd pontosan emlékszik. Nincs olyan sötétség, amelynek ne volna szeme.”

Lars von Trier Dogville-jét nézve éreztem ilyen tehetetlen, gyilkos dühöt, mint most Sofi Oksanen könyvét olvasva. Belesikítani a történetbe; eddig és ne tovább.


Azt hittem, én már minden borzalmat láttam, átéltem vagy hallottam. Hogy engem már nem lehet sokkolni, nem lepődöm meg semmin, amit az emberek egymással művelnek hit, ideológia vagy bárminek a nevében.

A finn írónő azonban összeszorította a szívem, és markolta szorosan 367 oldalon keresztül. Nem hagyott szünetet, egy pillanatnyi megnyugvás, egy másodpercnyi enyhülés nem sok, de ennyit sem engedett. Olvasás közben minden zajra összerezzentem, képzeletbeli legyeket hessegettem, orromban éreztem a romlott hús szagát, és a szereplőkkel együtt fulladoztam a húggyal átitatott zsákkal a fejemen.

És rettegtem. Rettegtem, hogy a könyvet becsukva egy kis faluban találom magam, pengevékonyra szorított szájú, összevont szemöldökű, lesütött pillantású, testileg és lelkileg megnyomorított emberek között.


Sofi Oksanen eközben szenvtelenül, tárgyilagosan csak mesélt és mesélt. És fogalmam sincs, mi volt a szörnyűbb, amit kimondott vagy amit nem. Nincs a Tisztogatásban egy felesleges mondat, szó, de még rag sem. Kopogó mondatok, jellemábrázolások félsorokban, egy bekezdésben egy élet, egy sors, egy tragédia.

Sofi Oksanen nem ítélkezik, ugyanakkor együtt sem érez a szereplőivel. Ő csak továbbadja a beszélt történelmet. Beszélt történelem, igen. Nem a hivatalos – szovjet/orosz, német vagy észt – történelemkönyvekben szentesített dátumok, események, (ki)magyarázások regénye ez. Nem a megszállóké és nem a megszállottaké. Az embereké. Akik lehetnénk akár mi is.

Sting jár az eszemben, hogy mennyire törékenyek is vagyunk. Ha húszévesen találkozom a Tisztogatással, amikor még tudtam, mi a jó és a rossz között a különbség, amikor még minden fekete vagy fehér volt, hideg vagy meleg, de semmiképpen nem szürke vagy langyos, akkor hamar kimondtam volna az ítéletet a regény alakjaira. Most már sokkal bizonytalanabb vagyok. Nem tudom, akkor, ott, az ő helyükben hogyan döntöttem volna. Mitől lesz hős az egyik, mitől áruló a másik? Hogyan képes valaki minden kínzásnak ellenállva megőrizni egy titkot, hogy szerelmét mentse, és később ugyanennek a szerelemnek a nevében elárulni másokat, akiket hatalmában állna megvédeni?

A Tisztogatásban – a gyerekek kivételével – nincsenek ártatlan áldozatok. Mindenki bűnös valamiben és ugyanakkor áldozat. De vajon lehet-e boldog valaki más boldogtalansága árán? Meddig lehet arra hivatkozva rosszat elkövetni, hogy engem is megvertek, kínoztak és megerőszakoltak? És ami a legfontosabb, hogyan tudunk magunkkal együtt élni, és miféle élet lesz az? Vetünk, aratunk, állatokat etetünk tovább, mintha minden rendben lenne? Igen, ebben még van ráció. De már semmi másban nincs. Csak nem gondolkodni, ha mégis, akkor önigazolást keresni, ha megtaláltuk, akkor mantraként ismételni, amíg már hiszünk benne, hogy csak minket bántottak, mi vagyunk a sértett fél. És már engesztelhetetlenül gyűlöljük is azt, akinek a vesztét okoztuk.

Káin és Ábel története, féltékenység, irigység, gyilkosság, erőszak, szégyen, megszállás, Szibéria, Csernobil, prostitúció…

Nem könnyű olvasmány a Tisztogatás, feldolgozni még nehezebb. És mégis… Sofi Oksanen regényét meg kell venni, el kell olvasni, és beszélni kell róla.

1992-ben, a már szabad Észtországban találkozik két nő. Egy idős asszony és egy fiatal lány… A történet folytatását pedig tessék elolvasni. Érdemes.


A düh helyén mostanra már csak valami nagyon mély szomorúság maradt bennem. És egy kérdés. Emberek, mikor hagyjuk már abba…?

Boros Ágota  ajánlója. Kiadói hír (Scolar)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bookline.blog.hu/api/trackback/id/tr622317669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása