Eoin Colfer – Douglas Adams: Ja, és még valami…

 

"Bármi lehet valóságos. Minden elképzelhető dolog meg is történik valahol a dimenziótengelyeken. Ezek a dolgok billiószor megtörténnek ugyanazzal az erdménnyel, és soha senki nem tanul belőlük. Amit valaki csak elgondol vagy elképzel, kíván vagy hisz, már megtörtént. Az álmok lépten-nyomon valóra válnak, és nemcsak az álmodóknak."

Fenntartásokkal vettem kezembe a Galaxis útikalauz stopposoknak trilógia hatodik kötetét. Örülök, hogy megtettem. Így voltam a filmes adaptációval is, mert elképzelni nem tudtam, hogyan lehet Douglas Adams humorát csorbítatlanul filmvászonra vinni. Az is sikerült. Úgy tűnik, hogy a Galaxis útikalauz lelkes folytatói Ford Perfect útmutatásait követve nem dobják be a törülközőt.

Mario Vargas Llosa  perui születésű író kapta az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Akadémia közleményében az írót "igazi nemzetközi polgárnak" nevezte. A döntés indoklása szerint "a hatalomszerkezetek feltérképezése és az egyén ellenállásának, lázadásának, valamint kudarcának az erőteljes ábrázolása" miatt érdemelte meg a díjat. Vargas Llosa a Nobel-díjat december 10-én veheti át.

Már első regénye, az 1962-ben megjelent, önéletrajzi ihletésű A város és a kutyák meghozta számára a széles körű nemzetközi elismerést. A regény cselekménye a perui társadalom válságos világát szimbolizáló limai katonaiskolában játszódik, ahol az erőszak és megalázás módszereire nevelik a fiatalokat. Második, A zöld palota című fordulatos meseszövésű regényben Llosa átfogó képet fest a perui társadalomról, és rávilágít a fehérek és az indiánok világa között tátongó szakadékra. A hetvenes-nyolcvanas években sorban jelentek meg kitűnő regényei (Pantaleón és a hölgyvendégek, 1973; Háború a világ végén, 1981; Mayta története, 1984; Ki ölte meg Palomino Molerót, 1986, A beszélő, 1987; Szeretem a mostohámat, 1988).

Llosa nemcsak regényeiben, hanem publicisztikáiban, előadásaiban gyakran kifejti véleményét a terrorizmusról, a diktatúrák elleni harcról, a globalizációról, a nők helyzetéről és persze a kultúráról. Sőt a kilencvenes években komolyan politizált is. 1990-ben hazájában, Peruban a Demokrata Front vezetőjeként eséllyel indult az elnökválasztáson, és csak kevéssel maradt le a győztes Alberto Fujimori mögött. Gyakran szólal fel a demokrácia és az emberi jogok védelmében, bírálja a latin-amerikai baloldali vezetőket.



Gourmand vagyok - kellett ráébrednem Szilasi László regényének olvasása közben. A kijelentés sznobsága még most is mellbe vág. Ráadásul e szerint én kifinomult ízleléssel, s tetejében e téren ízléssel is rendelkezem. Kiérzek mindent, és még azt is tudom, jó-e, illő-e az érzett íz. Hát nem. Lehet, hogy a francia gourmand ilyen, de a magyari, kisvárosiasított változat örül, ha ízlelgethet. Márpedig itt minden szónak íze van. Zamata. Akinek memória adatott, az tudja, felismeri, mi ottlikos, mi szerbes. Vagy éppen peteleis. Akik utaztak, azok felismerik, mi zalai, mi meg inkább csabai. Vagy éppen kassai. Aki az idők ismerője, az felismeri, mi Vizsoly előtti, s mi utáni. Vagy ugyanígy Széphalommal. Netán a berlini fallal. De a mesterszakács minden titkát senki fel nem fedheti, mert tudásuk még ha ugyanakkora, vagy tán nagyobb is, mégsem ugyanaz. Megkockáztatom, ebben a regényben a szavak kiválasztása és elrendezése az igazán zseniális.

 

Interjú Ole Nydahl Lámával

A koppenhágai születésű Ole Nydahl a 16. Karmapa első nyugati tanítványából avanzsált a tibeti buddhizmus meditációs mesterévé. A zabolátlan gyerekből a karma kagyü-vonal egyik lámája vált. Utazásai nagyjából negyven évvel ezelőtt kezdődtek, és tartanak mind a mai napig. Testközelből tapasztalhatta meg, milyen is a misztikus Kelet, amelyről gyermekkorában annyi álmot látott. Az Első lépés a Gyémánt Úton Ole és felesége, Hannah első közös nepáli, bhutáni és indiai útjairól számol be, illetve arról, hogyan kerültek igazán szoros kapcsolatba a buddhizmussal és váltak ők maguk is tanítókká.

Október 7-én jelenik meg a Jaffa Kiadó gondozásában Láma Ole Nydahl legújabb kötete, Ahogy a dolgok vannak címmel. Az október 8-án tartandó könyvbemutatón a lámával személyesen is lehet találkozni. Kedvcsinálóként elevenítjük fel a lámával  tavaly készült interjút.

Jaffa Kiadó: Ha az utazó elindul Nepálba azért, hogy hasonló tapasztalatokra tehessen szert, mint Hannah és Ön annak idején, mivel találja magát szembe?

O. N.: Nepál teljesen más országgá vált, bár még mindig gyönyörű hely, de már nem ugyanaz, mint volt. Korábban elöljárói testületek, panchayatok segítették az uralkodó munkáját, felügyelték a törvények végrehajtását. Tavaly kikiáltották a köztársaságot, és ezzel megszűnt a több száz éves monarchia. Azelőtt komoly szerepe volt a vallásnak. Szinte sosem voltak felkelések vagy lázadások az országban, mert mindenki úgy vélte, ami ebben az életében osztályrészéül jut, az az előző életének egyenes következménye. Azzal törődtek, hogy a jelenlegi életüket valamilyen módon jobbá tegyék.
Sajnos a nagy tanítók mind meghaltak a ’70-es, ’80-as években, alig maradtak néhányan, akik a régi iskolához tartoznak. Az ősi szent helyek közül összesen három maradt fent, ezek még mindig rendelkeznek azzal a sajátos energiával, mint annak idején. A nepáliak gyönyörű Buddha-szobrokat és tekercsképeket készítenek, az alkotóik napjainkban is minőségi munkát végeznek. Sajnálatos módon azonban Nepál is túlnépesedett, a csendet felváltotta a hangos és olcsó autók zaja. Az emberek felhagytak a hagyományokkal, megváltak régi értékeiktől, és helyettük teret engedtek ennek a temérdek műanyagnak, melyek manapság oly könnyen elérhetőek. Ugyanakkor elégedetlenné váltak és számtalan problémával küzdenek.



A Magvető Kiadónál most jelent meg Martin Booth Az amerikai című regénye, melyből George Clooney főszereplésével készült film magyarországi bemutatója is hamarosan sor kerül.

A film rendezője  a rockfotóiról ismert Anton Corbijn, akinek videóklippjeit és portréfotóit  tavaly megismerhettük a Ludwig Múzeumban. Corbijn eddig egyetlen filmet forgatott a Joy Division frontemberéről, Ian Curtisről, így pályájában mérföldkőnek számít, hogy a zene világát maga mögött hagyva belevágott egy nagyjátékfilm rendezésébe.

A forgatókönyvet Rowan Joffe írta Martin Booth 1990-ban A Very Private Gentleman címmel megjelent regénye alapján. A könyv igencsak nagy hatással lehetett a film producerére, hiszen saját bevallása szerint tíz éven át foglalkoztatta a történet, míg elindult a megfilmesítés. Ennek kapcsán nyilatkozta: "Rögtön azt gondoltam, hogy ebből egy nagyon szexi, és szórakoztató filmet lehetne készíteni, melynek főhőse nagyon komplex, és izgalmas karakter lenne. Emellett az is magával ragadott, ahogy bepillantást nyerünk a magányos főhős világába, aki romantikára, és feloldozásra vágyik, a benne egyre inkább elhatalmasodó zűrzavar ellenére.”

Úgy tűnik ebben az esetben is érdemes lesz a filmmel párhuzamosan elolvasni az eredeti regényt.

Kedvcsinálónak részlet a könyvből:

Jogvédelmi svédasztal

journal - 2010.09.30. 16:57

Címkék: szabó máté



Recenzió Szabó Máté Ki őrzi az őrzőket? – Az ombudsmani jogvédelem című könyvéről

 

A Ki őrzi az őrzőket? című, Az ombudsmani jogvédelem alcímű könyvet olvasva – amit Szabó Máté professzor felerészben maga írt, felerészben hivatali munkatársai írásaiból szerkesztett – a fenti hasonlat jutott eszembe. Van ebben a könyvben is minden, ami a jogvédelem köréből szem-szájnak ingere: hideg és meleg (szellemi) ételek, könnyebb és nehezebb fogások (gondolatok), hazai és külföldi különlegességek, csak a desszert hiányzik a végéről, sőt, a gyülekezési jogról szóló III. rész a legnehezebb falat, 2006 ősze óta rágódunk rajta. Az emberi jogi történeti előképek és a napi aktualitások, az ideológiai irányzatok és az intézményi gyakorlati praktikák, az állami és a civil társadalmi jogvédelmi módszerek mégiscsak egy terítékre kerültek, és az információra és tudásra éhes olvasónak bőséges és tartalmas választékot nyújtanak.

Régimódi kémtörténet

 

A magyar krimi már régóta létező műfaj, azonban a 2008-ban megjelent Budapest noir előtt pár villanáson kívül semmi emlékezeteset nem tudtunk felmutatni. Kondor Vilmos fogta a klasszikus amerikai hard boliled krimik igazságérzetéből nyomozó borostás, ballonkabátos, cigarettázó főhősét, elkeresztelte Gordon Zsigmondnak, majd elhelyezte a két világháború közti Budapesten és szabadjára engedte. A zsurnaliszta egy zsidó lány halálának ügyében kezdett nyomozni bejárva a főváros legmélyebb, bűnös alvilágát és a legfelsőbb köreit, mire rábukkan az igazságra. Élő történelem, élő alakok, és a könyv végére döbbenünk rá, hogy a noir klasszikus krimije is végre életre kelt Magyarországon. Egy év sem telt el és már jött is a folytatás, a Bűnös Budapest, ami már sokkal szabadabban használta fel az eredeti műfajt, a második világháború kitörésének vészterhes évébe kalauzol minket, ahol Gordon ezúttal egy nagyszabású drogügylet nyomait követi az egyre jobban Németország felé sodródó hazánkban.


A 2010-es Könyvhétre jött ki a sorozat harmadik kötete, A budapesti kém. Már a címből is látszik, hogy Kondor ezúttal egy rokon műfaj, a kémregény felé tért ki. Gordont Kállay miniszterelnök kémfőnöke, Ujszászy István bízza meg egy nagyon fontos feladattal: egy levelet kell elvinnie a német spionoktól hemzsegő Budapestről a háborútól kísértetvárossá vált Velencébe, amiben a miniszterelnök veszi fel a kapcsolatot a szövetséges hatalmakkal. Gordon nem utasíthatja vissza a megbízást, így beutazza a háború sújtotta Európát, de az amerikai összekötőjét egy titokzatos alak megöli, és majdnem Gordonnal is sikerül végeznie. Az újságíró visszatér Budapestre, hogy megtalálja az árulót, és a tét nem kisebb, mint egész Magyarország jövője.



Sofi Oksanen:Tisztogatás

„Mindig akad valaki, aki majd pontosan emlékszik. Nincs olyan sötétség, amelynek ne volna szeme.”

Lars von Trier Dogville-jét nézve éreztem ilyen tehetetlen, gyilkos dühöt, mint most Sofi Oksanen könyvét olvasva. Belesikítani a történetbe; eddig és ne tovább.


Azt hittem, én már minden borzalmat láttam, átéltem vagy hallottam. Hogy engem már nem lehet sokkolni, nem lepődöm meg semmin, amit az emberek egymással művelnek hit, ideológia vagy bárminek a nevében.

A finn írónő azonban összeszorította a szívem, és markolta szorosan 367 oldalon keresztül. Nem hagyott szünetet, egy pillanatnyi megnyugvás, egy másodpercnyi enyhülés nem sok, de ennyit sem engedett. Olvasás közben minden zajra összerezzentem, képzeletbeli legyeket hessegettem, orromban éreztem a romlott hús szagát, és a szereplőkkel együtt fulladoztam a húggyal átitatott zsákkal a fejemen.

És rettegtem. Rettegtem, hogy a könyvet becsukva egy kis faluban találom magam, pengevékonyra szorított szájú, összevont szemöldökű, lesütött pillantású, testileg és lelkileg megnyomorított emberek között.

Monaldi és Sorti, olasz történészházaspár levéltári kutatásai során egyedülálló dokumentumokra akadt: megtalálták Atto Melani elveszettnek hitt levelezését. Elhatározták, hogy egy regénysorozat formájában dolgozzák fel a híres kasztrált énekes életét, aki a Napkirály, XIV. Lajos legügyesebb kémje volt.

A hét kötetesre tervezett sorozat címei összeolvasva egy latin nyelvű mondatot alkotnak: Imprimatur secretum, veritas mysterium, unicum… A két utolsó könyv címét a szerzők teljes titokban tartják, és rajongóik egyik kedvenc szórakozásává vált világszerte, hogy megpróbálják kitalálni, mi lehet a két utolsó szó.




Darvas Béla és Székács András (szerk.): Mezőgazdasági ökotoxikológia

Csaknem fél évszázaddal ezelőtt, 1962-ben jelent meg Amerikában Rachel Carson Néma tavasz című korszakalkotó bestseller könyve, mely a rovarirtó DDT-re koncentrálva hívta fel a figyelmet „túlkemizált” környezetünk veszélyeire. Bár magyar fordításban nálunk csak 1995-ben jelent meg e mű Kőmíves Tamás kitűnő utószavával, Magyarország már 1968-ban (elsőként a világon) betiltotta a DDT használatát. A hazai növényvédelmi és egészségügyi szakemberek számára tehát a környezetünkben előforduló veszélyes vegyületek ténye régóta jól ismert. A téma mégis aktuálisabb mint valaha, Ezt bizonyítja a Darvas és Székács szerkesztésében nemrég újra kiadott kitűnő könyv, a Mezőgazdasági ökotoxikológia.

A téma időszerűségét több tényező is indokolja: (1) A vegyipar fejlődésével egyre több szintetikus vegyület kerül forgalomba. Mint a könyvből megtudjuk mintegy 100 ezer félével élünk együtt, s számuk évente 1-2 ezerrel nő. (2) A lassan 7 milliárdos emberiség élelmezése („biomassza”-, bioetanol- és biodízel-termeléssel súlyosbítva) egyre nagyobb hozamokat igényel, melynek egyik rövidtávú eszköze a fokozott agrokemizálás. (3) Profitorientált világunkban fokozódik a bizalmatlanság (sokszor megalapozottan) a termesztésben és feldolgozásban használt szerek ártalmatlanságát illetően. Mindezek ismeretében a Mezőgazdasági ökotoxikológia hiánypótló fontos olvasmány szakembernek és laikusnak egyaránt.

Megtorlások és megalkuvások regénye – 1956 után

Spiró György Tavaszi Tárlat című regénye az ’56-os magyar forradalmat követő hónapokban játszódik. Középkorú hőse véletlenül röviddel a forradalom kitörése előtt vonul kórházba műtétre, és a szovjetek novemberi bevonulása után kerülhet csak haza.
A regény olyan világot ír le, amelyben azok sem lehetnek biztonságban, akikről mindenki pontosan tudja, hogy nem vettek – nem vehettek – részt semelyik oldalon semmiféle politikai vagy harci cselekményben. Hősünket a főnökei, a kollégái, a barátai egyik napról a másikra kiközösítik, és a munkahelyére sem járhat be többé. Felesége el van foglalva a reprezentatívnak szánt képzőművészeti kiállítás, a Tavaszi Tárlat szervezésével, és semmi egyebet nem vesz tudomásul. Kettejük hideglelős története fél évvel a váratlanul kitört forradalom után, a szintén váratlan demonstrációvá váló május elsejei felvonulással zárul.
A kor rémisztő mindennapjait, az egyes ember megtörését és kiegyezését, a társadalom önfeladását még nem ábrázolták ekkora erővel.

Részlet a regényből:

Nem árt, ha a forradalom kitörése előtt néhány nappal kórházba vonul az ember, a forradalom leveréséig ott is marad, a megtorlás alatt pedig békésen lábadozik otthon. A sors így megóvja attól, hogy a kritikus napokban rosszul döntsön, sőt döntsön egyáltalán, és róla sem dönthetnek rosszul sem a forradalom idején, sem a leverése után azok, akik mások életéről döntenek. Történetünk hőse, Fátray Gyula gépészmérnök szeptember másodikán töltötte be a negyvenhatodik életévét, és egész napi koplalás után október tizenhetedikén, szerdán kora reggel vonult be a kórházba. Odabent enni már nem kapott, csak inni. Reggel, délben, este egy-egy alapos beöntés, majd másnap, tizennyolcadikán feleségének másodunokabátyja, dr. Kállai Zoltán megműtötte. Az aranyérműtét után esedékes első székelés fájdalmát a szüléshez hasonlítják, és ajánlatos a kórházban megejteni, mert komplikációk adódhatnak. Hősünk a műtétet követő negyedik napon, hétfőn esett túl rajta, Kállai adjunktus megdicsérte, és azt mondta, hogy holnapután haza is mehet. Szerdán mégsem tudott hazamenni, mert előző délután kitört a balhé.

 



Ungvári Tamás Nyomtalanul című új könyvében az 1980-as évek nagy botrányt kavart sorstragédiájának nyomába szegődik, és a védelem tanújaként próbálja igazolni Elbert János irodalomtudós, műfordító életét, és megfejteni halálát…


Ungvári nem pusztán oknyomozást folytat, levéltári adatokat, titkosított iratokat, egykori jelentéseket gyűjt össze, hanem a tőle megszokott mesélőkedvvel emlékezik, felidéz – a háborús idők sárga csillagos gyermekéletét, a családi élet kerékvágásait, a közös kalandok izgalmát. Elbert János életét és halálát. Merthogy Ungvári hiteles tanú, a védelem tanúja – a titokzatos körülmények közepette elhunyt irodalmár unokatestvére, testi-lelki jó barátja.

Olvasson bele a könyvbe még megjelenés előtt!


ELŐHANG EGY RÉMDRÁMÁHOZ

– melyben a főszereplők meghalnak;
az emlékezet támasztja fel őket
Áldozattá nem lesz, hanem születik az ember, miként a költő. Mégsem
a sors bélyegzi homlokára a kiválasztottság jegyét, amelyet azután
gyilkosai felismernek. Úgy van ez inkább, hogy a tökéletes áldozat
személyében összeér a születés és a sors, az örökölt és a szerzett, a
génprogram és a neveltetés, az ösztön és a tudat.

 

Az igazi áldozat ártatlannak születik, s akként hal meg. Nem
véletlenül növekedhetett a holokauszt elborzasztó jelképévé a csecsemőgyilkosság.
A holokauszt valamennyi, azaz hatmillió áldozata
ártatlan volt abban, amiért a megsemmisítő táborokban lemészárolták
őket. Még csak nem is mindig tartoztak olyan nemzethez, amely
a gyilkosok ellen háborút vívott volna. Lehettek öregek vagy ifjak,
szemtelenek vagy tisztelettudók, csalók vagy balekok. Olyasmiért
pusztították el őket mégis, amiről nem tehettek. Személyes tulajdonságaiknak
vajmi kevés közük volt a sorsukhoz.

Az áldozat bűnös lehet ezernyi vétekben, csak abban nem, amiért
elpusztítják.

Könyvem hőséről én mint a védelem tanúja ugyanezt állítom.
Élete s halála ezért is figyelemre méltó. Bár neve nem titok, addig nem
árulhatjuk el, ameddig el nem mondtuk róla azt is, hogy rendkívüli
sorsában a nemzedékéé – s talán a nemzetéé – tükröződik. Ahogyan
a legszörnyűbb csecsemőhalál jelképében benne foglaltatott a véneké,
az árváké, az asszonyoké, úgy az övében is ama AKÁRKIÉ, aki a
misztériumjátékok színpadán kísértések s csalódások közepette jut
el a megváltásig és a kegyelemig. EVERYMAN, JEDERMANN,
AKÁRKI, hibázhatott sokat. Kegyelmet azonban nem az erényeiért
kap, hanem azért, mert halandó volt, és vétlen abban, amiért
elítéltetett.

Még a misztériumjátékok is fellázadtak az eleve elrendelés doktrínája
ellen.

Az életben nem kell mindennek a megszokott sorrendben történnie. Beszélgetőtársam, Kálmán Mari immár ősz hajú sokunokás nagymama, de csak most jelenik meg első regénye. A Talyigás Irma és az Ürdög rendkívül izgalmas, olvasmányos könyv, amelynek stílusa, szövegének belső ritmusa, szóhasználata olyan igényes, akár egy jó versé. A különös sorsú és jellemű nőről szóló mű a jellemzés bravúrja. A történet végig a komédia és a tragédia mezsgyéjén egyensúlyoz – ahogyan az élet is teszi.

 

Az olasz tenor

journal - 2010.09.17. 10:08

Vittorio Grigolo, a fiatal tenor operaénekes debütáló lemeze The Italian Tenor címmel napokon belül megjelenik.  A kritikusok és a közönség által egyaránt elismert művész generációjának egyik legjobbjaként képviseli az olasz tenorista-hagyományt.

Vittorio Grigolo úgy nyilakozott, a The Italian Tenor című első lemeze különösen fontos a számára. Feltétlenül várni akart a projekttel addig, amíg tökéletesnek érezte a feltételeket, hogy valami egyedülállót nyújthasosson ebben a repertoárban. Olyan programot választott, mely kifejezi "a kultúrát amelyből érkezem. Akárha egy névjegykártyát nyújtanék át azoknak, akik még nem ismernek – az olasz tenorista hangja egy eredendően természetes kommunikációt hordoz, mintha egy napsütötte tájra nyitnánk ablakot!"

Vágó István és Hraskó Gábor ajánlója

 



Simon Singh, a jó tollú tudományos ismeretterjesztő, akinek korábban már három könyve jelent meg magyarul is (A Nagy Bumm, Kódkönyv, A nagy Fermat-sejtés), a hét végén Budapestre érkezik. Singh a 14. Európai Szkeptikus Kongresszuson tart előadást arról, hogy miért is perelte be Nagy-Britanniában a Brit Kiropraktőr Társaság, amikor újonnan megjelent Trükk vagy Terápia? című könyvével kapcsolatban kritikai megjegyzéseket tett egyes csontkovácsok állításaira és magára a szervezetre. A per annyira kinőtte magát, hogy végül a sajtószabadság, a brit hitelrontási eljárás kérdéskörének politikai vitáját is kiváltotta, és többek között elindította a „Ki a hitelrontási perekkel a tudományból!” nevű kampányt.

A magyar nyelven a Park Könyvkiadó gondozásában megjelent könyv szerzőpárosa nagyon jól kiegészíti egymást. A másik szerző, Edzard Ernst majd' húsz éve váltott a konvencionális orvoslásról. Az alternatív gyógymódok első európai professzora lett és megalapította a Komplementer Medicina tanszéket a brit Exeter Egyetemen. Számos alternatív eljárással foglalkozó újság szerkesztőségében, bizottság munkájában vesz részt. Sok hasonló pályatársával ellentétben azonban Ernst fontosnak érezte, hogy megvizsgálja, ténylegesen milyen bizonyítékokat lehet fellelni a különféle módszerek hatékonyságának igazolására. Véleményén, konklúzióin bosszankodhatnak egyesek, de komolyan kétségbevonni nem igazán tudják.



José Rodrigues dos Santos rangos újságíró, vakmerő haditudósító, ismert tévés személyiség, egyetemi tanár, boldog férj és családapa, vagyis minden oka meglenne, hogy ennyi babérral a homlokán elégedetten dőljön hátra. De nem. Történt, hogy barátja, José Manuel Mendes, a portugál írószövetség elnöke megkérte, írjon egy frappáns rövid történetet a szövetség folyóiratába. Dos Santos néhány hét alatt abszolválta a feladatot, és leadott egy 200 oldalas „elbeszélést”.  Senhor Mendes, bár jómaga a tömörebb fogalmazás híve, egyáltalán nem csodálkozott, elolvasta a művet, és azt mondta: „Kérem, folytassa, Önnek kiváló regényírói adottságai vannak.” És dos Santos folytatta. 2004-ben így kezdődött dos Santos üstökösszerű regényírói karrierje. Azóta évente jelenik meg egy-egy regénye, sorrendben: A sötétség szigete, A kapitány lánya, A 632-es kódex, Az isteni formula, A hetedik pecsét, Sóhajnyi élet, Isteni düh, és hogy 2010-re milyen meglepetést tervez az író, azt a felcsigázott olvasók legkorábban októberben tudhatják meg.

Dos Santos ma Portugália első számú bestseller szerzője, az elmúlt négy évben három könyve is a toplista élén végzett, a példányszám évtizedes rekordokat dönt, produceri irodák kilincselnek a filmjogokért, és a külföldi olvasók is egyre jobban megkedvelik. A Kossuth Kiadó a 2008-as frankfurti könyvvásáron vette meg dos Santos öt könyvének a kiadási jogát, így a magyar a 14. idegen nyelv, amelyen dos Santos megjelenik. Az első dos Santos-könyvet,  Az isteni formulát, az igazán tapasztalt, többek között Coelho-fordításokon edződött Nagy Viktória tolmácsolásában veheti kézbe az olvasó, és folyamatban van a soron következő dos Santos-regény, A hetedik pecsét fordítása és kiadása is.

Mautner Zsófi végzettségét nézve külkereskedő, szenvedélyét tekintve gasztronómus. Öt éven keresztül diplomataként dolgozott Brüsszelben kulturális és esélyegyenlőségi területen. Ebben az időszakban kezdett el blogot írni Chili&Vanília címmel. A blog első éve után megnyerte a HVG blogversenyének gasztronómiai kategóriáját.

Innentől kezdve napról napra többen olvasták internetes naplóját, sőt gasztronómiai-szakmai körökben is egyre elismertebbek lettek írásai. Majd egyre több rangos, szakmabeli felkérés érkezett, amelyek nagy részére azonban csak pár év múltán mondott igen. Végül a döntést megkönnyítette, hogy felkérték, legyen a Dining Guide étteremkalauz főszerkesztője. Így lett a hobbiból igazi hivatás. Gasztrobloggerből Mautner Zsófi tehát közismert és elismert gasztronómiai újságíróvá, tévéműsorok szakértőjévé és a Chili és Vanília szakácskönyv szerzőjévé lépett elő.

Mautner Zsófi igazi sikertörténetet tudhat maga mögött, mégis felmerülhet a kérdés, mi vezette a pályamódosításhoz. Hiszen a diplomataélet biztos egzisztenciájával, kihívásaival és magas  életszínvonalával szemben kockázatos lépésnek tűnhet ez a váltás. Milyen  érvek szóltak a pályamódosítás mellett, milyen kétségek merültek fel? Hogyan épített fel egy teljesen új egzisztenciát, kapcsolati hálót?
 

John Legend & The Roots egy új, inspiráló projektben mutatják meg közös zenei tehetségüket, melynek a végeredménye a Wake Up! címmel 2010. szeptember 20-án megjelenő album. A közelgő lemez ’60-as, ’70-es évek beli dallamokat vonultat fel, melyek a tudatosságról és öntudatosságról, az elkötelezettségről szólnak - ezzel is arra ösztökélve a hallgatóságot, hogy „ébredjen fel!”.

Az R&B énekes Legend és a The Roots hip-hop csapat a 2008-as amerikai elnökválasztási kampány hatására úgy érezték, akcióba kell lépniük. Először csak egy közös kislemezt terveztek, de aztán gyorsan egy szenvedélyes albummá fejlődött az anyag, mely változást, reményt és aktivizmust fejez ki - nem csupán egy konkrét pillanatot örökítve meg, hanem hosszabb távon megőrizve mondanivalóját, függetlenül a politikai légkörtől.

"Az én feladatom az, hogy megpróbáljak mögé látni, beleérezni, hogy mi az, ami ebben a nagyon általános helyzetben egyedi." Ranschburg Jenő új könyvében az óvodáskorú gyerekek szüleinek leveleiből válogatott, az interjúban ezekről a kérdésekről, a válaszadás módjáról esik szó.



Az időnek van mértéke, tartama, dimenziója, és vagyunk mi, emberek, rövid pórázon tartott foglyai. „Jaj, semmire sincs időm!” – sopánkodunk kétségbeesetten, amikor összecsapnak fejünk fölött az elvégzendő dolgok egymásba torlódó hullámai. Az ember akkor váltotta meg az örök rabságot, amikor mérni kezdte az időt.  Az időmérés alapegysége a másodperc, nagyjából ennyi idő telik el két egymást követő szívdobbanás között. A korszerűbb, hivatalos definíció szerint: a másodperc egyenlő a cézium-133 izotóp két hiperfinom szintje közötti átmenetkor fellépő sugárzás rezgésperiódusának 9192631770-szeresével. A németországi Mainflingenben a Szövetségi Fizikai-Műszaki Intézet DCF-77 rádióadója napi 24 órán keresztül sugározza azokat az időmérő rádiójeleket, amelyekhez a rádióvezérelt kvarcórák Magyarországon is automatikusan igazítják magukat.


Mi az idő? Matematikailag leírható abszolútum, vagy rugalmas absztrakció? Van-e kezdete és vége? Van-e kitüntetett iránya? Vajon formázható-e kedvünk és céljaink szerint, avagy valóban kiszolgáltatott foglyai vagyunk a múlt-jelen-jövő tengelyén előre kapaszkodó kérlelhetetlen folyamatnak? Léphetünk-e kétszer ugyanabba a hérakleitoszi folyóba? „Ami életünkből letelt, az a halál birtoka” – mondja lemondóan Seneca. Pragmatikus megfogalmazás szerint: Az idő pénz. Azt hihetnénk, hogy ez a közhely rohanó korunk hajnalán, a profit mindenek-fölöttiségének dicsőítésére született, holott Theophrasztosz görög filozófustól, Arisztotelész barátjától és tanítványától származik. Mi az időben élünk, és az idő bennünk él. Az idő viszonylagosságát a költők már akkor észrevették, amikor a tudomány még rendületlenül hirdette az idő abszolút jellegét. Mindenki számára másképp múlik az idő: a jegyben járó ifjú lánynak az esküvőig túl lassan, a kiszabott büntetésre váró gazembernek túl gyorsan. „Mankón jár az idő, míg a szerelem minden jogának birtokában nincs” – állítja Shakespeare.

Egek ura

journal - 2010.09.02. 09:47

Címkék: walter kirn

Az Egek ura című film forgatókönyve idén már egy Golden Globe-díjat bezsebelt, elvitte a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál legjobb forgatókönyv díját és a Brit Film- és Televíziós Akadémia legjobb adaptált forgatókönyvének járó díját. A sikeres forgatókönyvhöz mindenképpen hozzájárult, hogy Walter Kirn az eredeti, azonos című könyv szerzője közreműködött a forgatókönyv elkészítésében, habár a filmet Jason Reitman és Sheldon Turner jegyzi.


Az adaptáció nagyon bátor, nem keveset módosított az öt évvel korábban elkészült könyv történetén, hogy a film eszközeivel ábrázolja a multinacionális nagyvállalatok világát és a globalizáció által kitermelt otthontalan utazókat.  A könyv és a film főszereplője a leépítések szakembere, folyamatosan úton van, és tömegével rúgja ki az embereket. Ő az, aki élete nagy részét szállodákban és repülőkön tölti, legközelebbi barátai az alkalmi utastársak és a légiutas-kísérők. Nincs lakása, mindene, amije van belefér egy kézitáskába, amit örökké magával hordoz.


Kirn 2001-ben még nem is sejthette, mennyire aktuális lesz műve.

Angyalosy Eszter a Nyitott Könyvműhely szerkesztője könyv és film kapcsolatáról beszél az Egek ura kapcsán.

 

Dani Klein, a Vaya Con Dios énekesnője ma este mutatja be nálunk legújabb lemezét, a Comme on est venu-t, ezen apropóból közöljük a lemezkiadótól kapott interjút.

Te belga vagy, a Vaya Con Dios egy spanyol név, de legtöbbször angol nyelven énekelsz. Ez az album miért franciául készült?

Bár otthon, Brüsszelben flamand dialektust használunk, mégis a tv-adás, a rádió-műsor és az újságok is franciául vannak, és ez az oktatás nyelve is.m3 éves koromban már fejből tudtam Georges Brassens dalait, később pedig már Edith Piaféit is. Tinédzserként Barbara, Brel és Léo Ferré voltak a kedvenceim, természetesen Leonard Cohen, Otis Redding, Jimmy Hendrix és a Free mellett. Nem tudom, miért, de ezek után magától értetődő volt, hogy az album is francia nyelven készüljön.

A terhesség alatt a mamák nagyon nagy része magányos - akárhogy is nézzük, a mai fiatal (fiatal?) anyák a lakóparkokban, vagy a nagyvárosokban, de mindenképpen a szülőktől és a középiskolás, egyetemista barátnőktől elszakítva élik meg ezt a fontos időszakot. Rengeteg kérdés, gondolat merül fel ilyenkor, melyekről alig mernek beszélni - ilyen a várandós szex, hogy kismamaként is szeretnének trendik lenni, fáradtság és kedvtelenség, és persze az a felismerés, hogy nem rajonganak a terhesség minden percéért. Vicki Lovine, Barátnőim a terhességről című könyvében, a szülőszoba négyszeres "veteránjaként", mint a legjobb barátnő, csevegve és őszintén kalauzolja végig olvasóit terhesség kilenc hónapja alatt. Feleleveníti, milyen félelmekkel kellett neki és barátnőinek megküzdeni a terhesség során. Ez az időszak ugyanis nemcsak az öröm és a bizakodás ideje, hanem a tétovaságé és az önmarcangolásé is.

A könyvről Sződy Judit pszichológus és újságíró beszélgetett az RTL Reggeli olvasósarok című rovatában.

 

Klas Östergren Gengszterek című remeklésében folytatja 1980-as regénye, a kultuszkönyvvé mitizált Dzsentlmenek történetét. A két könyv megírása között eltelt huszonöt év sok változást hozott Svédországban, így némiképpen másképp folytatja mondandóját igazságról és hazugságról, összeesküvés-elméletekről, a politika és a gazdaság összefonódásának mindent átható csapdáiról, a legsötétebb alvilágról - s teszi mindezt egy gyönyörű és tragikus, élethosszig tartó szerelmi történet formájában.


Bookline: Kritikusok szerint írói karrierjében a nagy áttörés a Dzsentlmenek című regény kiadása volt. A szövegben narrátorként is saját nevén szerepel. Mennyiben hagyatkozott a saját életeseményeire, tapasztalataira az írás során?

Klas Östergren
: Elöljáróban elmondanám, hogy 23 éves lehettem, amikor a Dzsentlmeneket írtam. Előtte mindössze három regényem jelent meg. Persze némileg behatárolható, hogy ilyen idős korban mekkora élettapasztalattal bír valaki, kaptam hideget, meleget az élettől. Természetesen minden addig felhalmozott életismeretemet és az akkori életkörülményeimet is beépítettem a történetbe. Határozottan állítható, hogy a saját megélt tapasztalataimból dolgoztam, de emellett teret nyert a regényben a fikció, mások történetei, történetek, amiket csak hallomásból ismertem, amiket olvastam valahol és olyanok is, amiket én magam találtam ki. A legfontosabb azonban, hogy a regény lényegi része tükrözi az életszemléletemet és azt, ahogyan azokat az időket megéltem.

A baba megszületik, az anyának teje lesz. A baba szopni tud, és az anya mellre teszi. A világ legtermészetesebb dolga - gondolnánk. De akkor miért kínlódik olyan sok édesanya a szoptatással?

Mind az anya, mind a baba számára már az első pillanat meghatározó. Az első cseppek, az első próbálkozás, és az első kudarc is. Ilyenkor döbben rá a legtöbb nő, hogy tulajdonképpen nem is tud semmit a szoptatásról. Hogyan, meddig, milyen pózban, hol tegye és ha nincs egy segítőkész szobatárs, szülésznő, egy ügyes kórházi nővér, bizony szenvedésé válhat a szoptatás.

Könyvespolcnyi irodalma van a szoptatásnak, csak győzze a leendő anya végigolvasni. Már ha előtte végzett az egészséges várandósság, a problémák terhesség alatt, a fitt kismamaság, a háborítatlan szülés, otthonszülés, jógaszülés irodalmával. A Jaffa Kiadó most megjelenő könyve az összes szoptatással kapcsolatos kérdést, gyakorlati tudnivalót összegyűjtötte (és külön foglalkozik a szoptatáshoz kapcsolódó félelmek, aggodalmak kezelésével).

Horváth Susa beszél a szoptatáshoz kapcsolódó félelmekről, hiedelmekről, valamint Ina May Gaskin világhírű bába eredményeiről és Útmutató a szoptatáshoz címmel megjelent könyvéről.

 

süti beállítások módosítása