Interjú Barna Róberttel fosztóKépző címmel megjelent könyvéről
 
 
Marló: Azt sugallja a fosztóKépző cím, hogy lehet egyszerre veszíteni és nyerni. Hogy lehet? Vagy valami másról van szó?
 
Barna Róbert: Az élet is ilyen. Gazdagodik és pusztul, lebomlik és épül egyszerre.  A könyvem címéül azért választottam ezt a kifejezést, mert jól jellemzi ezt a kettőséget. És ezért is választottam egy olyan figurát, aki bolondnak látszik, de egyáltalán nem biztos, hogy az is. Egy biztos, ő olyan személyiség, aki szembe megy az általánosan elfogadott életfelfogással, aki lebontja az ismert szabályokat, és ezzel – mintegy önkénytelen – új nézőpontot hoz létre. A főszereplő neve Fekete Péter.  Tudjuk, hogy a gyerekek kedvenc kártyajátékában nem nagy öröm, ha az emberhez épp az a kártya kerül, amelyiken „ő  van”.  Mindenki szabadulni igyekszik ettől a kártyától. Az nyer, aki megszabadult. Ügyeskedni kell. Ügyeskedik is mindenki. Az én Fekete Péterem is. Ő viszont azért tesz meg mindent, hogy „elfogadják”, hogy „nyerjenek vele”.  Az ő győzelme mások veresége, és ez fordítva is igaz.
Egyszerre van minden. Vereség és győzelem. Ez az élet nagy játéka. Mi más ez, mint képzése a szellemnek?

West Coast Seattle Boy - The Jimi Hendrix Anthology (4 CD/1 DVD)

A régóta várt, Hendrix egész karrierjét átfogó kiadvány eddig sosem hallott dalok válogatásával mutatja be a zenész különleges úját, mely során egy kevésbé ismert R&B vendégművész világsztárrá küzdötte fel magát. Az atológia nem egy olyan gyűjtemény, mely már meglévő Jimi Hendrix albumokat ötvöz, e helyett 45 olyan élőben előadott vagy stúdióban rögzített számot tartalmaz, melyek között találhatóak demófelvételek és átdolgozások is az "Are You Experienced", az Axis: Bold As Love és az Electric Ladyland című lemezekről. A West Coast Seattle Boy gyűjteményben megtalálható egy eddig sosem hallott verziója Bob Dylan Tears Of Rage című számának, valamint eddig nem hallott élő előadások Berkeley-ből, és a legendás 1969-es szilveszteri Band Of Gypsys Fillmore East koncert dalai olyan új Hendrix nótákkal kombinálva, mint a Hear My Freedom, a Hound Dog Blues vagy a Lonely Avenue. A kiadó legfontosabb célja, hogy a rajongóknak olyan kincsekbe - demófelvételek, átdolgozások, élő koncertrészletek - engedjen betekintést, melyek Hendrix karrierjének minden időszakát lefedik (1964-1970).

Ajánló Csizmadia Sándor és Tarrósy István (szerk.) Afrika ma. Tradíció, átalakulás, fejlődés című könyvéről

Az Afrikáról alkotott képünkhöz visszatérően olyan negatív diagnózis társul, melyet a tartós alulfejlettség, a világgazdasági marginalizáció, az etnikai konfliktusok, a korrupció és a működésképtelen államok és a globálissá váló járványok világa jellemez. Természetesen a sort még folytathatnánk, olyannyira, hogy az „elfelejtettként” is aposztrofált kontinensről a társadalmi és gazdasági összeomlást előrevetítő forgatókönyvek egész sorát lehetne megfogalmazni. A roppant problémákat a darfuri és ruandai népirtás vagy éppen a szubszaharai térség tartós „államtalanodása” éppen úgy mutatja, mint az ENSZ akciói, amelyek többek között 2010-et „Afrika évének” nyilvánították.

A kontinenssel való foglalkozás a szakértők és a hivatásos kutatók számára a szokásosnál is nagyobb kihívást jelent, mivel Afrika fejlődésének vizsgálatában igen óvatosan kell bánni az analógiákkal, s a főáramúnak tekintett, jórészt eurocentrikus politikai és gazdasági elméletek és módszerek alkalmazásával. Az elmúlt két évtizedben a hazai afrikanisztika nem kényeztette el az érdeklődő közönséget, eltekintve egy-egy olyan kezdeményezéstől, mint a „Külügyi Szemle” tematikus Afrika-száma és a Pécsett megrendezésre került országos afrikanisztikai konferencia. Már önmagában ezek a körülmények is elegendőek ahhoz, hogy a méltatásra érdemesnek ítéljük a hazai politikai afrikanisztikának azt a kötetét, amely 2009-ben Tarrósy István és Csizmadia Sándor szerkesztésében az Afrika ma. Tradíció, átalakulás, fejlődés címen” látott napvilágot.

Beszélgetés Lilian H. AgiVegával első regénye,
a Második Atlantisz megjelenése alkalmából


Iván Katalin: Annyit már tudunk Önről, hogy az internetes fanfiction műfajában kezdett először írni, s mára már számos idegen nyelvre lefordították fanfiction regényeit. Mikor készültek első művei, és mi indította írásra? Meséljen egy kicsit a fanfictionről azoknak, akik még nem ismerik ezt a műfajt!

AgiVega: Valójában már jóval a fanfiction-korszak előtt írogattam, nyolc-tízévesen is születtek rövid történeteim, de tudatosan a 2000. évtől kezdve írtam, miután felfedeztem a fanfiction műfaját. Azoknak, akik nem tudják, miről van szó: a fanfiction egy olyan történet, amelyet egy adott könyv vagy film rajongója ír a könyv vagy film szereplőivel, de saját maga találja ki a cselekményt. A legelső fanfiction, amire teljesen véletlenül akadtam rá a neten, Star Wars témában készült. A véletlenszerű találkozás után módszeresen keresni kezdtem a hasonló történeteket, és így találtam rá a FanFiction. Netre, a világháló legnagyobb ilyen jellegű oldalára. Eleinte én magam is Star Wars témában írogattam, de az első szárnypróbálgatásaimmal nem sokra mentem. A nemzetközi hírnevet AgiVegaként a Harry Potter témában készült, regényhosszúságú fanfictionjeim hozták meg, amelyeket – mivel angolul írtam őket – a világ minden pontján olvastak az Egyesült Királyságtól kezdve Chilén és Indián keresztül egészen Ausztráliáig. A rajongók a beleegyezésemmel jó néhány nyelvre le is fordították őket, németre, franciára, spanyolra, portugálra és kínaira legalábbis biztosan. A Harry Potter történetek után más „univerzumokba” is belekóstoltam, és az Artemis Fowl-regények folytatásaként írt két regényhosszúságú fanfictionöm ennek a kategóriának legnépszerűbb szerzőjévé tett.

Mark Zuckerberg kis kollégiumi kísérletéből az Internet egyik legnagyobb befolyású vállalkozása lett; és bár nem tudni, hogy tulajdonképpen mennyit is ér ma Mark Zuckerberg, az kétségtelen, hogy ő a földgolyó egyik leggazdagabb huszönöt éves fiatalembere – és sokan úgy emlegetik, mint minden idők legfiatalabb self-made milliárdosát.

Ben Mezrich Véletlenül milliárdos címmel most megjelent könyve a Facebook közösségi oldal születésének igaz, és krimiszerűen pörgő története. Betekintést nyújt a Szilicium-völgy számítgépguruinak mindennapi életébe. A könyv tucatnyi interjú, több száz forrásmunka és ezernél is több oldalnyi dokumentum – többek között bírósági jegyzőkönyvek – alapján megírt, drámai sodrású történet.

A regényből készült filmet Social Network – A közösségi háló címmel november 11-től játsszák a mozik!
 

Itt egy kis betekintés a történetbe:

Pléh Csaba ajánlója

Bereczkei Tamás: Az erény természete -
önzetlenség, együttműködés, nagylelkűség című könyvéről

A Darwin Év szerencsésen meghozta a magyar kiadók kedvét a darwinizmus talán legprovokatívabb üzeneteinek, az emberi természet, biológia és kultúra kölcsönhatásának elemzésére. Bereczkei Tamás munkája elsősorban a modern evolúciós pszichológiából indul, s annak egyik kulcskérdését, az emberi szocialitás természeti illetve kulturális eredetét tekinti át. Főképp saját kutatásaira alapoz, amelyek különböző szociálpszichológiai elméletek és laboratóriumi lélektani eljárások, elsősorban döntéselméleti eljárások segítségével vizsgálják a kulturális egymáshoz illeszkedés finom mechanizmusait.  Bereczkei könyvének hangsúlya a terepet tekintve az összehasonlító antropológia az egyik oldalon és a laboratórium a másik oldalon.

Kanehara Hitomi: Önregény
Sass Henno: Itt jártam – Az első letartóztatás

Az életet sokszor sokféleképpen el lehet szúrni. Tudjuk ezt nagyon jól mindannyian. Ráadásul többnyire saját, keserű tapasztalatunkból. Amikor tanulunk belőle, többnyire sikerül is fölállni a vesztett állásból. De aztán mindig jön egy újabb esély a bakira. Így leszünk egyre érettebbek. Van, akinek ez annyira keményen alakul, hogy a felnőttségbe pofára vágódva csúszik be. Ebben a két ifjúsági regényben ez a közös vonás: a két főhős nagyon kemény tapasztalatokon megy keresztül, s mintha eleve bukásra lennének ítélve. Henno könyvénél az alcím alapján és a keretes szerkezet miatt egyáltalán nem titok, hogy így járt, hiszen a sztori végén lecsukták. Hitominál pedig szintén visszafelé haladunk az időben, s a sorrendben első, de időrendben utolsó történet sem a megtalált emberi kapcsolatról szól.

Az észt könyv öndefiníciója szerint is ifjúsági regény. De mindkettőről ez ugrik be, bárkit is kérdezek. Bár sok-sok fenntartással. Ezzel a műfajjal sokáig én is csak nehezen tudtam mit kezdeni. Az idesorolt művek az ifjaknak íródtak, tehát, mondjuk, a tízes éveikben járóknak, esetleg a huszonkeveseknek. Vagyis azoknak, akik adott esetben még gyerekkönyveket is olvasnak, de már kifejezetten felnőtteknek szólókat is. Vagyis ez amolyan átmeneti kategória, és egy adott mű ide sorolása nem igazán tényleges ismérveken, hanem inkább a szerző vágyán alapul, vagyis azon, hogy azt szeretné, ha a fiatalok olvasnák a művét. A baj csak az, hogy az ifjakkal nem könnyű azonosulni. Ezért a legtöbb ifjúságinak szánt könyv - az írójával egyetemben - egy felnőtt szemében primitív, elnagyolt és szájbarágós.

Az egyik legismertebb francia kortárs író, Michel Houellebecq kapta meg ma a legrangosabb francia irodalmi díjat, a Goncourt-t La carte et le territoire (A térkép és a felségterület) című regényéért.

A negyven nyelvre lefordított szerzőnek – akinek eddig 3 millió példányban keltek el a világon a művei – ez az ötödik regénye, de már az előző hármat is jelölték a Goncourt-ra. Houellebecq regényei megrázóak és elgondolkodtatóak, megosztják a közvéleményt: van aki a legjobb európai írók közé sorolja, mások viszont pornográfiával vádolják. Michel Houellebecq 1998-ban robbant be a köztudatba a Magyarországon is nagy sikert aratott Elemi részecskék című regényével.

A Houellebecq-nek a korábbiaknál kevésbé reménytelen és klasszikusabb könyvével ezúttal sikerült meghódítania az irodalmi életet és a nagyközönséget is. A La carte et le territoire főszereplője egy Jed Martin nevű fiatal művész, aki régi Michelin-térképek fényképezésével lett befutott alkotó. A könyv kifigurázza a párizsi művészvilágot, egy csomó celeb feltűnik benne, két híradós és egy műsorvezető saját néven is szerepel. A történetben ráadásul egy híres-hírhedt, iszákos, rosszul öltözött, kétes illatú Houllebecq nevű író is megjelenik, aki persze nem az igazi Houellebecq.

Forrás: hirkereso.hu

Erről a könyvcímről először az jutott eszembe, hogy ez is egy, az önfejlesztő és ezotéria határán mozgó könyvek sorában, ami felkapott egy divatos témát. Olyan könyveket sorolok ide, amelynek szerzői prófétaként kinyilatkoztatják a boldog, sikeres és egészséges élethez vezető módszer titkát. Tudják: hogyan neveljünk gyereket, hogyan éljünk egészségesen, hogyan érjük el vágyainkat és ehhez hasonló témák. Ezeket a könyveket hiteltelennek tartom, frusztrált szerzőjüket pedig olyan embernek, aki „nem tudja, hát tanítja”.

Az öröm művészete kellemes csalódást okozott. A könyv arra keresi a választ, hogy mi teheti az életet derűssé, hasznossá és értelmessé. A kérdésfeltevés valóban önfejlesztő kézikönyvet feltételez, viszont a tudományos módszeresség és az evidens igazságok újrafogalmazása miatt szakirodalommal van dolgunk, amit pszichológusok, szociológusok és filozófusok is haszonnal forgathatnak. A Chicagóban pszichológus professzorként dolgozó Csíkszentmihályi Mihály nem kinyilatkoztat, hanem elemez, kutat, összegez, rámutat ellentmondásokra, okokra és következményekre, olvasóját pedig gondolkodó partnernek tekinti. Módszeresen vizsgálja a boldogságot, logikusan felépített szerkezetben minden oldalról kitárgyalja az élet különböző területeit. Nem száraz szaknyelven fogalmaz, hanem átlagembernek is könnyen megérthető, életből vett példákkal gazdagítja a tudományosan bizonyítható igazságokat és tényeket. Nem életvezetési receptet ad Az öröm művészete, hanem arra ösztönöz, hogy reflektáljunk magunkra, fektessünk több energiát az életünk fontos területeire, és találjuk meg korlátaink közt az egyéni lehetőségeinket, amelyek örömökhöz juttathatnak.

Interjú Szondy Mátéval

Bagdy Emőke hazánkban szinte úttörőként foglalkozik a boldogság pszichológiájával, ezen a téren szerzett tapasztalatait  Hogyan lehetnénk boldogabbak? címmel megjelent új könyvében összegzi. A téma egyre nagyobb figyelmet kap, így a Mesterkurzus sorozat több kiadványa is hasonló kérdéseket boncolgat, többek között  A boldogság nyomában és  Miért vagyunk boldogtalanok?.

A boldogságkutatáshoz kacsolódóan Dr. Szondy Máté, pszichológus, a Mesterkurzus sorozat egyik előadója beszél a pozitív pszichológiáról, boldogságról és ezotériáról.

M.: A pozitív pszichológiával kapcsolatban gyakori – bár megalapozatlan – vád, hogy nagyon „amerikai” gondolkodásmódot feltételez, avagy lássunk mindent rózsaszínben, ne vegyük észre a dolgok árnyoldalát. Személyes tapasztalataid szerint hogyan viszonyul a szakma és a nagyközönség a Te választott szakterületedhez?

Sz. M.: A nagyközönség rendkívüli érdeklődést mutat a téma iránt. Ez nem meglepő, hiszen mindenki szeretné tudni, hogy mi a boldogság "titka", mindenki szeretne örömtelibb, teljesebb életet élni. A szakma lassabban reagál a pozitív pszichológia térnyerésére, több időbe telik, míg a kutatásokban, publikációkban hangsúlyosabban szerepelnek majd a pozitív pszichológia témái. Ugyanakkor az érdeklődést jelzi például, hogy 2007-ben a szakmai közönségnek szóló Magyar Pszichológiai Szemle egyik legolvasottabb cikke az optimizmus és egészség kapcsolatáról írt publikációm volt.
A cikk folytatásád keresd a megosztás után!

Ljudmila Ulickaja a legnépszerűbb kortárs orosz írók egyike. Nyolc könyve jelent meg magyarul a Magvető Kiadónál, legutóbb a Történetek állatokról és emberekről című gyönyörűen illusztrált mesekönyv tavaly karácsonyra, de hamarosan kézbe vehetjük a  Elsők és utolsók címmel megjelenő elbeszélésgyűjteményt is. Aki ismeri és szereti Ulickaját, biztosan ebben a kötetében is megtalálja mindazt, ami írónő művészi világát jellemzi: a fordulatos, helyenként bizarr cselekményt, a meghökkentő egyéni sorsokat, a szövevényes családi viszonyokat, a csipkeszerűen míves környezetábrázolást, a finom irodalmi és kultúratörténeti párhuzamokat.

Kedvcsinálónak részlet a könyvből:

A tudomány mai állása szerint az ember érzelmi fejlődése már a méhen belüli létezéssel elkezdődik, és áttételesen bizonyos régi források is erre utalnak: Rebeka fiai, amint erről a Teremtés könyve beszámol, már az anyjuk méhében elkezdtek verekedni.

Soha senki nem tudja már meg, hogy pontosan melyik pillanatban – a prenatális vagy a posztnatális időszakban-e – dühödött fel először Viktória a nővére, Gajané ellen.

Az apró, csecsemőkori veszekedéseket akár figyelmen kívül is lehetett volna hagyni, de Emma Asotovna, a kislányok éles szemű nagymamája nagyon hamar észrevette az ikrek jellemkülönbségét, és természettől fogva benne lévő nemeslelkűsége folytán óvó szárnyaival mindig azt védte meg, akinek lábacskája vékonyabb, pirospozsgás arca finomabb volt. Ami persze egyáltalán nem zavarta meg abban, hogy máskor meg elgyönyörködjön a másik unokája masszív testében.

Mint minden népszerű műfajnak, így a kriminek is megvannak a maga jól bevett kliséi. Klasszikus karakterek, nyomozás és indítékok, akárcsak a bűnügyi történetek bő másfél évszázadában megjelent regények többségében, így szinte lehetetlen feladatnak tűnhet újat alkotni manapság a műfajban (ennek köszönhető többek közt a történelmi krimik nagy népszerűsége, mert egy-egy múltbéli atmoszféra kellemesen meg tudja fűszerezi, az amúgy unalomig ismert történetvezetést). Sherlock Holmes, Philip Marlowe, Hercule Poirot, mind egyediek voltak megjelenésükkor, hisz ki ne ismerné a folyton pipázó, utazósapkás detektív, vagy a hatalmas bajszú, makulátlan öltözékű nyomozó figuráját a műfaj igazi klasszikusaitól? Mégis, ha belegondolunk, ezek csak külsőségek. Sohasem láthattunk bele a főhős gondolataiba, sohasem tudhattuk meg, hogy mi játszódik le a lelkében, sosem derült ki hogy ki is bújt a jellegzetes jelmezek mögé.

Prokopp Mária recenziója Sárközy Péter Róma mindannyiunk közös hazája című könyvéről

Sárközy Péter, a római La Sapienza ősi, nagyhírű egyetemének immár három évtizede professzora, hosszú évek óta ontja a pompás tanulmányokat, köteteket magyar és olasz nyelven, folytatva a nagy elődök irodalmi és történeti m unkásságát, hogy elmélyítse mindkét nemzet fiaiban az ezer éves történetünk jelentős, közös szálait.  A jelen kötet címe idézet Lászai János gyulafehérvári kanonok, jeles humanista, a római Szent Péter bazilika magyar gyóntatójának Rómában lévő 1523. évi síremlékéről: ROMA EST PATRIA OMNIUM FUITQUE.

Interjú Salinger Richárddal

Salinger Richárd ismert kortárs író, aki az Apám beájulna címmel megjelent első kötetével egy csapásra ismertté vált, sőt a regényből Sas Tamás rendezésében film is készült. A szerelem könyvei és A viszkis című írásai követték az első sikert, és most Omyno címmel megjelenő könyve is jó eséllyel nagy port fog felkavarni. Salinger ugyanis a nemzetközi könyvpiacon már ismert misztikus bestseller műfajával kísérletezett.  A regény egészen más irányból közelít a misztikus témákhoz, mint amit eddig megszoktunk. Rengeteg humorral, szeretettel és iróniával tárja elénk, hogy mi az Omyno, és mi az ősi, rejtélyes képlet, amely felkavarja az indulatokat, abban a pillanatban, amikor megismerik.

É. K.: Idegesnek tűnsz. Azért elkezdhetjük?

S. R.: Persze.

É. K.: Akkor az első kérdésem, hogy jól látom, valóban ideges vagy?

S. R.: Igen, nagyon. Pontosan tudom ugyanis, hogy nem fogok tudni minden kérdésedre elfogadható választ adni. De kezdjük.

Sárközy Péter ajánlója Pál József: Dante. Szó, szimbólum, realizmus a középkorban címmel megjelent könyvéről


Pál Józsefnek a 2009. karácsonyi könyvvásár alkalmából megjelent nagyon szép kiállítású kötete nem az első könyv Magyarországon, melyet magyar szerző írt és jelentetett meg a világirodalom egyik legnagyobb alakjáról és főművéről. Az utóbbi években is több Dante tanulmánykötet látott napvilágot (1), és Pál József is írt már korábban egy tanulmánykötetet 1997-ben  Dante szimbolikus nyelvéről és számmisztikájáról (2). Ennek ellenére mégis azt kell mondanunk, hogy Pál József az Akadémiai Kiadó gondozásában nemrégiben megjelent kötete az első igazi magyar Dante-monográfia, hiszen az összes eddigi munka a szerzők Dantéről írt korábbi tanulmányai gyűjteményének bizonyul, vagy egy-egy speciális kérdés (Dante „filozófiája”,  „életbölcselete”, „nemzeti költészete” stb.) elemzésének bizonyul, semmint önálló, az egész dantei életművet átfogó egységes monográfiának. Ezért megállapítható, hogy ez az első átfogó munka, melyet magyar szerző magyar nyelven Dante életművéről és az Isteni színjátékról írt.

A Mielőtt elmegyek főszereplője, a népszerű és csinos tini, Samantha Kingston hétszer újraéli élete utolsó napját, ami alatt megtanul szembenézni olyan kérdésekkel, hogy mi az igazán tökéletes és értelmes az életében. Ha választhatnál egy napot az életedből, amit újraélhetnél, melyiket választanád, és miért?

Vicces, hogy ezt kérdezed; ezt a kérdést ugyanis már rengetegszer feltettem magamnak, és ez volt az egyik legelső dolog, ami a Mielőtt elmegyek megírására késztetett.
Van egy igen élénk emlékem gyerekkoromból – körülbelül nyolc-kilenc éves lehettem –, amikor egy hosszú, szabadban töltött nap után hazaérkeztem a helyi uszodából és teniszklubból, ahová a szüleim jártak. Abban az időben Westchesterben éltünk, egy kisvárosban, ami nagyban meghatározta a Mielőtt elmegyek helyszínét. Nyáron egész nap kint voltunk: úsztunk, játszottunk (shuffle board nevű golyósportot), olajos sült krumplit ettünk a büfében (feltéve, ha az anyukám megengedte), kártyáztunk és nagyokat vízi fogócskáztunk a barátaimmal. A nap végén fürdőruhában ballagtam haza, mezítláb, kimerülten és boldogan, alkalomadtán leégve, klórtól és rovarriasztótól bűzölögve, farkaséhesen.

Az Andok lejtőin fehér kváderkövekből épült Arequipa, a napfény és a mágia, a folyton-kék égbolt és az örök tavasz városa, lelkének őre a Misti, egy csaknem 6000 méterig nyújtózkodó, hósipka alatt szendergő vulkán. Egy grundon a gyerekek kiszorítósdit játszanak: adott jelre - egy kivételével - mindannyian négyszögbe tömörülnek. A kívül rekedt játékos a befogadás reményében saroktól sarokig rohangál, és különféle kérdéseket tesz fel: „Van itt tojás eladó?” Válasz: „Itt nincs, eladó tojás a másik sarokban van” A nemleges válasszal honorált kérdések között fennköltebbek is szerepelnek, pl.: „Itt van a Paradicsom?” Válasz: „El Paraíso está en la otra esquina”, vagyis az Édenkert a másik sarokban van. Pontosan ez a címe az Arequipában született, perui-spanyol író, Mario Vargas Llosa (MVLL)  2003.-ban megjelent sikerkönyvének. (A magyar kiadás szerint: Édenkert a sarkon túl.)

Amikor egy médiaszemélyiség könyvet ír, az mindig elég sok kérdést felvet. Mert ha egy könyv megjelenik akkor feltételezhetjük, hogy megüt egy bizonyos szintet, olvasták már a kiadó szerkesztői, munkatársai és úgy vélik elég jó ahhoz, hogy a történet kötet formájában a nagyközönség elé kerülhessen. Azonban ha az író egy ismert ember, akkor mintha ez a szabály teljesen érvényét veszítené: ha a borítón szép, nagy betűkkel szerepel egy sztár neve, esetleg még a fotója is ott virít, akkor tuti kasszasiker lesz a könyv, és már lényegtelen, hogy a szerző mit és hogyan írt.  Ezek a gondolatok motoszkáltak bennem, mikor kézbe vettem Frei Tamás első regényét(hiszen nemrégiben volt kollegája, Bárdos András is megpróbálkozott a műfajjal, ám az Ítélet című apokaliptikus krimivel valóban csak büntetni lehet az olvasókat), de meg kell nyugtatnom mindenkit, A megmentő az utóbbi idők legütősebb thrillere, ami Magyarországon megjelent.