Vaya Con Dios  hamarosan, szeptember 1-én fellép Budapesten a Syma csarnokban, és bemutatja a Comme on est venu album dalait és korábbi nagy slágereit. Mindezt egy kabaré stílusú showban, ahogy még sohasem láthattuk őt korábban.

Az első alkalom, amikor színpadon énekelt, egy Jacques Brelről szóló musical előadásán volt. Most, 25 évvel később Dani Klein, a Vaya Con Dios hangja, végre elkészítette legújabb albumát, ráadásul francia nyelven.

Ez egy olyan rizikó, mint mondja, melyet sosem vállalt volna. Csak mosolyogva tud visszaemlékezni arra, hogy egyszer egy újságírónak azt mondta, a dalai azért is készültek szinte kizárólag angol nyelven, mert nem szeretett volna versenyezni a nagyszerű francia dalszerzőkkel. Azonban két évnyi, a legjobb zenészek társaságában végzett megállás nélküli munka és a dalszövegek miatt álmatlanul töltött éjszakák után, elkészült a Comme on est venu, mely kész bizonyítani, hogy egy erőteljes, érzelemmel telített és költői líraisággal kevert hang a nyelvi korlátok legyőzésével is képes lenyűgözőt alkotni.

A szép és az okos

Szeretjük a festményeket. Illik is, mi meg aztán jólneveltek vagyunk. Rendszeresen járunk kiállításra, vannak otthon albumaink, még képernyőkímélőként is néha egy festményválogatás fut. Axiómaként jelenthetjük ki: egy rendes ember szereti a festményeket, kedvenc festője is van, akiről tud ezt-azt, talán még egy regényes életrajzot is elolvasott róla. És különben is, ha nem így alakult volna az élete, akkor talán eleve művészettörténésznek tanult volna. Mondjuk, hírneves zongorművész szeretett volna inkább lenni, de ahhoz tehetség is kell, míg a művészet értéséhez elég a kitartó szorgalom. Tehát utóbbi reálisabb vágynak tűnik. Még a múltba visszavetítve is inkább hihető, hogy csak véletlen ez az ügyvédi, üzletkötői stb. pálya.


És persze művészettörténészből a csillogóbb fajta lett volna belőle. Nem ám az, aki poros és rossz levegőjű műhelyében apró és jelentéktelen részleteken vívódik, beszélni csak érzelemmentesen képes, elvégre tudós, s még egy jó kis összeesküvés-elméletet sem tud rendesen összehozni. Egy szóval éppen olyan művészettörténész lett volna belőle, mint amilyen Daniel Arasse.

 


Mert például Daniel Arasse-nak nem derogál azzal kezdeni, hogy az egyik kedvence a Mona Lisa. Mintha egy mesterszakács a pirítósra esküdne! Aztán ezután az sem derogál neki, hogy elismerje, nem volt mindig így, nem mindig szerette a Mona Lisát, mert egyszerűen nem látott a szemétől, ill. a festményt elkoptató 20. századtól. Mígnem egyszercsak végre megnézte a képet. Rendesen, jó alaposan. És akkor rájött, hogy ő is csak annyira művészettörténész, mint mi magunk. Ugye, ahogy megbeszéltük, pörögnek a képek a képernyőkímélőn, futnak a lábak a kiállítások zsúfolt falai előtt, tudunk neveket, címeket, számokat és alapmotívumokat - csak éppen nem néztünk meg alaposan egy képet sem. Mindegy, hogy meghitten révedezünk-e előtte vagy hideg aggyal pásztázzuk, a lényeg a kép alapos megnézése. És Arasse tényleg nem mutat be nekünk a nagyközönség számára ismeretlen zseniket, sőt még az ismert képekkel kapcsolatban sem mondanám, hogy felfedezné a spanyolviaszt. Leonardo, Vermeer, Manet, Velázquez és társaik leghíresebb, legismertebb képeit gondolja végig, s nyitja fel a szemünket.

Az Atlantic Press Kiadó, a legfiatalabb magyar könyvműhelyek egyike a bejelentette: néhány héten belül eddigi kiadványaikat ePub formátumban is megjelentetik és összes további könyvük legkésőbb a kinyomtatással egyidőben e-könyvként is kapható lesz, többek közt a Bookline és a Líra közös vállalkozásában elindult e-könyv portálon is. A bejelentés olyan új trendet jelez, melyből a következő két évben aligha vonhatja ki magát bármely magyar könyvkiadó, ha el van szánva arra, hogy az egyre nehezebb körülmények között megőrzi nehezen kivívott piaci részesedését.


Egy rangos piackutató cég felmérése szerint az e-könyvek eladása 2010-ben világviszonylatban 1,6 milliárd dollárra nő a tavalyi 1 milliárd dollárról. Amerikában a teljes piacból 12 százalékot hasítanak ki a digitális könyvek, ami optimista becslések szerint idén karácsonyra akár 20-ra is emelkedhet. A világ legnagyobb internetes könyváruháza, az Amazon  júliusban hírül adta, hogy az elmúlt három hónap során több elektronikus könyvet értékesített, mint keménykötésűt, és a különbség rohamos tempóban növekszik.

A Dan Brown recept

journal - 2010.08.18. 11:47

Címkék: dan brown

Hegedűs Robin blogger Az elveszett jelkép és más bestsellerek titkait feszegeti az RTL Reggeli című műsorában.
 
Az elveszett jelkép 2009 legjobban várt regénye volt, mi sem bizonyítja jobban, hogy eladásaival szinte minden rekordot megdöntött, az első nap egymillió ment el belőle angolul, és a magyar megjelenés után pár héttel is már csak hiába kereste az ember a könyvesboltokban. Hasonló sikerre tett szert egy másik történelmi, bűnügyi regénysorozat is, a Rita Monaldi & Francesco Sorti Imprimatur és Secretum című könyvei. A szerzők szerint a siker receptje a következő: „Talán az olvasóknak tetszik a módszerünk: először is komoly kutatómunkát végzünk az archívumokban és valódi történelmi alakokról írunk. Másodsorban olyan témákat dolgozunk fel, amelyek nem csak a múltat érintik, hanem a modern olvasó számára is tartalmaznak mondanivalót.” (interjú a szerzőkkel, Bookline.hu)

Robin írásai évek óta megjelennek különböző könyves blogokon, és immár saját blogot is vezet a témában.

Trianoni tévhitek

journal - 2010.08.16. 08:34

Címkék: ablonczy balázs



Trianonról írni mindig is nagy divat volt, és most, hogy a magyar történelem legsötétebb eseménye a 90. évfordulóját éri meg különösen népszerű téma. Ablonczy Balázs, aki a téma elismert kutatója, úgy gondolta maga is kiveszi a részét a sikerből, így összegyűjtötte kutatásai eredményét, elküldte a Jaffa Kiadónak, akik egy gyönyörű könyvbe foglalták és megcélozták vele a könyvkiadás legsűrűbb hetét, az Ünnepi Könyvhetet, ami nem volt elbizakodott döntés, hiszen a dedikálásokkal és a szerzővel szervezett vitafórum miatt az egyik legérdekesebb non-fiction megjelenése volt a könyvünnepnek.

Trianonról mindenkinek van véleménye. Van aki nem engedne a hajdanvolt határokból, és a trianon-kérdést csak a revízió útján látja; van aki azt mondja nem fér bele a XXI. századi Európába, hogy Magyarországnak területi követelései legyenek, örüljünk annak, amink van, nem kell a múlton keseregni; és végül az emberek egy részét teljesen hidegen hagyja az első világháborút lezáró békediktátum, nem érti miért állandó téma a Kárpát-medencében. Majd egy évszázad elteltével is előkerül a kocsmaasztal mellett Trianon témája, és szinte se vége, se hossza a különböző összeesküvés elméletek, amikkel összefüggésbe hozzák az ország megcsonkolását. Valaki Clemenceau, francia miniszterelnök magyarutálatát, vagy az ármánykodó szlovákok és románok cselszövését, mások pedig a szabadkőműves világrend kiegyensúlyozását nevezik meg a mögöttes okként.

Szigethy Katalin a Naphegy Kiadó vezetője a korai vizuális nevelés fontosságáról és a végtelen számú mese lehetőségéről beszél.

Ma egyre több szó esik a vizuális kultúra fontosságáról, hiszen  alapvetően képi kultúrában élünk, a reklámok és a média képi világa  tölti be mindennapjainkat, információk többsége szintén vizuális környezetben jut el hozzánk, de tudományos munkáink is ábrák sokaságával dolgoznak. Ebben a világban a tájékozódás alapvető feltétele, hogy megtanuljuk a képek olvasását, kiigazodjunk a kortárs képek áradatában, és felismerjük ennek értékeit.

A szövegek olvasásához hasonlóan a képek olvasását is meg kell tanulni, melyben kiemelkedő szerepet tölthetnek be a kisgyermekeknek készült könyvek, hiszen ezek illusztrációi éppen a legfogékonyabb időszakban formálják a gyermekek vizuális látásmódját.

A 2005 óta működő Naphegy Kiadó ennek fontosságát előtérbe helyezve, olyan gyermekkönyvek jelentet meg, melyek nemzetközi szinten már komoly sikereket értek el mind olvasói, mind szakmai körökben, valamint hazai illusztrátorokkal és szerzőkkel együtt dolgozva hozzájárul új kulturális értékek megteremtéséhez is. Egyik legnagyobb sikerük a Böngésző sorozat, amely gondosan megrajzolt, részletekben gazdag képein sok kedves, humoros történetet lehet felfedezni. A siker titka talán, hogy a szöveg nélküli képek végtelen számú mese lehetőségét rejtik magukban, és a szülők és gyerekek bátran szabadon engedhetik fantáziájukat. Szintén óriási népszerűségnek örvend Boldizsár Ildikó mesekutató és Szegedi Katalin illusztrátor közös könyve a Királylány születik.



Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

A viharos XX. század első felében, tehát nem is olyan régen, francia földön, tehát nem is olyan távol, élt egy újságíró, akit Léon Werthnek hívtak. Ez, a magát harcos baloldalinak valló újságíró nem alkotott sem népszerű, sem időtálló műveket, nem készített felejthetetlen riportokat, nem írt az olvasói elme csiszolására alkalmas cikkeket, ha szigorúak akarnánk lenni, azt mondanánk, egy idézhető gondolat sem maradt utána. Léon Werth mégis elnyerte minden idők legrangosabb irodalmi kitüntetését, a halhatatlanságot, mert barátja, Antoine de Saint-Exupéry neki ajánlotta a világirodalom egyik legszebb, legemberibb, legmeghatóbb tündérmeséjét, A kis herceget:
„Léon Werth-nek. Kérem a gyerekeket, ne haragudjanak, amiért ezt a könyvet egy fölnőttnek ajánlom. Komoly mentségem van rá: ez a fölnőtt széles e világon a legjobb barátom. De van rá egy másik mentségem is: ez a fölnőtt mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is. Harmadik mentségem pedig a következő: ez a fölnőtt Franciaországban él, s ott éhezik és fázik. Ha pedig ez a sok mentség nem elegendő, akkor annak a gyereknek ajánlom könyvemet, aki valaha ez a fölnőtt volt. Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.) Ajánlásomat tehát kijavítom, ilyesformán: Léon Werth-nek, amikor még kisfiú volt.” Hát így vésődött be Léon Werth neve az emberiség emlékezetének aranykönyvébe.

A tini korosztály olvasási szokásaiban az elmúlt néhány évben két tendencia rajzolódott ki. Egyfelől a kemény hétköznapokról, a szexualitásról és a drogokról nyíltan beszélő művek lettek népszerűek, másfelől pedig, a Harry Potter - sorozat hatására a fantasy-k, illetve a rémtörténetek vívtak ki nagy sikert körükben. Az utóbbi kategóriába sorolható Stephenie Meyer Twilight – sorozata is, amely az utóbbi évek vámpír-irodalmának talán legsikeresebb műveit gyűjti össze. A négy kötet hetekig szerepelt a The New York Times ifjúsági toplistáján, sőt a felnőtt női közönséget is meg tudta hódítani. Első és legismertebb kötete az Alkonyat, amely egy kamasz lány és egy vámpírfiú szerelméről szól. Sikere nem a horror-elemeknek köszönhető, hanem az erős szerelmi szálnak. A nők vágyait és álmait fogalmazza meg, a félelem és a vonzalom furcsa játékát.

A felnőtt nők körében elért siker sokak számára meglepő lehet, hiszen a sorozatban megjelenő női karakter ellent mond az aktuális korkövetelményeknek. Vagyis nem egy önálló, a férfiakkal egyenrangú, vágyait azonnal kiteljesíteni kívánó nőalak jelenik meg, hanem egy alárendelt, romantikus jellem. Vajon ez miért imponál a modern problémákkal küzdő nőknek. A főszereplők szerelme sokáig nem bontakozik ki, ami szintén szokatlan a mai körülmények között. Az ilyen fantasy-ket menekülés-irodalomnak is szokták nevezni, mert egyfajta menedéket nyújt a hétköznapi valóság elől.

Nagy Boldizsár gyermekirodalom és popkultúra kutató a vámpír könyvekről beszél: vajon miért rajonganak a műfajért a kamaszlányok és miért a harmincas-negyvenes nők , mit látnak benne és milyen női szerepek vonzzák őket, amit a hétköznapokban nem tudnak megélni.

Mégis, kinek az élete?

journal - 2010.08.09. 08:21

Címkék: alice munro



Bényei Tamás Alice Munro Asszonyok, lányok élete című könyvéről

Az önéletrajzi ihletésű Asszonyok, lányok élete Alice Munro egyetlen regénye, amely egy kislány fiatal nővé serdülését követi nyomon az 1940-es évek kanadai kisvárosában, Ontario tartományban. Az elbeszélő, Dell nyolc története megindító, mégis humoros beszámoló asszonyok és lányok életéről, a társadalmi korlátok elleni kisebb-nagyobb lázadásokról, a női szerepek változásairól, a felnőtté válás naposabb és árnyékosabb pillanatairól. Bényei Tamás könyvről írt kritikája teljes terjedelemben a Műút című folyóirat idei, negyedik számában olvasható.

Alice Munro regényének elbeszélője egy alkalommal egy híres New York-i pszichiáter cikkét olvassa, amelyben a férfi és női gondolkodásmód különbségéről van szó. A cikk szerzője szerint a különbséget úgy lehet a legjobban szemléltetni, ha egy padon ülő fiúra és lányra gondolunk, akik a teliholdat nézik. „A fiú a világegyetemre gondol, milyen hatalmas, milyen rejtélyes; a lány azt gondolja, »meg kell mosnom a hajamat«.” (218) „Egy nő számára — vonja le a következtetést a tudós — minden személyes: egyetlen gondolat sem ragadja meg önmagában, hanem le kell fordítania a maga tapasztalataira; a műalkotásokban is mindig a maga életét, ábrándjait látja.„ (218)

Ani Csöjing Drolma (angolos átírással Choying) egy Nepálban élő tibeti buddhista szerzetesnő, akit szerte a világon nagyon sok helyen ismernek és szeretnek, méghozzá azért, mert számos helyen énekelte már vallásos dalait, a maga döbbenetes, gyönyörű hangján.

Engem a hideg is kirázott, mikor először hallottam énekelni, de jó értelemben. Nálunk alig ismert, de a Könyvfakasztó Kiadó gondozásában megjelent önéletrajzi könyve remélhetőleg változtatni fog ezen.
 
Ani egyszerű stílusban, őszintén meséli el, milyen is volt az élete, miért állt szerzetesnek, hogyan és miért kezdett el énekelni, mint élte meg az egyre növekvő sikereit – és mire is fordította az egyre növekvő összegeket, amiket fellépéseiért, illetve a CD-iből származó jogdíjakként kapott.
 
Ani Csöjing Drolma szegény katmandui családba született, mindkét szülője tibeti menekült volt, ám nyomban el is oszlat egynémely illúziót arról, hogy minden tibeti mélységesen a buddhista eszmék szerint él.

Jókai Mór A kőszívű ember fiai egy olyan könyv, amit mindenki ismer, - vagy legalábbis ismernie kéne. Ami engem illet, én a tegnapi napig csak az íróra és a címre emlékeztem. Ugyanis mikor nekünk ez a regény kötelező volt, én a könnyebb utat választottam: a rövidített változatot.


Az első motiváció tehát, a kíváncsiság volt...


Így kezdtem el olvasni a művet. Az első három fejezet, nekem kissé nyögvenyelősen ment: az a rengeteg idegen szó, az a tengernyi latin és az a sok részletes leírás. Ekkor kezdtem el, azon gondolkodni, hogy elég volt, leteszem a könyvet, hiszen már annak idején sem bírtam rávenni magam, hogy egy fejezetnél tovább jussak. Hanem akkor eljutottam "a két jó barát" kalandos utazásához, és istenemre mondom tetszett! Ettől a fejezettől kezdve a kíváncsiság mellett egy új motiváció is született: a könyvben előrehaladva ugyanis, óhatatlanul a szívünkön viseljük a Baradlay fivérek sorsát. Tanúi leszünk annak, amint szerelmesek lesznek, vagy éppen helyre próbálják igazítani apjuk bűneit.

Törékeny életek

journal - 2010.08.02. 08:26

Címkék: jodi picoult

Ha ma kiderül, hogy egy magzatnak súlyos baja van, akkor az anya többnyire nem szüli meg. Ugyanakkor ha elfogadjuk, hogy az élet valahol a fogantatás körül kezdődik, és megszületik a sérült baba, vajon mit jelent ez a szülőknek, a testvéreknek, és mit jelent magának a megszületett embernek? Jodi Picoult Törékeny címmel megjelent regényének középpontjában éppen ezek a kérdések állnak.

Tracikievicz Zsófiával készült interjúból megtudhatjuk, hogy szerkesztőként miért tartja aktuálisnak ezt a témát, és Jodi Picoult milyen egyedi, sajátos szempontokat hoz be az anyai és magzati jogokról folytatott vitába.

Nesze Neked Terézanyu!

journal - 2010.07.31. 07:08

Címkék: rácz zsuzsa

Magyarországon Rácz Zsuzsa újságíró volt az, aki elsőként felvállalta, és - jó humorral - megírta a harmincas szinglik életét, sőt ezzel a könyvvel robbant be a köztudatba ez az "életforma". Az Állítsátok meg Terézanyut!, óriási siker lett. A folytatásából most megtudhatjuk, hogyan is alakult a hajdani szingli élete, miként élte meg a változásokat, és milyennek látja korábbi önmagát.

A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület öt évtizede működő szakmai szervezetm, amely eddigi fennmaradását köszönheti annak, hogy képes dinamikusan reagálni az aktuális művészeti és társadalmi kérdésekre, szóval egy progresszív szakmai szervezetről van szó. Története még a rendszerváltás előtt időben kezdődött: a Művészeti Alap irányítása alatt kezdte meg működését. Majd a 90-es évek elején a demokratikus átrendeződésnek köszönhetően önálló egyesületté vált, és azóta is civil szervezetként tevékenykedik.

A jelenleg 397 fős, folyamatosan frissülő tagságot művészek, művészettörténészek és kritikusok alkotják. Az egyesület célja, hogy tagjai pályakezdését segítse, integrálja őket a hazai és nemzetközi képzőművészeti szakmai közegbe, és egyben egyfajta érdekképviseletként is fellépjen tagjai nevében. Ennek megfelelően törekszik az új és újabb szakmai kapcsolatok és struktúrák kiépítésére, a már meglévők ápolására; amikiállítások szervezésén, cserekapcsolatok létrehozásán, az aktuális szakmai-, intézményi kérdések kommunikálásán keresztül valósul meg. A jelenlegi működési stratégiákat a kilencvenes évek elején dolgozták ki, az akkor frissen kialakult támogatási rendszerhez igazodva.

Fesztivál slágerek

journal - 2010.07.28. 16:32

Most kiderül, a fesztiválok népe szerint mit érdemes olvasni, kik a legnépszerűbb szerzők, mik a legütősebb könyvek.

Paul Auster: Timbuktu

journal - 2010.07.26. 08:32

Címkék: paul auster

Tisztelt Csonti Úr!

Talán különösnek tűnik, hogy levelet írok önnek, hiszen ön mégis csak egy kutya, igaz, annak nem akármilyen, hiszen ön Paul Auster regényének, a Timbuktunak egyik főhőse, sőt, mondhatni fő hőse, aki kitűnően érti az emberi beszédet, mi több, műveli is azt, bár csak álmában. Tudja Csonti úr, a kutyasorsok irodalma végtelen, mint Timbuktu fölött a csillagos ég, vagy mint körös-körül a homoksivatag, igazán eredeti kutyakönyvet írni kutyanehéz dolog, de Paul Austernak, ennek a Magyarországon is népszerű, hórihorgas, folyvást szivarozó amerikai pasasnak sikerült. Az ember mai felfogása szerint ön nem külön faj, hanem „canis lupus varietas familiaris”, azaz a farkas háziasított változata, szerintünk ön nyugodtan büszke lehet a származására, ellentétben velünk, emberekkel, de ezt most inkább hagyjuk. Az ember a farkasfajból kikísérletezett vagy 400 különféle, úgynevezett fajtatiszta típust, a csivavától a bernáthegyiig, de ön, Csonti úr, egyik klubba sem tartozik, lévén masszív korcs, pardon, keverék. Szerencsére, ez sem önt, sem a gazdáját egyáltalán nem aggasztja.

A Bukfenc és Jeromos című kutyakönyv szerzőjeként is ismert Csányi Vilmos magyar etológus meghökkentő véleménye szerint az ön domesztikációja nem 10-15 ezer évvel ezelőtt ment végbe, ahogy azt a szakkönyvek is állítják, inkább egy kb. egy 130 ezer éve tartó közös evolúcióról lenne szó, amelynek során ember és farkas kölcsönösen megszelídítették egymást. „A kutya az ember társaságában nem az embert tekinti kutyának, hanem önmagát embernek.” – véli Csányi professzor. Kutyaszemszögből nézve ez nyilván azt jelenti, hogy egyfelől van a canis sapiens (tudós kutya), másfelől pedig a homo familiaris (háziasított ember). A kutya-gazda kapcsolatok tárgyában kezünkbe került egy iromány, amelynek az a címe, hogy „Interspecifikus kommunikáció vizuális aspektusaianak analízise etológiai metodikákkal”, ne vicsorogjon Csonti úr, nekünk is feláll a hátunkon a szőr, csak arra akartunk rámutatni, hogy némely emberi egyed fejében mekkora sötétség honol. (Persze, nem Csányi professzor, és nem is Paul Auster a szerző, ők ilyesmit le nem írnának!) A buta kuyánál csak a tudálékos tudós a rosszabb. 

Észbontó

journal - 2010.07.25. 15:31

Címkék: csíkszentmihályi mihály



Csíkszentmihályi Mihály: Kreativitás a Kreatív Online ajánlásával

Az amerikai magyar pszichológusprofesszor lehántja a misztikumot az alkotóerőről, és milyen jól teszi.

Úgy tűnik, ez a könyvajánló most az amerikás magyaroké, Csíkszentmihályi Mihály ráadásul olyan elbűvölő dolgokat ír az előszóban, hogy: „az olvasó azt gondolhatná, hogy felesleges egy kreativitásról szóló könyvet magyarra fordítani, hiszen a szellemi alkotás Magyarországon mindennapos dolog", pedig ha tudná. A könyv mindenképpen hiánypótló, a „fedezd fel belső gyermeked”, „alkotó erőink felszabadítása” és hasonló kiadványok között üdítően hat egy tudományos értekezés a témáról. Vagy legalábbis tudományos igényű: Csíkszentmihályi tanítványaival kilencvenegy kreatívnak tartott emberrel, tudósokkal, művészekkel készített mélyinterjúkat, és ebből vont le általános tanulságokat. A könyv nem a – mondjuk úgy – hétköznapi kreativitásról szól, amikor valaki nagyon ügyesen rendezi be a lakását, és még a falakat is bohókás színűre festi, hanem amikor nyomot hagy a világban, illetve Csíkszentmihályi szavaival: megváltoztatja a kultúra egy tartományát, azaz egy tudományterületet, művészeti ágat.

A könyv leghasznosabb vonása – már persze a végén adott konkrét tanácsokon túl (mert azért ez sem marad el) – hogy megpróbál eloszlatni bizonyos tévhiteket, például hogy a kreatív emberek szükségszerűen lököttek egy kicsit, aszociálisak (nem azok, csak másra figyelnek), vagy hogy muszáj gyerekkorukban, sőt akár felnőttkorukban is nehéz körülmények között élniük. Nem, a kreativitásnak inkább az kedvez, ha van hozzá energiánk, időnk, biztos hátterünk. Aki az agyából él, olvassa el a könyvet, hasznos. (Szalai-Burszán Balázs kritikája)

 

 

Santana új albummal jelentkezik

journal - 2010.07.24. 08:55

Címkék: santana

Santana új albuma, a Guitar Heaven: The Greatest Guitar Classics Of All Time szeptember 20-án jelenik meg. A lemez Carlos Santana és Clive Davis együttműködésének korábbi, díjakkal elhalmozott trilógiáját követi: a Supernaturalt (1999), a Shamant (2002), és az All That I Am-et (2005)
 
A rocktörténelem leghosszabb ideig tartó és legsikeresebb együttműködése újból szárnyra kap, miután a legendás Rock And Roll Hall Of Fame tagok, Carlos Santana és Clive Davis, a Sony Music Kreatív Főigazgatója közreműködik egy vadonatúj koncepció albumon, a Guitar Heaven: The Greatest Guitar Classics Of All Time-on, mely 2010. szeptember 20-án jelenik meg világszerte. Az album társproducere Carlos Santana és Clive Davis volt, míg a dalok producerei Matt Serletic és Howard Benson voltak.

"Rettegek attól, ha valaki azt tanítja, hogy ez vagy az az izmus vagy elmélet az egyedül célravezető. ( ) Nekünk eklektikusoknak kell lennünk. Én nem engedhetem meg, hogy a munkámat alárendeljem egyetlen elméleti iskolának. ( ) Nincs olyan kulcs, amely minden zárat felnyit. Az csak álkulcs lehet. Ha én egyetlen iskolához vagy eszméhez leszegődnék, akkor álkulcsot tartanék a kezemben. Tehát nekem olyan kulcscsomóm van, amin rengeteg kulcs van."

A Nyitott Könyvműhely A sámán nyaklánca címmel megjelentetett tanulmánykötetében  Boglár Lajos írásai füzérré állnak össze, akár egy piaroa sámán énekei. Ahogyan minden transzállapot és varázslat az egység felé irányul, és csak a teljesség tükrében válhat beteljesüléssé, úgy ezek a tanulmányok is egymáshoz fűzve egészként rajzolják elénk a neves etnológus pályaívét. A kötet olvasmányos stílusa miatt egyaránt élvezetes az indián kultúrák iránt érdeklődő nagyközönségnek és a szakembereknek. Ajánlóként alljon itt Boglár Lajos 1968-ben készített azonos című filmjéből egy részlet.

 


Boglár Lajos Brazíliában született és élt tizenhárom évig, az indiánok közelében. Ezért utazott évente - már felnőtt néprajzkutatóként - több ezer kilométert, hogy a nambikuarákkal, a piaorákkal, a guaranikkal, majd a wayanákkal éljen. Hetvenkét évesen ment utoljára az őserdőbe, a botokudó indiánok közé.

Bár két éves kortól ajánlják, Tessloff és Babilon Kiadó Formák - Játékos felfedezője olyan könyv, amit bátran nézegethet már egy egyéves gyermek is. Egyszerűen felépített, csupán tíz oldalból álló könyvről van szó, melynek mérete, nagysága éppen ideális, igaz, egy egészen kicsi gyereknek még nehéz lenne tartani, de éppen ez a jó benne, hogy apa, anya vagy egy nagyobb testvér, nagyszülő, barát, rokon fogja a könyvet, tartja az ölében a kisgyereket, és mesél.

 

Interjú Tari Annamáriával

Tari Annamária szerint világunk változásait nem csupán értelmi, hanem érzelmi eszközökkel is követni kell. A szerző gyakorló pszichológusként évek óta foglalkozik a modern életben tapasztalható pszichés jelenségekkel és a személyiség működésének változásaival. Y generáció címmel megjelent könyvében a pszichológia felismeréseit igyekszik ötvözni a klinikumban tapasztalható mai változásokkal (pl. étkezési zavarok átalakulása, munkahelyi, párkapcsolati problémák stb.), s megpróbál használható megoldásokat, stratégiákat kínálni a régi és új nemzedékek közti szakadékok áthidalására.

D.: Mi az épp most, ebben a pillanatban, ami nagy elégedettséget, igazi örömöt jelent az életedben?


T. A.: Azok közé az emberek közé tartozom, akik apró dolgoknak is tudnak örülni – ehhez elég a napsütés, egy jól sikerült beszélgetés vagy egy élvezetes könyv, film. Mostanában sok felkérést kaptam szakmai cikkekre és előadásokra, ezek mindig komoly örömforrások számomra. Szívesen írok és gondolkodom a világ és ennek következtében az emberi viselkedés, személyiség változásain, és jó érzés, ha beszélhetek is erről.
Nem utolsósorban nagyon örülök annak is, hogy elértem a célomat tavaly megírt onkopszichológiai könyvemmel, visszajelzések a mai napig érkeznek, és ez azt jelenti, hogy a daganatos betegeknek és családtagjaiknak a hasznára válik.

Gyűlt már meg a baja az angol jelen idejű kérdésalkotással?  Vagy éppen a gyermeke vitt haza egy olyan dolgozatot, amely nagy piros hiányjel jelezte a „do” szócska hiányát?

Nos, erre a problémára Bill Martin Jr. Brown Bear, Brown Bear What do you See? (Illusztrációk Eric Carle) kínál biztos megoldást felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Elég néhányszor gyermekünkkel végiglapozni a vékonyka kötetet, elismételni a fülbemászó kérdést, melyre a jó fülű gyerekek már első olvasásra megjegyzik a választ, és soha többé nem hagyjuk ki a kérdéseinkből, azt a kis „do” szócskát!

A tavalyi évhez hasonlóan idén is folytatódik az Olvasóliget. A szervezők köztereken, parkokban kialakított olvasópontokon igyekeznek olyan környezetet teremteni, ahol a járókelők, sétálók kedvet kaphatnak az olvasásra. Elismert írók, költők rendszeres vendégként olvasnak fel legújabb műveikből és hívják beszélgetésre a közönséget.


A pécsi Kultúrkert mellett a margitszigeti Holdudvar az esemény kiemelt helyszíne, de találkozhatunk irodalmi estekkel, felolvasásokkal és különféle könyves rendezvényekkel akár Pécsen a Piknik Parkban vagy a Sziget Fesztiválon is. Talán az egyik legszokatlanabb helyszín a balatonalmádi Wesselényi strand.

A Strandkönyvtár ma esti vendége Karafiáth Orsolya. Kedvcsinálóként elevenítjük fel a költőnővel készült korábbi interjúkat. Huszti Gergely Cigánykártya címmel megjelent legutolsó kötetéről, Nagy Annamária pedig a Maffia-klub című regényéről kérdezte Karafiáth Orsolyát.

Susan Boyle 2010. július 9-én elindította nemzetközi tehetségkutatóját, hogy így találja meg duett partnerét új albumához!

"Tavaly valóra vált az álmom, hogy világhírű előadóművész lehessek, miután jelentkeztem a Britain's Got Talent tehetségkutató műsorba. Azóta fantasztikus életem van. Egy valódi ajándék ez számomra, és most szeretném ezt az ajándékot továbbadni másnak is."

Az elmúlt egy év sikerei után, mely alatt debütáló albuma számos rekordot megdöntve több mint 9 millió példányban kelt el, Susan úgy döntött, hogy szeretne felajánlani valakinek egy lehetőséget, hogy bemutatkozhasson a nemzetközi zeneiparban. A győztes egyedülálló lehetőséget kap arra, hogy elénekeljen egy duettet Susannal november 22-én megjelenő új, The Gift című második albumán.



Nyál folyik össze a számban, és közben olyan érzésem támad, mintha egy barátnőmmel beszélgetnék a világról, utazásokról, tapasztalatokról és gasztronómiáról. És tényleg egy barátnőm hívta fel a figyelmem először arra „a” blogra. Más volt, mint a simán csak recepteket bemutatók, mindig van és volt benne egy kis elmélkedés is arról, kik, miért, hol, hogyan eszik az éppen bemutatott fogást. Írtam a szerzőnek kommentet – és kaptam választ. Szimpatikus volt.

Olyannyira, hogy az általa is félve bemutatott kakaóporral megszórva megsütött karfiol volt az első, amit a blogjáról kipróbáltam. Azt nem bántam meg, s talán emiatt alakult úgy, hogy – dacára a házunkban felhalmozott számtalan régi, új, gazdagon vagy szegényen illusztrált és részben örökölt szakácskönyveknek – hinni kezdtem a szerzőnek. Feltétel nélkül. Sült hús, és szórjuk meg a külsejét porcukorral? Rendben. Tegyünk hozzá sót? Oké, ha ezt írod. S közben észrevétlenül olyan zöldségeket csempészett étrendembe egy-egy mennyei recept, amit egy étteremben is félve rendeltem volna korábban. A különböző kultúrák receptjei iránti kíváncsiság ragadós, de remek érzés, hogy valaki olyantól vehet át az ember recepteket, akiben bízhat.

süti beállítások módosítása