Hogy melyik írónak a könyveit fogom Nektek ajánlani az nem kérdés. Az én egyik legnagyobb kedvenceim közé Paulo Coelho könyvei tartoznak. Itt azonban máris sokfelé szakadok, mert egyiket jobban szeretem, mint a másikat. Hogyan választhatnék hát közülük ki egyet?! A válasz egyszerű: sehogy… Kiemelnék azonban pár kötetet, aminek segítségével Te saját magad döntheted el, melyik könyvet akarod majd elolvasni. Az egyik az Élet, a másik pedig a Szerelem. Ezek idézetgyűjtők, könyveiből találhatsz bennük részleteket.

Nekrológ helyett

A mákfélék rendjéhez tartozó, mintegy 350 nemzetséget és 3000 fajt számláló keresztvirágúak vagy másképpen káposztafélék családjában a sinapis nemzetségnek emberemlékezet óta ismert és hasznosított faja a gyógyító bormustár (eruca vesicaria), amely mediterrán eredetű, Magyarországon is termesztett, néhol elvadult, évelő növény. Levelei zöldségként és salátaként, magvai gyógyolajként, dús virágai méhlegelőként kiválóak. Portugál népies elnevezése: saramago. 1922. november 22.- én a borfélékkel bensőséges viszonyban álló vidéki tisztviselő ezen a ragadványnéven anyakönyvezte a szűkös időkben saramago-főzelékre fanyalodó (és Diocletianus császár rajongását e tekintetben nem osztó) Sousa család újszülöttjét, bár ez csak akkor derült ki, amikor a szülők a gyermek beiskolázása előtt kiváltották az anyakönyvi kivonatot. A megdöbbent apa így kénytelen volt felvenni a fia nevét, elkerülendő azokat a kirekesztő kérdőjeleket, amelyeket az akkori konzervatív közfelfogás ilyen esetekben megfogalmazott volna. (Az újkori portugál irodalom egyik nagy ásza, Eça de Queiroz élete végéig viselte annak bélyegét, hogy - egyébként magas társadalmi állású - szülei a gyermek születése után négy évvel házasodtak össze.) 

Saramago apja biztosan nem olvasta, és nem is ismerte Eca de Queirozt, de azt tudta, hogy az apa és fiú vezetékneve tekintetében jobb megtalálni a közös nevezőt. Így lett egy növény a fiú, a fiú pedig a tulajdon apja névadója! Ezzel a regényes csavarral kezdődik José Saramago élete, hogy aztán az elkövetkezendő hat évtizedben ne szóljon másról, mint a szegénységből kivergődő, a túlélésért küzdő kisemberről. A nyugdíjkorhatár felé közeledvén, az irodalommal érintőleges viszonyban (versek, útirajzok, fordítások) álló hatvanéves Saramago, saját bevallása szerint Günter Grass Bádogdob című regényének hatására, elhatározta, hogy ő is megírja szülőföldje színes és sejtelmes történeteit. A rákövetkező évtizedekben sorra-rendre jelentek meg páratlan egyediséget sugárzó regényei (A kolostor regénye, Ricardo Reiss halálának év, A kőtutaj, Lisszabon ostromának históriája, Jézus Krisztus evangéliuma, Vakság, Minden egyes név, A barlang, A hasonmás, Megvilágosodás, Halálszünet,  Kicsi emlékek, Az elefánt vándorúja, Káin) számos hazai és külföldi díjat, kitüntetést és elismerést hozva szerzőjüknek. A diadalmenet 1998-ban ért a csúcspontra, amikor is José Saramago  megkapta a díjak díját, vagyis az irodalmi Nobel-díjat. (A 200 milliós portugál nyelvközösségnek ez az első irodalmi Nobel-díja, szemben az írigyelt ibériai „nagy testvérrel”, a spanyollal, amely ez idáig éppen tízet gyűjtött be.)

A Könyvhéten jelent meg Gerőcs Péter első prózakötete. Regényről és novelláról, hősről és elbeszélőről, mesterekről és generációkról beszélgetett vele Szegő János.

Litera: Zombor és a világ. Filozofikus cím. De miért pont Zombor? (Én kapkodva először rögtön Zombit olvastam.) 

Gerőcs Péter: Talán azért, mert a név pontosan tudott nem illeszkedni a figurához. Bohózat? Sitcom? Valószínűleg egyik sem. Amikor a szerkesztési folyamatok során elolvastam a kötetet, a figyelmem minduntalan az elbeszélő ténykedéseire irányult, tudniillik arra, hogy kényszeresen próbál magából valamit a figurára áthárítani. Mintegy magával, de legalábbis egyes jellemvonásaival ruházza fel az elbeszélt alanyt. Ehhez a játékhoz azonban fel kell tudni mérni a különbséget narrátor és hős között, máskülönben nagyon összemosódnának. (Nekem ezért is volt érdekes ebben a játékban az a csavar, amikor egy szöveg erejéig Zomborból lesz narrátor, noha ezt csak a fejezetleírásból tudjuk, a neve ugyanis véletlenül sem hangzik el). Az elbeszélő és a figura közti távolság pontos mércéje ez a név. No és persze a viszonyulás sem ugyanaz, mint Esti és a világ közt. De válaszolhatok máshogy is. Ha te Zombit olvastál, akkor az nem lehet véletlen. Talán van benne valami nekrofil kéjelgés, tetem-feltámasztás utáni sóvárgás, vagy a holt megelevenedésének ember- és életellenes horror-esztétikája. Ha már félreolvastad, meg is írhatnád.

Az egyik legolvasottabb angol napilap, a The Guardian nem csak színvonalas cikkeiről híres, hanem arról is, hogy a legtöbbet bakizó sajtótermék, némiképp hasonlít a viccbéli örmény rádióhoz. Kitartó olvasói (és nem kevésbé kitartó ellenfelei) The Grauniad csúfnéven emlegetik, a lap egyik állandó és népszerű rovata a „helyreigazítások és pontosítások” sokatmondó címet viseli. (Pl. a 2009. március 12-i számban az olvasható, hogy „Graham Swift irodalmi hagyatékához a British Library nem ingyen jutott hozzá, hanem százezer fontot fizetett érte.”) A lap 2009. január 15-i száma a világ „irodalmi nagyhatalmainak” (USA, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Svédország, Hollandia és Kína) könyveladási statisztikáját vizsgálva arra a kissé meglepő megállapításra jutott, hogy a „2008. év írója” tiszteletbeli cím kétség kívül Khaled Hosseini afgán származású írót illeti meg, akinek két regénye, a Papírsárkányok és az Ezeregy tündöklő nap hosszú hónapokon keresztül állt a sikerlisták élén. A napilap Top 20-as listáját Khaled Hosseini fölényesen vezeti, Kathleen Rowling („Harry Potter és…”) a kilencedik, Paulo Coelho (pl. Az alkimista) a huszadik helyen áll. Tekintettel arra, hogy a The Guardian több ezres bakivadász olvasótábora azóta nem emelt kifogást, joggal feltételezhetjük, hogy a lap ezúttal első nekifutásból fején találta a szöget. (Természetesen nálunk is közönségsikert aratott mindkét regény, valamint a Papírsárkányokból készült film is.)

A regények nem az afgán irodalom kincsesházát gazdagítják, hiszen Khaled Hosseini afgán származása ellenére amerikai író, angolul ír, amerikai irodalmi szabványokat használ, óhatatlanul amerikai eszményekhez igazodik, bár kétséget kizáróan mesterfokon teszi mindezt. Így aztán a két regény és a filmadaptáció mindenütt sikert aratott, kivéve Afganisztánban, ahol a film vetítését és a DVD forgalmazását betiltották, mivel „kedvezőtlen fényben tünteti fel az afganisztáni etnikai csoportokat.” – hangzott az indoklás. „Mi tiszteljük és támogatjuk a szólásszabadságot – mondta Mohammad Rhased, afgán kulturális miniszterhelyettes – de ha ezt a filmet bemutatnánk a mozikban, az egyenértékű lenne az ország egyik népcsoportjának megalázásával.” Amúgy nem kell félteni az afgánokat, a nyugati filmek kalózváltozatai nagyjából az ősbemutatóval egy időben jelennek meg a kabuli bazárban. Egy regénynek még kevesebb az esélye egy olyan országban, ahol a lakosság nagy része a saját anyanyelvén is analfabéta, hát még angolul! Itt is igaznak bizonyul a bibliai szentencia: senki sem próféta az ő országában.

A Gréta garbója című könyv illusztrációiért Holló Anna, grafikusművész, az Oktatási és Kulturális Minisztérium különdíját kapta meg a Szép Magyar Könyv 2009. díjkiosztó ünnepségén a 81. Ünnepi Könyvhét keretében. A könyv írójával, Finy Petrával Elekes Dóra beszélgetett.

Elekes Dóra: Hogyan kezdtél el írni?

Finy Petra: Amióta az eszemet tudom, írok és rajzolok. Nagyon félénk gyerek voltam, és talán ez a két dolog segített abban, hogy valahogyan mégiscsak meg tudjak nyilvánulni, vagyis nyitni a külvilág felé. 18 évesen még az Iparművészeti Egyetem tervező grafika szakára készültem, oda elsőre nem vettek fel, második helyen meg a francia-magyar szakot jelöltem meg, így végül tanár lettem, és közelebb kerültem az íráshoz. A főiskola idején Vilcsek Béla tanárom beválogatta egy kisprózámat egy antológiába, és onnantól, ha nem is teljesen egyenes, de elég egyértelmű út vezetett az írás felé. Diploma után reklámszövegíró lettem, így munka közben is sokat játszottam a nyelvvel, munkaidőn kívül pedig szépirodalommal foglalkoztam. Aztán megszülettek a lányok, és egyre több gyerekszöveget kezdtem el írni. Persze most is születnek felnőtt írások, de Emma és Léna inkább gyerektémákra inspirálnak.

Holló Anna grafikusművész a Gréta garbója című könyv illusztrációiért az Oktatási és Kulturális Minisztérium különdíját kapta meg a Szép Magyar Könyv 2009. díjkiosztó ünnepségén a 81. Ünnepi Könyvhét keretében. Holló Annával Elekes Dóra beszélgetett.

E. D.: Hogyan kezdtél el gyerekkönyveket illusztrálni?

H. A.: Képgrafikusként végeztem a Képzőn, előtte grafikaszakos voltam a Kisképzőben, ahol az érettségi munkám egy könyvterv volt a groteszk költészet gyöngyszemeihez, de ez felnőtteknek készült. Kifejezetten gyerekkönyv illusztrálásra csak a Gréta garbója kapcsán vállalkoztam. A saját magamnak készült munkákra gyakran mondták, hogy „Jaj, hiszen ez olyan, mint egy gyerekkönyv illusztráció! Miért nem csinálod ezt?” A munkáim hozták a lehetőséget, nem én kerestem. Történetekben gondolkodom, a „világom” tele van hétköznapi és fantasztikus szereplőkkel, melyek az ábrándozásaim, a morfondírozásaim eredményei. Gyakorlatilag bármi megtörténhet a papíron, és ennek révén olyan szabadságot tudok megélni, amelyről remélem, hírt adnak a képeim is. Az illusztrálás egy kicsivel kötöttebb műfaj, de izgalmas, nagy kihívás az is, hogy megtaláljam magam az adott szövegben vagy feladatban. Sok tanulnivalóm van még, hiszen ez egy komoly szakma, nem feltétlenül elég szépen rajzolni.

Miért is ezt választottam a megannyi jó könyv közül? Oscar Wilde egy társadalmat, egy évszázadot mutat be, egyetlen ember életén keresztül. Dorian Gray kezdeti mondhatni gyermeki öntudatlanságából követhetjük nyomon életét. Láthatjuk, hogyan ébred rá arra, hogy szépsége a mindene. Ez a téveszme pedig mennyi és mennyi bonyodalmat és csalódást hoz az életébe.

 Lord Henry Wotton képviseli a kor nagy gondolkodóit eszméivel, gondolatmeneteivel, befolyása alá keríti a még az életet nem ismerő ifjút. Persze az ő szerepe nem lenne kulcsfontosságú Basil Hallward alakja nélkül. A festő, aki mint istenségre tekintett Grayre, dicshimnusza és művészetének fellendülése hatására, keltette fel Henry érdeklődését. Ez után a szakasz után kezdődik az igazi történet. Egy hosszú filozofikus rész után kezdi a címszereplő megismerni saját magát. A felismerés a festő által festett portrén is megjelenik. A festmény láttán Dorian Gray egy meggondolatlan kijelentést tesz:

Francis Sheltonnal a 2010. áprilisában megjelent könyve - Különleges küldetésem - kapcsán a Scolar Kiadó készített inetrjút.

XIX. század végén irodalmáraink egy része a híres és sikeres külföldi szerzőket előszeretettel említette  „magyarosított” nevükön (pl. Verne Gyula, May Károly, Puskin Sándor, stb.),  de a múló divatból nem lett szabály, és ez az oka annak, hogy most nem Nyúl Pált ajánljuk az olvasó szíves figyelmébe, hanem Paulo Coelhot (ejtsd: koéju), aki a brazil irodalom égboltján jelenleg a legfényesebb állócsillag. A kritika a világ legolvasottabb élő íróinak egyikeként tartja számon éppúgy, mint Gabriel García Márquezt vagy Umberto Ecot. Könyvei eddig 157 országban, kb. 100 millió példányban, 56 nyelven jelentek meg. A könyvszakma egy pédányhoz átlag három olvasót rendel, így Coelho potenciális olvasóinak száma elérheti a 300 milliót. „Az  alkimista” című könyve nem csak Braziliában, de a három kontinensre kiterjedő luzofón (portugál nyelvű) közösségben is  a valaha kiadott könyvek között a legnagyobb példányszámot érte el, ezzel bekerült a Guiness-rekordok könyvébe. Coelho 2003-ban a Frankfurti Nemzetközi Könyvvásáron 54 könyvet dedikált, és ezzel szintén Guiness-rekordot állított fel. (Megoldás: soha író még nem dedikálta ugyanannak a könyvnek 54 különböző nyelven - a nagy világnyelveken kívül pl. indonézül, urduul, perzsául, thaiul és természetesen magyarul is - megjelent példányát. A könyv címe: Az alkimista.)

 Az olvasók nagyon szeretik Coelhot, és Coelho nagyon szereti az olvasókat. Akár Párizsban, Londonban, Pekingben vagy Moszkvában, akár Teheránban, Mexikóvárosban, Bogotában, vagy Buenos Aairesben vesz részt író-olvasó találkozón, sok ezres rajongó tábor várja, és 6-8 órán keresztül is eltart a dedikáció. Soha egyetlen olvasó sem távozik az író kézjegye nélkül. (Tavaly a budapesti könyvfesztiválon Mario Vargas Llosa szó nélkül faképnél hagyta a dedikálásra váró olvasók háromnegyedét.) Coelho évente több tízezer levelet és e-mailt kap, és komoly stáb gondoskodik arról, hogy egy sem maradjon megválaszolatlanul. Ki ez a rendkívüli ember, akit olyan nagyságok fogadtak, mint Bill Clinton vagy II. János Pál pápa, akit a teokrata Teherán is nagy tisztelettel látott vendégül? (A nyugati kultúra termékeinek számára Irán zárt ország. Az ország egyébként sem arról híres, hogy sűrűn írna alá és tartana be nemzetközi kötelezettségvállalásokat, természetesen nem írta alá a Nemzetközi Szerzői Jogi Egyezményt sem, így jogdíjat sem fizet senkinek. Csak Paulo Coelhonak. Neki viszont önként.) 

Darvasi második regényére igen változatos címkéket aggatott az eddigi kritikai fogadtatás. A magát „alföldi veszedelmes viszonyokként” beharangozó alkotást nevezték árvízi regénynek, Szeged regényének, a XIX. század regényének. Azonban véleményem szerint az eddigi értelmezésekben aránytalanul jelentéktelen szerepet kapott a regény történelmi hátterét biztosító ’48-’49 – es forradalom és szabadságharc. A kritikusok, ha meg is emlékeznek róla általában csak érdekes történelmi adalékként fogják föl, ami nem befolyásolja a történet főszereplőinek mindennapjait. Sőt, Radics Viktória egyenesen azt írja, hogy [Darvasi túlesztétizált története] „a konkrét történelmi keretben[…], ami a magyar szabadságharc és az azt követő szörnyű megtorlás, harsányan hamis”.

Én ezzel szemben amellett szeretnék érvelni, hogy a forradalmi háttér nagyon is meghatározó szerepet játszhat a regény értelmezésében, hatásai érezhetőek mind a szereplők jellemében, mind cselekedeteikben, de még Darvasi elbeszélésmódjában és néha már-már giccsbe hajló stílusában is. A forradalom, és főleg annak bukása által jön ugyanis létre a regény központi atmoszférája, mely egy köztes, légüres térbe helyezi a cselekményeket. Az alapvető közösségi és természeti kötődésüket már levetkőzött, túlvilági hitükben már megrendült emberek a forradalom bukásával, a nemzeti felemelkedés kötőerejének végleges aláásásával egy mindenféle meta-szintet nélkülöző valóságba kerülnek, mondhatnánk, hogy belevettetnek a létbe.

Christina Aguilera a héten megjelent, Bionic című új albumán az egyik, Nicki Minaj rapperrel közösen készített dalához Kovács Kati Add már, Uram az esőt! című számát használta fel alapnak, sőt magát a dalcímet is ez a szám ihlette. A Woohoo című dalt Christina mellett Jamal Jones, Ester Dean és Claude Kelly jegyzik, és a Bionic CD füzetében a szám leírásánál fel is tűntették, hogy az Kovács Kati dalából tartalmaz részleteket. A magyar énekesnő egyébként ezzel a dallal nyerte meg másodszor a táncdalfesztivált (egész pontosan 1972-ben), a zenét Koncz Tibor szerezte, míg a szöveget Szenes Iván írta. Az Add már, Uram az esőt! több lemezen is szerepelt, de Kovács Kati magyar nyelven csupán az 1986-os Kívánságműsor című nagylemezére tette fel.

A szerzők számára igazi meglepetésként a Kerekítő című mondókás könyv kapta a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése Szép Magyar Könyv 2009. díját gyermekkönyv kategóriában és különdíjas lett a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány jóvoltából. Az ünnepélyes díjátadásra a 81. Ünnepi Könyvhét nyitónapján került sor.

Elekes Dóra a szerzővel, Jakabosné Kovács Judittal és a könyv illusztrátorával, Kállai Nagy Krisztával készített interjút.

Elekes Dóra: Milyen szerepet játszanak a munkádban, a mindennapi életben az ölbeli játékok, mondókák?

Jakabosné Kovács Judit:Ebben élek. A gyerekeim születése után kezdett el foglalkoztatni a téma, és miután ők kinőttek belőle, a művelődési házakba látogató babákkal és kisgyerekekkel folytattam a játékot. Főállású mosolyfakasztó vagyok. A mondókák, ölbeli játékok tele vannak humorral, amely a gyereknevelés későbbi szakaszaiban is nagy segítségemre vált. Néha úgy érzem, ez az egyetlen igazán hatásos fegyverem. Egy jókor jó irányba lőtt poén egészen komoly dolgokon segíthet át.