"Ingary földjén, ahol a hétmérföldes csizmák és a láthatatlanná tévő köpenyek tényleg léteznek, Sophie Hatter felhívja magára a Puszták Boszorkányának figyelmét, aki átkot szór a lányra. Sophie-nak nem marad más választása, mint hogy az egyetlen helyre menjen, ahol segítséget kaphat Howl varázsló vándorló palotájába. Ám Howlról azt híresztelik, hogy megeszi a fiatal lányok szívét és kiszívja a lelküket. A regény alapján Hayao Miyazaki készített Oscar-díjas animációs filmet."


Kezdő animés koromban (körülbelül két éve) volt szerencsém Hayao Miyazakiegyik filmjéhez, a 2004-ben napvilágot látott A vándorló palotához. A rendező (és a Ghibli Studio) méltán vált híressé, 1985-ben kezdődő munkásságuknak pedig gyönyörű megkoronázása volt a 2001-ben elkészült Chihiro Szellemországban, ami a következő évben be is zsebelte az Arany Medve díjat, 2003-ban pedig a legjobb animációs filmnek járó Oscart. A vándorló palota sem okozott csalódást, szintén számos díjat nyert és nem egy filmes top10 listán szerepelt 2005-ben.

Amikor pár hónappal ezelőtt megnéztem Az élő mátrix című filmet, nem gondoltam volna, hogy egy olyan tisztogató útseprésnek leszek részese és közreműködője, amely maradandó változást hoz el az életemben.

Mindig is érdekeltek a „nem evilági” dolgok gyermekkoromtól kezdve. Jobb híján saját magam tapasztaltam meg a hegyeken-völgyeken át vezető ösvény föntjét és lentjét.

Az említett film dr. Eric Pearl egyik csodálatosan meggyógyult kis páciensének esetével kezdődik. Aztán maga dr. Pearl beszél meghatódottan a kapcsolatteremtő gyógyítás ilyen látványos eredményéről. Az elnevezése a módszernek, és a tény, hogy egy amerikai emberről van szó, aki egy görög, agykárosult kisfiút kézrátétellel meggyógyított, nem kis hátborzolást okozott nálam.

Lezárult pályázatunk, így azok között, akik május 14. és június 6. között a journal@bookline.hu e-mail címre elküldték kedvenc könyvükről írt ajánlójukat 10 db 5000 Ft értékű Bookline vásárlási utalványt  sorsoltunk ki.

Ígéretünk szerint, azok akik a Bookline Journal oldalán hozzászóltak cikkeinkhez 100 szörnyet nyerhettek meg. Azonban a szörnyek nagy sikerére való tekintettel, minden ajánló írót és minden kommentelőt megajándékozunk egy-egy figurával.

5000 Ft értékű vásárlási utalványt nyert:

Balogh Istvánné      
Demeter Éva      
Hegedűs Robin      
Horváth Balázs      
Ilweran      
Makkai Kinga      
Papp Noémi      
Stefán Ildikó      
Teczár Szilárd      
Zámbó Gergely

Gratulálunk! 
 

Nagyon komoly zenei kalauz címmel került a boltokba Kerékgyártó György és Szűcs József könyve. A könyvbe belelapozva azonban mókás versikéket, vicceket és fura életrajzokat találunk. A komolyzenére nem jellemző a humor, és most mégis két zenei szakíró, a Café Momus magazin újságírói szakítottak a hagyománnyal.

Silenos: Elsőre szokatlan párosításnak tűnik a komolyzene és a humor összeboronálása.

Kerékgyártó György – Szűcs József: De csak elsőre. Igazából a leghelyesebb azt mondani, hogy ez egy eddig csupán szóban létező hagyomány volt. A zenészviccek gyűjtésekor ugyanis egyből kiderült számunkra, hogy ez a típus darabszámra nem nagyon marad el a hagyományos (rendőr, skót, anyós stb.) viccektől. A zenészvicceken érződik, hogy ezek „szakmán belül” keletkeztek, ergo a „szomorúzene” világára nem csak a komolyság, az emelkedettség a jellemző.

S.: A viccekkel akár ki is merülhetne ez a téma?

K. Gy.-Sz. J.: Folytathattuk volna a folklorisztikus vonalat, hisz nem egy könyv jelent már meg zenei anekdotákról, de mi úgy gondoltuk, a témában újnak számító műfajokat hozunk össze a komolyzenével. Tímár György Nevető Lexikonját alapul véve összeállítottunk egy ál-zenei lexikont, melyben csak zenei kifejezéseket értelmezünk félre, természetesen igazodva az eredeti jelentéstartalomhoz, emellett egy nálunk viszonylag friss műfajt, a limeriket vetettük be, szintén félig szórakoztató, félig informáló jelleggel. Ezek mellett van egy blokk a könyvben, amely nagy zeneszerzők életrajzát ismerteti...

Gyönyörű könyvet tarthat az olvasó a kezében. A verseket a Marosvásárhelyen élő költőóriás, szerkesztő Kovács András Ferenc válogatta, a gondos, ízléses tipográfia (Luca Morandini ötletes megoldást választ: az oldalak és a verscímek színének játékára épít) valamint az elbűvölő illusztrátori munka az Olaszországban élő magyar illusztrátor, Sulyovszky Sarolta nevét dicséri. A könyv a  csíkszeredai Bookart Kiadó gondozásában jelent meg, és ezáltal is igazolni látszik a kiadó által képviselt színvonal, melyet indulásakor célként fogalmazott meg olvasói számára.

Markó Béla kötete, amint azt korábbi köteteiből megszokhattuk a Versek kisfiúknak, kislányoknak alcímet viseli magán, ezzel mintegy igazolja azt a sajátosságát, mellyel egy évtizedes hagyományt követ, úgy szemléletében, kifejezésmódjában, mint stílusában, nyelvezetében. Akárcsak legelső gyermekvers-köteteiben (Szarka telefon, 1983; Tücsöknóta, 1990) két téma köré csoportosulnak ezek a versek is: az állatvilág és a természet köré. Mindkét típusú versre jellemző az antropomorfizálás, a gyermeki képzeletet könnyedén magával ragadó tréfás, kedvesen naiv versíró technika. Az immár megkövesedett, jól kigyakorolt költői eljárások a hagyományos gyermeklíra nagyszerű egyszerűségét rejtik magukban.

A neves pszichológus a női nem nagy barátja, ami ez esetben nem azt jelenti, hogy gyógyíthatatlan szoknyavadász. Hanem azt, hogy felfogása szerint férfiközpontúnak hitt világunkban valójában a nő az evolúció titkos favoritja. Szendi Gábor leginkább szabad gondolkodónak szereti nevezni magát, akinek a legfontosabb érték az igazság és a szabadság. Programozó matematikusnak indult, majd filmíró lett, írásaiból három film is készült, majd pár év könyvkötés után a pszichológusi hivatást választotta. Kutatóként az agy-lélek kapcsolata és az evolúciós pszichológia, gyógyítóként az életgubancok megoldása érdekli. Az igazság helyett a gyógyszeripari érdekek szolgálatába álló, megélhetési tudományból kiábrándulva fordult a tudományos újságírás felé, céljának a hiteles tájékoztatást tartja. Ezért írta meg a sorban ötödik könyvét Boldogtalanság és evolúció - Paleolit táplálkozással a depresszió ellen címmel.

"A legtöbb embernek az a problémája, hogy titkon úgy érzi, nem szerethető. Ez nem a külsővel függ össze. A csúnyaság – leszámítva a kirívó eseteket – nem kívül van, hanem belül. A szépséget nem szabad túlértékelni, mert eléggé mulandó dolog. Az emberek a másikat számos szempontból ítélik meg, azt kell megtalálni, aki a mi értékeinkre vevő. A kevésbé vonzó férfiak általában a családszerető képességükkel adják el magukat. A „jó apa” kelendő cikk. Ugyanígy a megértő, szorgos, párját csodálni tudó nő is megtalálja azt a férfit, aki nem „csapodár” nőt, hanem őt nagyon értékelő feleséget keres. Sohasem az a fontos, hogy magunknak tetsszünk, hanem hogy megtaláljuk azt, akinek mi jelentjük a boldogságot." - Szendi Gábor

A szerző, Kiss Angéla nem sokat akar elárulni önmagáról. Annyi tény, hogy egy Pécstől negyven kilométerre fekvő kis faluban nevelkedett, Pécsett dolgozott, majd Londonban vállalt munkát. Kedves, őszinte, szellemes és önirónikus hangvételben megírt első regénye, a London csak oda érdekes, tanulságos képet ad a külföldi beilleszkedés megannyi megpróbáltatásáról, a társra találás „kínjairól” és örömeiről.

 
Jószöveg Műhely Kiadó: A mottó szerint Kiss Angéla nem azonos Angela Kissel. Kicsoda Kiss Angéla, és ki Miss Kiss?

Kiss Angéla: Igazából ezt a könyvet személyes naplóként kezdtem el írni, de kerültek bele olyan dolgok is, amik meg sem történtek. Soha nem voltam például rapidrandin, de annyit gondolkodtam azon, hogy milyen volna, ha kipróbálnám, hogy szinte láttam magam előtt, hogy miként viselkednék egy ilyen helyzetben. Amikor a könyv elkészült, úgy éreztem, hogy – ezen okokból és a privát szférám védelmében – a legjobb lenne eltávolodni tőle, hiszen ha az elbeszélő személyiségjegyeinek majdhogynem a nyolcvan százalékával tudok is azonosulni, a történések között akadnak fiktív szálak. Egy kis faluban nőttem fel Pécs mellett, ahol mindenki mindenkiről mindent tudott, azt, hogy milyen autó állt meg a házunk előtt, vagy hogy kivel beszélgettem a boltban. Ez engem mindig nagyon zavart, olyannyira, hogy tizennyolc évesen el is jöttem onnan. Amikor Pécsre költöztem nagyon tetszett, hogy még a mellettem lakó sem ismer, és ez a visszahúzódás valahogy a részemmé vált.

Lukjanyenko 1968-ban született, Kazahsztánban. 18 évesen kezdett írással foglalkozni. 1990-ben megnősült, két gyermekes családapa. Jelenleg Moszkvában él. Novellákat, horror, sci-fi és fantasy témájú műveket publikál.

Az a tény, hogy Moszkvában él, eléggé erősen megalapozza a helyszín megválasztását tetralógiájának helyszíneihez. A négy könyv alapján egészen jól megtanulhatjuk, hogy hogyan lehet közlekedni az orosz fővárosban metróval, és kapunk egy jó társadalomrajzot is róluk. Plusz egy igen részletes leírást a gondolkodásmódjukról. Számomra még az is pozitívumként hatott, hogy bizonyos szokásokat is belevesz a cselekmények közé, és most nem csak az elmaradhatatlan „zakuszkás” vodkaivásra gondolok itt, hanem például a fürdőzési szokásokra a dácsákban. Továbbá a sok író fantáziáját megmozgató varázsvilág, mágusokkal, varázslónőkkel, alakváltókkal, ahogy magukat nevezik: Másfélékkel kapcsolatos tudástárunkat is bővíthetjük.

Vass Virág első regénye, a Vulévu egy hét alatt került az eladási sikerlisták élére. Vajon megismételhető ez a siker? A Franciadrazsé nem rántja le a leplet a francia nőt övező klisékről és titkokról. Nem is dicsőíti. Egy furcsa szerelmi háromszög krónikája, amely hitelesen rögzíti a nőiesség modern és örök érvényű szabályait. Hogyan küzdünk, hogyan szeretünk, hogyan szenvedünk, hogyan békülünk. És mindebből mit vesz észre a férfi?

Nézze meg ajánlónkat!

Kresley Cole is csak egy író, aki beállt a sorba, és írt egy vámpíros-halhatatlanos könyvet! – mondhatná bárki, aki még nem olvasta egyik könyvét sem. Holott nem erről van szó! Ezek a Twilight-koppintások valóban nem sokat érnek, többnyire a tiniket célozzák meg, esetleg magukkal sodornak néhány felnőttet is. A Halhatatlanok alkonyat után sorozat nem a tiniknek íródott. Ez már a könyv hátulján lévő spoilerből is kiderül. A történet mégis mindenkit megragad, a fiatal generációtól az idősebbekig.

A múlt évben év vége felé közeledve az osztály az Alkonyat című filmet nézte. Akkor még úgy gondoltam, a címe nem igazán sokat mondó. És akkor megtörtént: mindenki feszült figyelemmel a filmre koncentrált, szünetre se mentünk ki. Később megtudtam, hogy a film egy könyv alapján készült. Úgy éreztem, hogy mindenképpen meg kell kaparintanom azt a könyvet.

A Twilight Saga befejező kötete Hajnalhasadás címmel június 3-án jelenik meg. Ebből alkalomból a pályázatunkra beérkezett kritikákból válogattunk.

Ezelőtt, nem igazán szerettem olvasni, nem tudtak lekötni a könyvek és sokkal inkább a televíziós meséket kísértem figyelemmel. Aztán egy nap, amikor a kezembe vettem a könyvet és nem bírtam letenni, akkor jöttem rá milyen klassz dolog is olvasni, elképesztően jó, amikor elindul a belső mozi és alig várod, hogy még többet olvashass, a még izgalmasabb részekhez érj. Az Alkonyatnak köszönhetem, hogy felfedeztem a könyvek világát.

A Twilight-Saga befejező kötete június 3-án jelenik meg. Kedvcsinálónak álljon itt a könyv első fejezete, melyet a Könyvmolyképző Kiadótól kaptunk közlésre.

Első könyv

Bella

Előszó

Több halálközeli élményben volt részem, mint amennyi kijár egy embernek; és ez nem olyasmi, amihez valaha is hozzá lehetne szokni.

Mégis úgy tűnt, újra elkerülhetetlenül szembe kell néznem a halállal. Mintha tényleg ez volna a sorsom. Elmenekültem előle újra és újra, de mindig visszajött értem. A mostani helyzet azonban nagyon más volt, mint az eddigiek. Az ember elfuthat valaki elől, akitől fél, és megpróbálhatja legyőzni azt, akit gyűlöl. Minden reakcióm az ilyen gyilkosokra volt kihegyezve – a szörnyekre, az ellenségre.

Egy legendás vonat. Egy legendás írónő. És az ő legendás nyomozója. Kell erősebb garancia arra, hogy aki e könyvet kézbeveszi, legalább olyan izgalmas utazásra indul, minhta személyesn szállna fel az Orient-Expressz városokon és országhatárokon át zakatoló elegáns kocsijába?

Hercule Poirot előre nem látott ügye miatt indul Isztambulból hazafelé, mi mással, mint az Orient-Expresszel? E felső tízezer számára készült luxus vasút majdnem kimarad a kis belga életéből, ám legendás hírneve és a Hálókocsi Társaság igazgatójának baráti segítsége lehetővé teszi a világhírű nyomozónak, hogy a calais-i kocsi utasa legyen. Az ismert nyomozó útitársai nem kevésbé színes és érdekes emberek: egy magyar származású grófi pár, egy orosz grófnő és komornája, egy milliomos amerikai és titkára valamint komornyikja, egy ezredes, egy nyelvi nehézségekkel küzdő svéd misszionáriusnő, egy olasz autókereskedő, egy csendes angol, egy harsány „férjfogyasztó” asszonyság és egy bájos angol lány. E díszes kompánia rendelkezésére áll a kocsi tökéletes kalauza, Pierre.

Nagy élmény volt az erdélyi kortárs irodalomban jól ismert Balázs Imre József (irodalomkritikus, író, Korunk főszerkesztője) frissen megjelent gyermekverseit kézbe venni. A szerző azokat a verseit válogatta egybe Hanna-hinta kötetébe, amelyeket már a Napsugárból vagy a Szivárványból ismerhet az erdélyi gyerekolvasó.
Az idén a szerző két verses-kötettel lepte meg az erdélyi olvasóközönséget. A felnőtteknek szánt kötetének címe a Fogak nyoma (szintén a Koinónia Kiadó gondozásában jelent meg), mely a vidra állat köré font mitológikus, mítoszteremtő fantáziájával hozott újat költészetünkbe.

A Marosvásárhelyi 2009-es Könyvvásáron  bemutatott kötet "szinte minden darabjai mögött családi történet áll" -vallja a költő. Reméli azonban, hogy ezek a szövegek túllépnek a magánszférán, és az általános gyermeki mondanivalójuknak köszönhetően belépnek az egyetemes gyermekköltészetbe. A verseket olvasva evidenssé válik, hogy a gazdag költői képzelet szüleményei ebben a kötetben is a gyermekvilág mélyvilágának titkait idézik fel az olvasóban ráhangolódva az emberiség közös "anyanyelvére", a gyermekköltészet egyetemes forrására, az egyszerű rímekre, ritmusokra épülő népi gyermekdalokra, mondókákra, ahogy azt Weöres Sándor, Csoóri Sándor, Szilágyi Domokos gyermeklírájából ajándékba kaptuk. Balázs Imre József kötetében a hagyományos gyermekköltészet hangvétele, alapritmusa, zeneisége marad (ilyen értelemben klasszikus), csupán a kontextus, a tartalom változik (ezzel már új színt képvisel a erdélyi gyermekköltészet palettáján).

Nick Hornby legújabb regénye, A Meztelen Juliet egy minneapolisi bár WC-jében kezdődik. Ahogy a főszereplő Annie-től megtudjuk, ez a WC sem más, mint a többi bár WC-je, lepukkant, szürke, graffitikkel a falon, csakhogy egy maroknyi ember számára ez a világ legkülönlegesebb WC-je. A maroknyi ember a nyolcvanas évek szépemlékű rocksztárjának, Tucker Crowe-nak a rajongója, aki ’86 óta visszavonult a zenéléstől, nem mutatkozik a nyilvánosság előtt, senki nem tud róla semmit. Visszavonulásának rejtélyes oka pedig valamiképpen kapcsolódik a minneapolisi mellékhelyiséghez.

A rajongók közé tartozik Annie barátja, Duncan is, aki valószínűleg a világ legfanatikusabb crowológusa, mindent tud vagy tudni vél bálványáról, a világ legnagyobb Crowe-kalózfelvétel gyűjteményének tulajdonosa, és épp bejárja az egész USA-t átszelő Tucker-túrát, melynek során érinti Tucker életének szinte minden fontos állomását. Annie pedig, jobb híján, és mert valamit azért így is lát az Államokból, vele tart. Így kerülnek egy WC-be.

Dr. Bitter István egyetemi tanár, a Pszichiátriai Intézet igazgatójának ajánlója Pléh Csaba A lélektan története című könyvéről

Nagy örömmel ajánlom a kedves Olvasónak Pléh Csaba pszichológus professzor könyvét. A kötetből megismerhetjük a lélektan történetét és azoknak a lelki jelenségekkel kapcsolatos tévhiteknek a történetét is, melyekkel sajnos gyakran találkozunk. Előre bocsátom, hogy elfogult vagyok Pléh Csabával: mindig lenyűgöz hatalmas tudása és az, amilyen kristálytisztán azt elő tudja adni, meg tudja írni. Elfogultságom miatt igyekeztem igen kritikusan olvasni ezt 652 oldalas kötetet, mely az Osiris tankönyvek sorozatban jelent meg. Azt is vizsgáltam, hogy vajon azok is haszonnal és örömmel forgathatják-e ezt a szép kötetet, akik nem elfogultak, nem pszichológusok, filozófusok vagy pszichiáterek. A válaszom egyértelmű igen. Azt is igyekeztem figyelni az olvasás során, hogy igényel-e a szerző szakmai ismereteket az olvasótól. Pszichológiából nem és orvostudományból sem. Néhány téma kapcsán azonban feltételez alapvető filozófiai ismereteket. Azoknak, akik ismerik a kötet első kiadását: alaposan átdolgozott és bővített ez a második kiadás.

"Budapest nagyon koszos hely. Két fele van, Buda és Pest, az egyik részen gazdagabbak laknak, ez nem olyan koszos, a másik szaros, hugyos. Az utcák olyan vályúszerűek, és lehet szélesek, de fa szinte sehol, és sötét, mint egy koszos vályú..." - indul a könyv és az abból készült film.

A Kulo City az eredetileg street art művészként tevékenykedő Stark Attila diplomamunkája volt a MOME-n, amely 2007-ben könyv formátumban is megjelent. Kulo City a bulik, a lelkesültség, és a letargia ezredfordulós Budapestjének lenyomata, mely egyszerre nemzeti, vicces, ironikus, szemtelen, laza; mégis megrázó.

A regényt a fenti cím alapján készült film hatására ismertem meg, mely itthon körülbelül 3 éve Apró titkok címmel került a mozikba, Kate Winslet és Patrick Wilson főszereplésével. A könyv 2004-ben íródott és a tengeren túlon bestsellerré vált – számomra pedig azon kevés kivételek közé tartozik, amikor az eredeti mű és a feldolgozás minőségileg egyenrangúak.

Ahogy David Lynch Kék bársonya filmen, úgy Tom Perrotta Little childrenje könyvben mutatja meg a békés kertváros felszín alatt húzódó újabb dimenzióját. Erről a helyszínről egy ismerős, jellemző kép él bennünk: napsütéses, zöldövezeti városrész, rendezett, szabályos családi házakkal, melyekhez ápolt kert tartozik, tiszta utcákkal, és kívülről teljesen átlagos családokkal. Elsőre gyönyörű. Másodszorra kissé unalmas is lehet… de nem feltétlenül - mivel a könyv e külső réteg mögé enged látni, ami nagyon izgalmas. Persze erre jó példa az ugyanezt a célt teljesíteni próbáló Született feleségek is, de epizódjaiban sok túlzással is találkozhatunk, továbbá a humor és izgalom kedvéért erősen elferdítik és sűrítik a valóságot. A könyvben azonban teljesen reális és életszerű helyzetekbe pillanathatunk be, melyeket nem érzünk erőltetettnek vagy hihetetlennek, hanem tökéletesen át tudjuk élni őket.

Bevallom: nem keltette fel az érdeklődésemet sem a könyv címe, sem a borító és akkor még nem ismertem a Cerkabella Kiadó könyveit sem. Azért rendeltem meg mégis, mert 2006-ban Finlandia Junior Díjat kapott, mert akciózták, és úgy gondoltam: nem veszítek sokat. Telitalálat volt.

Pi, a főszereplő mérleghintázni szeretne. Jegyzetfüzetébe írja gondolatait, amelyek a felnőtteknek igazából közhelynek tűnnek, a gyerekeknek azonban olyan életigazságokat mondanak ki, amelyeket nemcsak Pi, a kis medve, hanem ők is megtapasztalnak: „Nem minden barátod szeret hintázni” vagy „A legkisebbel is kell hintázni”. A kidőlt fenyőfa Pit a Holdra repíti, ezzel kalandos utazás veszi kezdetét, amely során Pi társat keres a mérleghintához. A Hold azért nem tud vele hintázni, mert neki az égi libikókán a Napot kell ellensúlyoznia. A kozmoszi allegória kapcsán a bizalom fogalma kerül be a jegyzetfüzetbe. Mesebeli lényekkel is találkozik Pi: a harállyal, akinek a gyomra felkavarodik a hintázástól; a harmonával (nem tudom, az eredetiben milyen, de magyar nyelven zseniális ez a madárnév!), akit a léggömb hintáztat meg; a kis csirkával, aki inkább bújocskát játszik. És találkozik egy hasonszőrűvel is, aki viszont elkergette, mert a saját tiltó rendelete (amiről Pi honnan tudhatott volna?!) ellenére Pi tüzet gyújtott. És a szerző be is meri iratni Pivel a jegyzetfüzetébe: „Képtelenség hintázni, ha a másik teljesen hülye.” Persze a leírt szó súlya a későbbiekben még nehezíti a helyzetet: a másik medve ugyanis követi Pit míg mindketten beleesnek a csapdába, ahol ott áll a mérleghinta... Azt azért sejtettem, hogy a könyv végén mégiscsak hintázni fog valakivel Pi. De a befejezésben a csattanó igazából a jelmezek levetése.

Az Alkonyat-saga legújabb döbbenetes, türelmetlenül várt kötetében, a Hajnalhasadásban végre fény derül ennek a lenyűgöző romantikus történetnek minden titkára és rejtélyére. A könyv magyar nyelven június 3-tól kapható. Ha már a megjelenés napján olvasni szeretné a Hajnalhasadást, ne felejtse el előjegyezni!

Dan Brown könyveit nagyon szeretem, s mindig izgatottan várom, hogy egy új írásához hozzájuthassak. Általában felkészülök az olvasáshoz, felöltöztetem a lelkem a várható élmény befogadására, mint Antoine de Saint-Exupery "Kis herceg"-e készült a találkozásra... Csak akkor ülök le, s veszem a kezembe a könyvet, ha tudom, hogy van időm hosszan belemélyedni. Szeretek valamit rövid idő alatt kiolvasni. Akkor viszont, "lemegyek alfába", s nem is a földön élek, hanem teljesen átadom magam a leírtaknak, s én is ott vagyok a történet helyszínén. Szapora lesz a pulzusom, ha a szereplőknek gondjaik vannak, s velük együtt megkönnyebbülök, ha megoldódik a helyzet... Szóval imádok olvasni, mert olyan események helyszíneire, és olyan emberek közé kerülhetek a könyvek által, ahová egyébként sosem juthatnék el! Nem is értem azokat az embereket, akik azt mondják, életükben alig vettek a kezükbe könyvet. S egyben sajnálom is őket: nem tudják, mit veszítenek...

Szóval ezzel a Dan Brown könyvvel - Az elveszett jelképpel - is így voltam. Készültem rá, hogy belépjek a világába! Robert Langdon professzor mindig olyan eseményekbe keveredik, amelyek izgalmasak, s amelyeknek a kibogozásához kreativitás és magas fokú intelligencia szükséges. A szimbólumok értelmezése érdekes, s egyben tudományos tevékenység. Olyan ismereteket szereztem e könyv által, amelyek eddig tőlem elzárva léteztek. Nem vagyok hívő ember, mégis érdekel a hit és annak története. Irigylem a másokért meggyőződésből tevékenykedő embereket.

Az Elveszett jelkép olvasása közben most is - mint bármely más, a szerző által írt könyvet lapozva - felpörgetett, sodró lendületű események közé kerültem. Sok váratlan fordulat, fantasztikus megoldások, misztikumok, s bombasztikus végkifejlet! Talán ezek a rövid jellemzői a mostani történetnek. Az író a szabadkőművesek, az ezoterikus bölcsesség rég letűnt világába invitálja olvasóit.

Az utolsó oldalhoz érkezve, sajnáltam, hogy vége a történetet színező, csavaros fordulatoknak. A sokszáz oldal ellenére, nagyon hamar végigolvastam a könyvet. Egyszerűen nem lehetett letenni! Mindenkinek ajánlom, aki szereti a rejtélyeket, az izgalmas, lüktető eseménysorokat - s természetesen Dan Brown senkivel össze nem téveszthető stílusát. Jó kikapcsolódást!
 

Bódiné Fekete Éva ajánlója

Szegedi Katalint nem kell bemutatnI, kollázsos, finom és gyönyörű technikájú képeit, légies figuráit mindenki messziről felismeri. Ahogy a Mindentvarró tű könyvbemutatóján is mondta valaki a közönség soraiból: már a vékony gerincéről is tudja, ha Szegedi Katalin könyvét látja a polcon. Boldizsár Ildikó Királylány születik címmel írt mesekönyvének illusztrátoraként  Elekes Dóra kérdezte.

Elekes Dóra: Elsősorban „lányos” meséskönyveket illusztrálsz. Főként külső vagy belső okok játszanak közre abban, hogy így alakult?

Szegedi Katalin: Szerintem ezt így nem lehet egyértelműen kijelenteni. Inkább talán úgy fogalmaznék, hogy a mesekönyvekben felbukkanó szép női figurák miatt sok esetben eleve kislányok számára veszik meg a könyveimet, akik szívesen azonosulnak a szépséges királylány szerepével. Ezek a könyvek egyáltalán nem csak a lányokat érdeklik, egyrészt mert ahol királylány van, ott sárkány is van, másrészt pedig azért,  mert a családokban a fiútestvérek is „ráharapnak” ezekre a  könyvekre. Szerintem ez így nagyon is rendjén van. Nagyon sok általam illusztrált klasszikus mesekönyv természetesen mindenki számára íródott, emellett nem nagyon szeretem ilyen nemi-alapon elkülöníteni a történeteket. A Királylány születik talán kivétel, mert az valóban elsősorban lányos könyv, de hálistennek többször előfordult már, hogy kisfiú, sőt felnőtt férfi számára kellett dedikálni ezt a könyvet. De hamarosan visszabeillentjük a nemi egyensúlyt a könyv királyfis párjával....

Lecke az irodalomnak.

Vagy: pofon az irodalomnak. És az irodalomelméletnek, az egész irodalomtudománynak, sőt az egész irodalomértésnek: ha csak egy százalék sznobizmus szorult az olvasóba, már esélye sincs befogadni a művet. Ez az irodalom gengszterrepje. Amit az avantgárd, mindenfajta modernizmusok, az egész posztmodern tett, csak előzménye a Szlengblognak. Egy lépéssel a jövő felé! Egy mű, ami csak szalagcímekkel jellemezhető méltón. És a legdurvább, legegyértelműbb címlapszlogen: Ez az, ami odabasz, a többi csak lófasz.

A forgatókönyv: (1) rossz elvárások, (2) csalódás, (3) a posztmodern remekmű felismerése. Mivel felteszem, mások is hasonlóképpen nehezen jutnak el a (3)-as fázishoz, megpróbálom végigvenni a velem történteket.

Popper Péter utolsó befejezett könyve az Ünnepi könyvhéten jelenik meg. A kötetről Pataki Istvánnét, a Saxum irodalmi vezetőjét Szabó Erzsébet kérdezi:

Szabó Erzsébet: Miről szól a Sárkányok barlangja?

Pataki Istvánné: Különleges és furcsa könyv, más stílus és más tartalom, mint amit megszokhattunk. A szerző által Izashannak nevezett nyugtalan lélek szokatlan tájakra röpít: kíváncsian és szertelenül teszi fel az élet örök kérdéseit, - Ki vagyok én? - és keresi a választ. Ám a furcsa helyzetek mellett is azt bizonygatja, hogy vállalnunk kell az élet bizonytalanságait és kiszámíthatatlanságát.