„Lelki csadorban járnak a nők!” - krimiben tart elénk tükröt az egykori híradós

Nem egy újabb „médiasztárkönyv” Bárdos András politikai krimije. Az ismert televíziós, a Színház és Filmművészeti Egyetem rektorhelyettese komolyan gondolja, hogy 45 éves korában pályát módosít, és a fikciós irodalom felé fordul. Az Ítélet egy képzelt katasztrófát mutat be egy valóságos, de nem kevésbé tragikus országban.

Kulinária Kiadó.: Évekig dolgozott televíziósként, estéről estére mondta el a híreket egy országnak. A tv2-től való távozása óta ritkábban lehet hallani önről. Eléggé váratlan, hogy politikai krimiszerzőként lép ismét a nyilvánosság elé. Hogyan jött a gondolat, hogy megírja első regényé, az Ítéletet?

Bárdos András: Erre magam is csak tippelni mernék. Híradósként csak szenvtelenül elmondtam a képernyőn, hogy mi történt az országban, a világban. De nem mondhattam el, hogy én magam mit is gondolok ezekről a dolgokról. Sok mindent láttam abból, hogy hogyan működik ez az ország, megtapasztaltam, milyen a politika, milyenek az emberek közötti viszonyok, hogyan reagál különböző helyzetekre a társadalom. Úgy éreztem, mindezt el akarom mondani egy utópisztikus, krimiszerű formában.

Az Európai Unió hatvan, a Magyar Köztársaság húsz éves és most vagyunk túl egy komoly választáson. Ennél jobb időpontra nem is tehették volna Adam LeBor első regényének, a Budapest protokollnak a megjelenését, hiszen pont napjaink Európája elé tart tükröt a szerző a maga jövőbe tekintő, izgalmas módján.

Adam LeBohr, a Budapesten élő újságíró a legnevesebb európai lapokban publikál, több tényfeltáró könyve is sikerrel vette az angol nyelvű piac kritikáját és most első regényével váltott ki elismerő véleményeket a műfaj kedvelőitől, ami végre magyar nyelven is olvasható. Egy sokat mondó borítóval szinte tálcán nyújtja elénk a regény alapötletét, ami nem más mint, hogy a második világháború vége közeledtével a náci vezetőség egy budapesti szállodában tartott megbeszélésen eltervezte, hogy a sikertelen háború után a harcmezők helyett a gazdaság frontján próbálják létrehozni a Negyedik Birodalmat. A határok leomlanak, a német nép újra egyesül és Németország sosem látott jóléti magaslatokba tör. És ha körbenézünk a jelenkori Európa képén, akkor ez a felvetés egyáltalán nem tűnik légből kapottnak, és mint Dan Brown sikerregényeinél, itt is a valóság fikcióba oltása adja el a sztorit, a titkokra éhes olvasók millióinak. Egy titkos összeesküvés? Nácik átveszik az uralmat? Ráadásul mindez Budapesten? Ha ezek közül valamelyik nem tűnik érdekesnek, akkor érdemes más olvasnivaló után nézni, de úgy gondolom, hogy ez az alapsztori bőven elég egy jó regény megírásához.

Ha valaki nem emlékezne rá a Magyar Televízió hőskorából vagy a Csinibaba című filmből, az láthatja színpadon vagy találkozhat vele vasárnap esténként a Heti hetesben. Ekkora életművel a háta mögött megérdemelne egy életrajzi kötetet, ám Jókedvet adj! című könyvében Gálvölgyi János nem annyira önmagáról, mint a nevével összeforrt műsorról, a Gálvölgyi-show-ról mesél. Mörk Leonóra interjúja Gálvölgyi Jánossal.

M. L.: Nem félt tőle, hogy a műsor története kevésbé lesz érdekes, mint egy önéletrajz?

G. J.: Először én is tartottam ettől, de aztán rájöttem, izgalmas kordokumentum születhet így. Igazi jutalomjáték volt számomra, hogy időutazásra vihettem az olvasókat.

M. L.: A könyvben a saját szemünkkel láthatjuk Gálvölgyi János 7/b. osztályos tanuló autogramgyűjtő füzetét, benne többek között Gábor Miklós, Latabár Kálmán, Bessenyei Ferenc kézjegyével. Gyűjti még az aláírásokat?

G. J.: Már nem. Néha ugyan kísértésbe esem, például néhány éve, amikor itt járt Joe Cocker, sikerült találkoznom vele, de végül nem kértem tőle autogramot, és csak néhány szót váltottunk. Mert ugyan mit mondhatnék neki, vagy Tom Jones-nak, akit szintén mélyen tisztelek? Hogy nagyon szépen énekel? Egyébként őszintén szólva nem is nagyon futok össze olyan emberekkel, akiknek az aláírására vágyakoznék. Ha mondjuk Laurence Olivier élne, akkor azért rohannék.

Barabási Albert-László, amikor éppen nem az emberek cselekedeteinek előrejelzése köti le, hálózatok és komplex rendszerek kutatásával foglalkozik. Villanások: a jövő kiszámítható című új könyve május 27-étől kerül a magyarországi könyvesboltokba. Ennek kapcsán közöljük a szerző ajánlását.

Tudós vagyok, tehát hiszek abban, hogy a legtöbb természeti jelenség megérthető, megmérhető, előrejelezhető és végső soron befolyásolható. Ezeket az állításokat a legtöbben nem is kérdőjeleznék meg.

Mi lenne azonban, ha az előbbi mondatban a természeti jelenségek helyett emberek szerepelnének? Tehát ha úgy szólna, hogy az emberek megérthetőek, előrejezhetőek, végső soron befolyásolhatóak? Nos, ez már meglehetősen ijesztő gondolat!

Van egy parányi titok, amelyről mi, tudósok nem szívesen beszélünk. A tudományos forradalom megtorpant a természettudományok kapujánál, és bennünket, embereket elkerült. Meg tudjuk jósolni az elektron mozgását, ki-be tudunk kapcsolni egy-egy gént, robotot küldünk a Marsra, ha azonban olyan jelenségekre kellene magyarázattal vagy előrejelzésekkel szolgálnunk, amelyekről azt gondolhatnánk, hogy a legjobban ismerjük, nevezetesen embertársaink cselekedeteire, tanácstalanul széttárjuk kezünket. Ennek következtében ma többet tudunk a Jupiterről, mint saját szomszédunkról.

Május 14. és június 6. között tartó játékunkban 100 szörnyet és 10 db 5000 Ft értékű Bookline vásárlási utalványt sorsolunk ki azok között, aki a Bookline Journal oldalán hozzászólnak cikkeinkhez, vagy a journal@bookline.hu e-mail címre elküldik kedvenc könyvükről írt ajánlójukat.

Az ajánló esetén írd le, miért esett a választásod az adott könyvre, mi tetszett benne, vagy éppen miért kritizálod. Olyan elemző leírásokat, kritikai megjegyzéseket tartalmazó szövegeket várunk, melyek önálló publicisztikaként is megállják a helyüket. A ajánlók beküldői között 10 darab 5000 Ft értékű Bookline ajándékutalványt sorsolunk ki és írásod megjelentetjük a Bookline Journal oldalon.

Az ajánlók elvárt terjedelme minimum 2500 karakter.
Ajánlót bármely a Bookline.hu oldalán forgalmazott könyvről írhat.
A pályázatban szerepeljen a beküldő neve, telefonszáma, e-mail címe.
Beküldési határidő: 2010. június 6.
Beküldési cím: journal@bookline.hu
A pályázó az ajánló beadásával hozzájárul ahhoz, hogy írása megjelenjen a Bookline.hu oldalon.

Hozzászólás írása esetén a blogbejegyzés tartalmához  kapcsolódó megjegyzéseket, véleményeket várunk. A hozzászólók között 100 darab szörnyet sorsolunk ki.

Hozzászólás írása Indapass regisztrációval lehetséges.
A témához nem illő, a jó ízlést és mások emberi méltóságát sértő kommentárokat töröljük.

A sorsolásra 2010. június 10-én a Bookline.hu Nyrt. székházában kerül sor. A nyertesek felhasználó nevét 2010. június 14-ig a Bookline Journal oldalán tesszük közzé.

Mautner Zsófia interjúja Derek Bulmer-rel, a Michelin-kalauz főszerkesztőjével.

Derek Bulmert, a londoni központú Michelin Main Cities of Europe kalauz főszerkesztőjét a 2010-es kalauz megjelenése és az első magyar Michelin-csillag alkalmából Mautner Zsófia, a Dining Guide főszerkesztője, kérdezte a tapasztalatairól és az idei tesztelés során szerzett benyomásairól.

M. Zs.: Bulmer úr, a kollégái nyilván tájékoztatták, hogy a Costes étterem számára adott, első magyar Michelin-csillag még a vártnál is erőteljesebben került a figyelem középpontjába, nemcsak a szakma, hanem a közvélemény részéről is. Érezték a nyomást, hogy mekkora várakozás övezte az idei kalauzt?

D. B.: Persze. Teljes mértékben érzékeltük azt a jelentős fejlődést, amin a magyar gasztronómia az elmúlt öt évben átment, és higgyék el, hogy bennünket is nagy örömmel tölt el, hogy végre olyan helyzetbe kerültünk, hogy valóban csillagot, illetve igen megalapozott Bib Gourmand minősítéseket tudtunk osztani budapesti éttermeknek.

Scott Pilgrim története úgy kezdődik, mint bármelyik hétköznapi, középosztálybeli huszonévesé. Munkakereséssel, videojátékokkal, egy sikerre tökéletesen esélytelen zenekarral és csajozással telnek mindennapjai. Egy szobakonyhás lyukban él, ahol egy ágybetéten osztozik meleg lakótársával. Rutinszerű élete azonban csak addig tart, amíg Ramona Flowers, a New Yorkból Torontóba költözött futárlány fel nem kavarja az állóvizet. Scott számára ekkor derül ki, hogy néha nem is olyan egyszerű dolog ez a barátnő-biznisz, hiszen ahhoz, hogy együtt maradhasson Ramonával, meg kell küzdenie a lány hét gonosz ex-barátjával, és mint tudjuk, az exeknél gonoszabb dolgok csak ritkán vannak egy kapcsolatban.

Bryan Lee O’Malley hat részes, manga-formátumban megjelenő képregény-sorozatában a keleti és a nyugati képregényhagyomány vicces, kreatív és fordulatos ötvözetével találkozhatunk: a való világból kölcsönzött karakterek szerepjátékos közhelyek, szintlépéseket hozó küzdelmek és sushi-bárok szorításában igyekeznek boldogulni. Ebben a világban is nehéz és nyomorult dolog szakítani, itt is dönteni kell néha, hogy ruhát vagy kaját vegyen az ember, de Scott Pilgrim Torontójában néha térközi sugárutakon közlekedik az ember, olykor az Égi Sólyom technika 64 ütéses kombójával kell lenyomni valakit, és még az is előfordul, hogy a legyőzött ellenfelek pénzt hagynak maguk után, ami viszont sokszor még a metróra sem elég.

Trapp - Talált Állatok Osztálya címmel a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelent meg a Naphegy Kiadó legújabb mesekönyve. Szalma Edit elbűvölő rajzain és Módra Ildikó történetén keresztül bepillanthatunk egy hajdanán tündöklő, mára letűnt cirkuszi társulat életébe, ahol megindító barátságok, szerelmi történetek szövődnek. A gyerekekről, az írásról és a történet hátteréről Módra Ildikót Elekes Dóra, a Naphegy Kiadó munkatársa kérdezte.

N. K.: Ha jól tudom, első kötetes szerző vagy. Mióta készülsz az írásra?

M. I.: Azt hiszem, harmadik osztályos koromban írtam egy fogalmazást egy tulipánról. A tanítónőm akkor azt mondta, ez a gyerek író lesz. De viccen kívül, valahogy mindig írtam. Két novellám megjelent egy antológiában, két másikkal pályázatot nyertem. A Trappot is egy pályázatra írtam, majd bekerült a fiókba, ahonnan a barátaim imádkozták ki, akik sokkal jobban hittek bennem, mint én magamban. Valójában inkább az újságírás foglalkoztatott: túl sokat és túl sok jó könyvet olvastam ahhoz, hogy vegyem a bátorságot… Aztán egyszer egy baráti társaságban Megyesi Gusztáv jól felbosszantott azzal, hogy lusta dög vagyok, és elherdálom azt, ami nekem adatott – ez adta meg a legvégső löketet ahhoz, hogy elküldjem a Naphegy Kiadónak a kéziratot.
 
N. K.: Miért éppen mesekönyvvel kezdted? Hiszen nemcsak a gyerekeket tudod megszólítani – ebben a könyvben egy csomó minden inkább a felnőtteknek szól.

M. I.: Lehet, hogy hiba, de én nem a leendő olvasót láttam a szemem előtt, hanem a történet szereplőit, akik kibújva a billentyűzetből elkezdték élni a saját életüket. Ahogy haladtam oldalról oldalra, egyre inkább szerettem volna „látni” őket, s hát nyilván azon a nyelven szólalnak meg, ahogy bennem a világ visszatükröződik.

N. K.: Miért éppen cirkuszos mesekönyvet írtál?

M. I.: Mindössze három dolgot tudtam, amikor leültem írni: legyen benne ló, mert a lányom akkoriban kilencéves lómániás volt (most 16 éves lómániás), legyenek benne a kutyáink, Letti és Vilma, akik éveken keresztül bearanyozták az életünket (a briard például órákon keresztül tiltakozás nélkül tűrte, hogy a kicsi lányom végigvonszolja a kerten, s ezt a procedúrát Vilma kutya felügyelte, felettébb szigorú tekintettel, vigyázva, hogy a gyereknek semmi baja ne legyen). Ma már nincsenek velünk, és szerettem volna emléket állítani nekik. A cirkusznak hosszabb „előélete” volt, de a mánia ebben a történetben is kulcsszerepet játszik: néhány évig a tatabányai Bányász Színpad háza táján ügyködtem – akkoriban ez volt az egyik legnevesebb amatőr színtársulat –, és Lengyel Pál – aki a miskolci Manézs Amatőr Színpad alapítója és rendezője volt – magával hozta ezt a világot, amely számomra misztikus, költői és roppant vonzó volt.

Az idén 70 éves Herbie Hancock The Imagine Project című új lemeze június 21-én jelenik meg, olyan szupersztárok közreműködésével, mint Seal, Pink, John Legend, Juanes, Jeff Beck, Anoushka Shankar, Konono No 1, Lionel Lueke, Dave Matthews, Lisa Hannigan, Derek Trucks, Susan Tedeschi, Chaka Khan, Marcus Miller, Wayne Shorter, Los Lobos, India.Arie, James Morrison és Toumani Diabete.
Herbie Hancock új albuma, a The Imagine Project, a többszörös Grammy-díjas és zenei úttörőnek tartott Hancock újszerű, nemzetközi zenei és videó projektje, mely a zenei legendának számító Herbie Hancock együttműködését örökíti meg több mint egy tucat szupersztárral a világ minden pontjáról. Felhasználva a zene univerzális nyelvét az olyan központi témák, mint a béke és a globális felelõsségvállalás kifejezésére, a közreműködõkkel készített zenék egyesítik Hancock műfaj-meghatározó zenei vízióját a világ kultúráinak helyi zenei identitásával. Mindezek mellett minden egyes dal készítésérõl videó is készült, melybõl egy dokumentumfilm is születik valószínűleg. A veterán zenei producer, Larry Klein az album elkészítése során tanácsadóként vett részt. A The Imagine Project 2010. június 21-én jelenik meg a Sony Music gondozásában.

2010. május 25-én jelenik meg magyarul Paulo Coelho Brida című új regénye. Coelho a sikerlisták tanúsága szerint napjaink egyik legkedveltebb írója, könyvei több mint 160 országban 69 nyelven jelentek meg, és több mint 100 millió példányban keltek el. Sőt, a legtöbb nyelvre lefordított könyv szerzőjeként bekerült a Guinness-világrekorderek közé is. Az eredetileg 1990-ben megjelent könyv magyar nyelvű kiadása azonban nem csak azért izgalmas, mert az életmű eddig hiányzó, egyik utolsó darabja válik magyarul elérhetővé, hanem egy új vállalkozás is kapcsolódik hozzá. Ugyanis május 25-én a Brida  a papír alapú könyv premierjével egyidőben jelenik meg ekönyv formátumban is, így egy nemzetközi bestseller lesz az első magyar nyelvű ekönyv.

Interjú Geert Kimpennel, A kabbalista című regény szerzőjével

Geert Kimpen Antwerpenben született. Sikeres színházi és televíziós rendezői pályafutását hagyta el gyerekkori vágya miatt: író lett belőle. A kabbalista a megjelenés után rögtön bestseller lett, és számos nyelvre lefordították. Első regényét ezután további sikerkönyvek követték. Feleségével és gyerekével jelenleg Amszterdamban él.

Nyitott Könyvműhely: Geert, a pályádat rendezőként kezdet. Miért döntöttél úgy, hogy regényírásba fogsz?

Geert Kimpen: Antwerpenben egy könyvesboltban nőttem fel, ahol beleszerettem a könyvekbe. Gyerekként arról álmodoztam, hogy egyszer majd író leszek. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy csak akkor lesz érdemes bármiről írnom, ha már kellő tapasztalatot gyűjtöttem az életben. A színház volt a második szerelmem. Ezért 18 éves koromban már kész tervem volt: eldöntöttem, hogy 20 és 30 éves korom között színész leszek, 30 és 40 között színdarabokat fogok írni és színházi rendező leszek, majd 40 felett rátérek az „igazi” feladatomra: regényíró lesz belőlem. Ez nagyjából így is történt. Első regényemet, A kabbalistát 40 éves koromban adták ki. Színházi hátterem ebben sokat segített. A színházban tanultam meg felépíteni a cselekményt és a karaktereket, és azt is, hogyan gondolkozzak élő jelenetekben és folyamatokban. Regényíróként pedig igazán elégedett vagyok: létrehoztam egy kis magánszínházat, ahol nem kell vitatkoznom a színészekkel, mert pontosan úgy és azt játsszák, amit kérek tőlük! Mellesleg színészként gyűjtött tapasztalataim is sokat segítenek, főként, amikor előadást tartok. Számos író kényelmetlenül érzi magát a közönsége előtt. Én már hozzászoktam a közönséghez. Évente közel 100 előadást tartok Európa-szerte. Ez kárpótol az írás magányáért. Szeretek találkozni az olvasóimmal, és szeretem megismertetni velük, mi áll a regényeim hátterében.

Vonnegut igazi amerikai író.

Van nekem egy csomó, jól bevált sztereotípiám. Tudom, nem szép dolog ez, egyáltalán nem PC. Aki nem vigyáz a szavakkal, fasisztoid beállítást is emlegethet, de ez komoly túlzás. Én mindig is gyűjtögető, rendszerező típus voltam, és nagyon is szeretem a skatulyáimat. Persze, kell a következetlenség, ha az ember nem akar lemerevedni, az újrarendszerezés örömét pedig minden gyűjtő ismeri. Az amcsi skatulya lakói azonban eléggé stabilak. Vonnegut az írásaival megtestesíti a Bruce Willis-i, na jó, stílszerűbben: a schwarzeneggeri filozófiát.

A FIFA és a Sony Music Entertainment bejelentette, hogy a Waka Waka (This Time For Africa) című dal, amelynek írója és társproducere a világsztár Shakira, a hamarosan kezdődő Dél-Afrikában megrendezésre kerülő 2010-es FIFA Labdarúgó-világbajnokság hivatalos dalává választották. A számot közösen fogja előadni Shakira a Dél-afrikai Freshlygrounddal a FIFA Labdarúgó-világbajnokság záróceremóniáján július 11-én a johannesburgi labdarúgó stadionban. A dal eladásából származó bevételeket a FIFA a 2010-es Labdarúgó-világbajnokság hivatalos kampányának támogatására fordítja, amely a „20 Centers for 2010” nevet viseli.

A szám az afro-kolumbiai hangszerelést és ritmusokat a harsány Soca ütemmel és Dél-afrikai gitárszolókkal ötvözi. A refrént egy kameruni harcindulóból kölcsönözték, amit a Golden Voices nevű formáció tett népszerűvé.

Tim Burton. Szerintem sokan szeretik a filmjeit. Azt a sajátos, senki másra nem jellemző, barokkosan bizarr látásmódot, amitől néhány percnyi részlet megtekintése után is nyilvánvaló rögtön, hogy Tim Burton filmjét látjuk. A világ Tim Burton „szemével nézve” önmagából kifordult, olykor kedély-, olykor elmebeteg, de mindeközben végtelenül szórakoztató hely, ahol a fantázia mindig teljes valóság-eséllyel „történik meg”. Most kézbe vehetjük Tim Burton verseskötetét, s látnunk kell, csak a médium változik, a látásmód egy szikrányit sem.

Magyarországon a közelmúltig nagyon kevés skandináv krimi volt olvasható, most azonban  egymás után jelennek meg a könyvek magyarul, elsősorban az Animus Kiadó Skandináv krimik sorozatában és a Scolar Kiadónál. Azeknek  a könyveknek a népszerűségéről egyre többet hallunk, és a műfaj sikerét sokan sokféleképpen próbálják magyarázni. Többen az intellektuális krimi újjászületését ünneplik, hiszen a brutális gyilkosságok, erőszak és az egymásra halmozódó akciók helyett egy bűntény kapcsán egy titok vagy egy rejtély megismerésére és megoldására helyeződik a hangsúly. A rejtély nyomába eredő nyomozó vagy újságíró igazi értelmező ember,  aki az apró jeleket, nyomokat rakja össze egésszé és ezzel kiegészít egy hiányos történetet. A skandináv bűnügyi regények másik vonzó jellemzője, hogy kombinálja az amerikai krimi társadalomkritikáját a bűnügyi regény egyfajta hétköznapi realizmusával, melyből nem hiányoznak a főszereplők párkapcsolattal, családdal vagy pénzügyi helyzettel kapcsolatos személyes problémái sem. Olyan témák kerülnek feldolgozásra, melyekről nap mint nap olvashatunk az újságokban, mint az embercsempészet, prostitúció, erőszak, kábítószer kereskedelem vagy bandaháború.

Délelőtt az előadóteremben, esténként a kupiban: Sonia Rossi könyve az egyetem és a vörös lámpás negyed közti kettős életéről az Ulpius-ház Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A Fucking Berlin felkavaró és kíméletlenül őszinte beszámoló egy fiatal lány viszontagságairól és a bordélyházak világáról. A derék családapa csak egy rövid menetre fizet be, mert sietnie kell az óvodába a gyermekéért. A köztiszteletben álló bíróról senki sem sejti, hogy miután a fiatal lányokon kiélte perverz vágyait, feleségét a város legelegánsabb éttermébe viszi. Sonia Rossi mindennek tanúja volt, a bőrén tapasztalta.

A szerzőnő alig húszévesen érkezik Szicíliából Berlinbe, hogy a hírneves egyetemen matematikát hallgasson. Egy diszkóban ismerkedik meg Ladjával, akivel egymásba szeretnek. Összeköltöznek, majd megházasodnak. Szűkösen élnek. Ladja nem kap állást. Legszívesebben a haverjaival lóg és füvezik. Sonia először on-line sztriptíztáncosként dolgozik, később masszázsszalonokban és bordélyházakban lesz prostituált. Nem kényszeríti senki, a dolog pénzről szól, és egy ismeretlen, de veszélyes világ felfedezéséről. Sonia Rossi Olaszországban született. 25 éves, van egy kétéves fia, és matematikát tanul Berlinben.

Nem új jelenség, hogy a prostituáltak között találunk egyetemistákat, főiskolásokat. Könnyen és örömmel hozunk felettük erkölcsi ítéletet,  bár meglehet, mélyen hallgatnánk, ha pontosan ismernénk a történetüket. A hazai helyzetről a Moha (egyetemisták és főiskolások ingyenes magazinja) még tavaly közölt cikket (az anyagot a Szabad Föld Online átvette: http://www.szabadfold.hu/csaladotthon/eletstilus/testbol_testbe). Laura D.: Szex és tandíj (Drága diákéveim) című könyve tavaly jelent meg, melyben egy francia diáklány mesél kettős életéről: nappal lelkiismeretes egyetemista, szülei mintagyermeke, éjszaka prostituált, aki 100 euróért árulja testét.

A német Brigitte Young Miss internetes magazin által készített interjúban, Sonia Rossi elmondja, miért adta el a testét, és miért nem bánja, hogy így alakult az élete.

A Fapadoskonyv.hu Kft. – hosszú előkészítés után - tavaly ősszel kezdte meg a fapadoskonyv.hu honlap üzemeltetését. Kérdéseinkre Farkas András és Béky Loránd, a cég alapítói válaszoltak, akik az általános iskolától kezdve a matematikai tagozatos gimnáziumon át osztálytársak, majd a BME-n – a  villamos- és az építészmérnöki karon –  évfolyamtársak voltak. Könyvkiadójuk talán az első hazai, kizárólagosan  elektronikus kiadó.

Springsteen elsõ szabadtéren és fesztivál környezetben forgatott koncertfilmje


Június 21-én jelenik meg Blu-ray lemezen és két DVD-s változatban Bruce Springsteen és az E Street Band "London Calling: Live In Hyde Park" című koncertfilmje. A felvétel HD minőségben készült Londonban, a Hard Rock Calling Fesztiválon 2009. június 28-án, és a banda 163 perces élő műsorát dokumentálja, mely során 26 számot adtak elő világosban és sötétben, egy csodálatos naplemente kíséretében.

A "London Calling: Live In Hyde Park" című kiadvány valósághűen adja vissza mind a színpadon lévő forró hangulatot, mind a fesztiválozó tömeg magával ragadó erejét. A nézők láthatják, amint Springsteen spontán módon irányítja az E Street Band-et és alakítja a show menetét.

Barbra Streisand egyik legegyedülállóbb koncertanyagával jelentkezik a Sony Music 2010. május 3-án. Az eseményen, ahol az anyagot rögzítették, élőben mindösszesen száz szerencsés Barbra Streisand rajongó vehetett részt. Három változatban lesz elérhető a One Night Only - Barbra Streisand And Quartet At The Village Vanguard -September 26, 2009 című koncertfelvétel: DVD-n, DVD/CD kombón, illetve Blu-Ray lemezen.

 A One Night Only Barbra Streisand Village Vanguard beli fellépését örökíti meg, ahová 48 évnyi kihagyás után tért vissza. A különleges koncert egybe esett Amerikában és Nagy Britanniában is 1 pozíciót elért, Diana Krallal készített Love Is The Answer című album tavaly szeptemberi megjelenésével, amely a legendás énekesnõ 51. aranylemeze lett Amerikában, és hazánkban is elérte az aranylemez státuszt. A koncerten javarészt ennek az albumnak a dalait énekelte egy jazzquartett kíséretében. Az új One Night Only koncert CD limitált kiadásban jelenik meg, és csak a DVD/CD kombó részeként lehet majd hozzájutni.

Popper Péterre emlékezünk a XIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon készített interjúnk felelevenítésével.

Bookline: Ön eddig több mint 30 könyvet írt, legújabb könyve az idei Könyvfesztiválra jelent meg Praxis avagy angyalok a tű fokán címmel. Mi a nehezebb: az emberi lelket megismerni, meggyógyítani vagy mindezekről könyvet írni?

P.P.: Meggyógyítani.

B.: Egyes történeteiben szerepelnek bizonyos ”szabálytalan” módszerek, amelyeket a beteg gyógyulása érdekében alkalmaz. Gondolok itt a vásárlási kényszerrel küzdő jogász esetére, akit megtanított a Szondi-tesztre vagy a férjgyilkos asszonyra, akinek papi feloldozást nyújtott. A cél szentesíti az eszközt?

P.P.: Ha az eszköz nem káros, akkor a cél szentesíti...

A magánszféra egyik legrangosabb művészeti jutalmaként az ARTISJUS-díj az alkotót helyezi középpontba mind az irodalom, mind a zene területén. A díjátadóra 2010-ben április 16-án délután került sor az ARTISJUS-teremben.

Izashan a halálról olvasott Rilke első duinói elégiájában.
Ilyen sorok tűntek a szemébe:
 
Persze, hogy furcsa, ha már nem lakjuk e földet.
S még a nevünket is tört játékszerként kell már odahagynunk.
Furcsa, ha vágyainkra se vágyunk.
Furcsa, hogy mindent, ami kapcsolat volt, most a térben
Szertecsapongani látunk.
És halottnak lenni is roppant fárasztó, Le NE maradjunk - ezt
érezzük folyton - legalább valami cseppnyi öröklétről.
De AZ élők egyre hibáznak, hogy túl éles szemükben a
különbség. Mert AZ angyalok (mondják) azt se tudják,
Hogy élők, vagy holtak közt járnak.
 
Döbbenetes. Még AZ angyalok se tudják?... És fárasztó halottnak lenni? Végső
Nyugalomban? És lehet-e aludni AZ örök világosságban? És ha - mint AZ
Indiaiak tanítják - néha kozmikus viharok űznek AZ újabb születés felé?
Kinek van ehhez joga? Miért nem hagyják pihenni azokat, akiknek elég kaland
Volt AZ élet?